"Sucker love I always find, Someone to bruise, and leave behind"

Van így, hogy az ember belefut valahol valamibe, amiről eszébe jutnak dolgok. Az egyik reggeli önként dúdolás a Kegyetlen Játékok című film egy dalát hozta elő, melynek a szövegére se figyeltem eddig fel, de most hogy szembehoztam egy Placebo koncertet máris elkezdett érdekelni. Ritka, ha ennyit kell szótáraznom, hogy megértsek egy dalszöveget, dehát a szleng az már csak egy ilyen necces szakma. Aki ráér, hallgassa meg :)

Bár ma egész nap ez pörgött az agyamban, azért történtek egyéb dolgok is, amik okoztak elég bosszúságot. Dupla reggeli, zúzós levelesládák, megoldandó helyzetek. Délután külsőmeló, nagypörgéssel, visszaérve igencsak idegfelvágó méreg, melyet holnap a megfelelő embernek fogok odaadni. Nem fog örülni, de az inkorrektséget nehezen tűröm, főleg ha anyagi kárral jár. Aztán jött a következő mérgesítő: a drága ORTT ma délután hirdette ki, hogy kik nyerték el az elkövetkezendő 7 évre. Két országos freki van, az egyik a Slágerrádióé, a másik a Danubiusé. Volt. Mostantól -egyesek szerint- kistúlzással újabb politikai körhintába ülhetünk, merthogy az egyik emeszpérádió, a másik fidexrádió lesz. Eléggé gyanússá teszi ezt pár aprócska tény, mondjuk az, hogy az ORTT elnöke Sólyomhoz is elmászott, mert látta hogy hihetetlen szabálytalanságok vannak a játékban. Miután senki sem segített neki, csak "aggályosnak" nevezték a dolgot, inkább nem is szavazott. Ugyanúgy mint a bizottság egyetlen eszdéesz játékosa, hiszen milyen érdekes: éppen kiáll a lábuk a dolgokból, hiszen a fővárosban már szétborultak a nagykoalícióból. S ha mindez igaz, joggal erősödik fel az emberben a gyurcsányi ige: el lehet menni; hiszen a két hatalmas ellentétet mutogató nagypárt mégis sikeresen leosztotta a magas lapokat egymás között. Dejó, hogy mindez fikció, ugye? Fikció!? update: már levették, de itt van csakmost, csaknektek képként!

 Mindezekkel a gondolatokkal mentem el egy mítingre, ahol fotózási megbeszélés volt. Sikerült egy halom jó ötletet brénsztormolni egy szarzenés, fülledtmeleg és (mint utólag megéreztem a zakómon) cigifüstös helyen, ahol legalább a tea fini volt. Jót is tett utána egy kis séta, kifújtam magamból pár gondolatot és hazaestem. Mert várt itt már egy kis dolog: holnaptól a kiskedvenc picitelefonom szervízbe vándorol, reményeim szerint csak egy hetecskére, de már most hiányzik :( A mai lakásszépítős történet is csúfosan meghiúsult, remélem holnap egy kicsit több idő lesz rá. Most itt alszik mellettem gömbölyödve Samu, így eszembe jutott egy ma kapott link, ezt is nézzétek meg.

Ennyi cucc után minek nektek fotó? :)

 Nehezen áll át az ember, bár próbálkozik. Eddig kb 25 percet sikerült az automatikus felébredésből elcsalni, de nézzük a dolgoknak a pozitív oldalát: legalább lustizok egy kicsit, ami nem szokásom.

 Reggel kiderült, hogy egyik kollega megbetegedett, így ezáltal jött egy kis extra melómennyiség, de úgy tűnt minden úgy megy, mintha a fenti arc kenne minden alá valami frankós kis fokhagymászsírt, hogy csússzanak rendesen a cuccok a helyükre. Reggel a Falevél Kft-től kaptam egy csomagocskát, benne egy kis repi sütikóstolóval, ami kellemes és finom meglepetés volt. Köszi érte! Anyut sikerült belágyítanom: a tervezett krumplistészta helyett tojásosnoki volt salival...kétszer mertem, délután alig kaptam levegőt :) Sőt, emiatt még a lustaasszonyrétest is kihagytam, ami nem kis szó. Persze most meg éhes vagyok, de no vacsi projekt van, szal nyelünk és nem eszünk. Este pedig elhatároztam: próbálok kicsit több időt foglalkozni a lakással, hogy méginkább sajátnak és komfortosnak érezzem, így ma a konyhába felraktam egy rattan függönyt, és tök jól néz ki. Átpakoltam a dolgokat is, most kicsit más lett annak a saroknak a hangualta. Holnap a nagyablakok következnek majd, aztán van még jópár sarkalatos pont, amin változtatni szeretnék.

 Ójesz, és a mai kép nem egy nagyszám, de tökjól néz ki, afféle "dekorációnak" :) (Nesze Jules, fehérek :D)

(Hoppá, a lényeg (juteszembe igy éjfélkor): kedden a Kanizsa Tvn elméletileg lesz velem valami interjúzat, akit érdekel nézze!)

Hétfő...mindenki tudja már hogy ez mit is jelent. Ma reggel kimaradt a már bevezetett nagyreggelis indítás, helyette egy ügyfél próbálkozott az ébresztéssel hajnali 7 táján. Fura, hogy vannak emberek, akiknél az egó megelőzi az órára és másokra való tekintést. Najó, hogy mégis valamit adjak a mai napnak, az egyik kedvenc ingemet rántottam magamra.  A délelőtt gyorsan eltelt, az ebéd tegnapi maradék volt, gesztenyepüréstül. Apropó gesztenye...pár napja szembesültem azzal, hogy a felsőtemplom előtt emberemlékezet óta meglevő szépséges vadgesztenyefák eltűntek. Kivágták őket. Mondanom sem kell milyen furcsa így az az egész környék s mennyire hiányoznak azok a múltat a jelennel a jővőbe kötő matuzsálemek. 

 Délután szintén munkás-gyorsaneltelős-márisvégevan volt. Gyorsan sötétedik, így 5kor már töksötét van. Tépés haza: a konyha egy régi zavaró hibáját orvosoltam: lámpával ellátott szagelszívó lett felszerelve Szörmők úrral. Persze elkéstem a fotóklubból, ahogy szoktam, de nem maradtam le semmiről. Vitaest kezdődött, ahol engem is "pellengérre állítottak" véleményemmel kézenfogva, de álltam a sarat keményen.

Este kapcsolgatva a tívít hát ki jön szembe a retekklubbon? Hát ez a stupid benkő! Azt hittem hogy ennél nagyobb hülyét nem csinálhat magából egy ember, mint ez amit már lerakott a képre magából. "A világegyetem és az emberi hülyeség határtalan, bár az elsőben nem vagyok biztos" mondtá valá Einstein papánk, pedig még asse tudta mijjafax az a benkő. Szal most afféle nagy Ő-t jáccik, ahol ő a fődíj. Mármint házasság, gyerek, stb. Ezt, reprodukálni? Akkor már inkább importáljunk mondjuk mormonokat! Szóval van vagy 16 hülyebiccs, akik adják még magukat a világégéshez. Hajrá, nézzünk pár gyors becenevet a felhozatalból: emópicsa, félcigadívajelölt, vénhidrogénagyatlanszőke, pinokkióna, poénviki, bugyiadóscigandi, smacikurvakata. Érdekes módon szinte mindnek van egy kis tájszáúlása s gyakori a pigmenttúltengés is. Ha lenne gyerekem, tutira nem engedném a képernyő elé, mert ezt nevezhetjük alsóhangon is kulturális környezetszennyezésnek, amit büntetni kellene. "Eszem-f@szom megáll, huhhhh"! Ez kell nekünk, ez nekünk a kultúra???  Road to Hell...ez a kép címe is. Mondanom sem kell, hogy mekkora önuralomra volt szükség, hogy a Ti kedvetekért és korrekt tájékoztatásotokért végignézzem. Ráádásul ez menni fog még pár héten át minden hétfő este....ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ...

Bár az jópár évvel ezelőtt volt. Azon ritka alkalmak egyike, amikor tárgyi jellegű szerencsém volt. Más aspektusból ma mindenki nyert egy órát, persze a kérdés hogy ki mire költötte el. Sokak átaludták, sokak pedig  átbulizták, s lehet hogy páran így 5xözték meg a pásztorórájukat :)

 Mindezekmiatt sikerült egy órával korábban kiérni a bolhapiacra, ahol ugyan nem vettem semmit sem, de jópár dologról sikeresen lebeszéltem magamat. Így nem dobtam ki pénzt + nem hoztam haza valami újabb helyfoglalót. Remeket kártyáztam keresztgyermekeimmel még ebéd előtt, egy kis édesség bűnös bevitelével vegyítve. Nyamm volt az ebéd..."malacsült", tepsiskrumpli és kolbásszal töltött karaj, s a hab a tortán az hab a gyesztenyepüré alatt volt. De mijen hab...a mai világban szinte mindenki veszi a flakonos maszatokat, miközben sokkal íztelenebb, mint a régi, patronból és folyékony tejszínből készített tejszínhab. Teljesen más, hangulattal töltött, ha a régi habszifonból engedi az ember ki a finomságot. Tiszta nyeremény eddig ez a nap. Persze az a fránya egyensúly már megint...hát persze hogy jött a feketeleves. 

 Mivel volt mit lemozogni, így ebéd után elindultam egy kis felfedezőtúrára itt kanizsán, hogy a tervbe vett délutáni túrára találjak jóféle fotózási helyet. Több mint egy órán át megállás nélkül másztam meg lépcsőhegyeket és néztem át termeket. Enyészet. Ez az a szó, amivel leginkább jellemezhető, hogy mi történik egy magára hagyott épülettel. Eltűnt minden, ami fémből volt, szinte teljesen meg lett semmisítve, ami egyéb maradt. Szétvert fürdőszobák és illemhelyek, üvegdaraboktól hemzsegő felszedett padló, szemét és mocsok mindenütt. Ezután kicsit kellemesebb feladat következett, területet kerestem szerte a környéken, ahol kellemes színeket, szép és jó mennyiségű falevelet találhatok, majd vártam, hogy a megbeszélteknek megfelelően jelentkezzék az, akivel a fotózás meg volt beszélve. Visszahívnia is csak késődélután sikerült, így bukta volt már a kevés fény miatt. Ígyhát fokhagymás-sajtos-tejfölös lángosba folytottam bánatomat, így a felszedett súlyok nem az én lelkemet nehezítik. Sőt, ha akartam volna (egy igennyire álltam tőle) akár hortobágyi húsos palacsintát is ehettem volna, de megtudtam, hogy mit kell ezentúl a kihagyhatatlan, alap elsőrandis kérdések közé becsempészni, miszerint "Fél éves korodban el tudták már dönteni hogy milyen nemű vagy?".

    "Keresném az ellopott időt, Maradnék de nincs mire várnom"

Nos, ma nem volt igazán ellopott időm, hiszen a mai napot feláldoztam a munka éhes oltárán. Délelőtt cég, mely ebéd után 3ig kitartott, majd itthon egypár apróság rendebehozatala, elrendezése, eljuttatása és kivitelezése. Még időm sem volt gépet ragadni, nemhogy valami értelmes témát nézni, bár holnapra kinéz egy fotózás, de még assetom hol és hogyan. A "mit" kérdésre már vannak alternatívák, melyek az első kettő megválaszolása után már ovisszintű nehézséget fognak jelenteni, de ma még ködös homály fedi a választ. A mai nap kellemes részét jelentette a szomszéddal tartott zsíroskenyérparti, melyen megosztottuk a feladatokat: rám esett a zsír, a bor és a paprika, míg rá a kenyér, hagyma és a kétring. A fogyasztás közben persze sok érdekes dolog is szóbajött, mint pl az, hogy milyen hatással van egy emberre, ha csak egy bizonyos típusú, neadjég egy bizonyos együttes dalait nyomja kizárólagosan. Én azt gondoltam hogy a stílus az emberré vállik és bizony hangulatot fog változtatni.

 A jelentős kalóriabevitel után jólesett egy kis séta a frisslevegőn, elmélkedés a világ soksok érdekességén. Olyannyira, hogy most tudtam meg külső segítséggel hogy nincs nálan a telefonom. Jó dolog a telefon, de legjobb rajta a kikapcsológomb (amit én nem szoktam használni). Hiszen az Élet nem más, mint egy eszeveszett rohanás. Mindig van mi miatt, miért, hova rohanni. Persze ez függ attól is, hogy ki mennyire irányítja a saját életét, vagy mennyire irányítja más esetleg mások az időbeosztását. De mennyivel rosszabb lenne, ha nem történne semmi se és az ember csak ülne...talán olyan nem is létezik :)

 Sokan nemcsak hazafias szemléletből kedvelik az ünnepnapokat, csak a velük járó munkaszüneti hatást dícsérik. Ebből is (nameg az egész országra kiterjedő gecinyuszi effektusból <"értem én, csak leszarom"> látható az ilyen napokon való lelki és fizikális részvétel is. Nem akar az ember a cocializmussal dobálózni, de akkor sokan résztvettek (ja, lehet hogy muszájból) az állami ünnepségeken. Azon is meglepődtem, hogy már a nagyon szélsőségesek se mentek ki balhézni, dobálózni, ön- és rendőrverést végrehajtani. Na ez itt a vég (T)hölgyeim és (F)uraim. Vagy csak a vég kezdete?

 Múlkor, amikor a közösből sajátba szabadítottam egy régesrég magára hagyott tükröt egy érdekes gondolat fészkelte be magát a fejembe. Kipattant az alábbi mondat: Akinek a tükrét lopod el, annak a lelkét veszed el. S mivel a fotózáshoz lélek kell, sőt ha lehet minél több lélek, így ezúton kérek meg mindenkit, akinek régi, felesleges, esetleg minél nagyobb koszos-kopott-korrodált tükre van, gondoljon rám, mert a jövő hónapban szükségem lesz rá. Nomeg aki kidobandó evőeszközökkel (kés, villa, (k)anál, ZILkuplung) rendelkezik, akár ipari mennyiséggel is, az gondoljon már rááááám és sikítson valami kommunikációs csatornán keresztül egy lazát s máris odaevezek érte. Tenksz!

 Jelzem az állatkísérletek rendben zajlanak, semmi bántódás nem éri a szegény célalanyt. Lefordítva: a hátam (pontosabban a derekam!) javuló tendenciát képvisel, de egyenlőre még hadirokkantként aposztrófálom magamat. De mindez semmi....ma jópár kellemes dolog történt velem. Elsősorban kezdeném azzal, hogy megdícsértek. Nem a szakmai munkámat, hanem az emberi oldalamat. Aki olvasta a tegnapit, lehet hogy rémlik neki valami másfélórás nehéz szülés. Nos, éppen ennek az alanya bókolt ma azzal, hogy az elmúlt jópár évben nem kapott sehol, semmilyen vásárlás vagy fogyasztás alkalmával ilyen minőségű kiszolgálást és emberi hozzáállást. A hab a tortán az, hogy egész életében kereskedelmben dolgozott, szal "szakmabelitől" kapni egy ilyent asszem egyből azzal jár, hogy a megnagyobbodott májam miatt egy számmal nagyobb nadrágokat kell hordanom ma délutántól :) 

Éppen a felsőtemplomnál kanyarodtam el balra, ahogy az út visz, amikor szembejött velem a térköves úton 3 mikuláscsomag. Na, akkor bántam ismételten meg afféle lustaságomat, hogy nincs mindig velem/nálam a fotóscucc. Mesterien rendezte el a véletlen és a forgalom a helyüket, helyzetüket. Nekem, mint kattingatónak csak meg kellett volna örökítenem ezt a pillanatot, melynek én csak dokumentátora lehettem volna. Sokszor mondom, hogy Kanizsa olyan, mint kis hazánk piciben, hisz balra nézve megláttam egy embert, akit megbüntettek szintén, s láttam ahogy a szája szépen formálja még egy kezdő szájrólolvasónak is felismerhetően a pakolóőr felmenőének és az ősi női foglalkozásnak jelzős szerkezetét. Bizony, sokan vannak, akik ha történik velük rossz, mindjárt másban keresik a hibát. Saját felelősséget, s hibát felvállalni? Ugyanmár! (hát mi lesz az egóval és a hatalmas önbizalommal!) Mert amikor megállt ott az illető, minden bizonnyal úgy gondolta, hogy Ő ott megállhat. Őneki nem kell jegyet vennie, hiszen Ő mindenekfelett áll. Ő az Isten, saját magának Istene.

21....nekem ez a szám teljesen olyan, mint a 13. Vagy nagyon jó, vagy nagyon szar. Na a mai ennek megfelelően közepes volt. Éjjel állatkísérletet folytattam magamon: megmasszíroztam a derekamat. Néha milyen jó dolog tud lenni, ha az ember nem látja magát kívülről :) A lényeg, hogy néminemű javulást volt szerencsém konstatálni a hátsómat illetendő. Persze arra ne gondoljatok, hogy volt-már-nincs effektus, szal szar még. A délelőttömet úgy éreztem: elfecséreltem. A jó munkához idő kell, a rosszhoz mégtöbb, de itt a jó munka is közel másfél órába tellett. Délután pedig úgy érzem hogy termékeny időszakom volt, amit elterveztem frankósan sikerült kivégezni. Meló után Zsófkával toltunk egy mítinget: ő valami ücsit+szendót tolt, míg én almásrétes ízű teát. Hülyén hangzik, mi? Még szerencse hogy az íze franyesz volt, a kiszolgálás korrekt, így könnyen sikerült magambatuszkolni a kétpohárnyi anyagot. Ezt követte egy remek kádnyi forró víz és mobilnetezéses IMezés. Ó igen, anyu ma buktát és kakaóscsigát csinált, ez volt az uzsim mára. Az este meló+kommunikáció vegyes elegye volt, melyben ismét úgy éreztem: nem igazán haladtam munkailag előre. De jól elcsacsogtam mindenkivel, s azt hiszem megvan bennem az az érdekes tulajdonság, hogy sikerül emberek lelkébe nyílegyenesen belelátni. Néha eléggé ilyesztő is tud lenni, de ha jól kezeli az ember, akkor hasznos tud lenni igencsak.

 Napokkal ezelőtt történt, hogy meghívott egyik ismerősöm a búcsúbulijába. Több évre külföldre megy, s ennek örömére-szomorúságára (megfelelő rész aláhúzandó) egészestés Get Ride of Party lesz. Nade hol, ez volt a bökkenő. Hát egy alternatív klubban, ami bizony nem a heterosexualitás fellegváraként emlegetett rendezvénycsarnok, az tuti. Főleg hogy jelzésértékkel megemlítődik: éjféltől musical alá travik - kinehagyd! Meglepetés e költemény, csecse-becse.

Nade a fotó: Nagybackónak környékén készült, afféle utolsó aznapi fotóként. Meglátni, meglőni és megkedvelni. Ilyen eccerű volt a képlet. Nem egy wasistdaskép, de van benne mégis valami kisugárzás. Kék kisvödör, piros virág, zöld ablak, barna kukoricás, fehér fal, rozsdás alucső. Ja, és 25, nem 21. Persze mit ér a kisugárzás, ha nincsenek vevők, érzékelő receptorok? Semmit. Szal ez a kép vagy valami, vagy semmi. Kinek mi.

 Mindig azt mondom, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot. Nade blogot miért is ne?  A lényeg a jelen, a nap vége: az egész elmúlt héten érzett hátfájásom egyre kevésbé érződött, de ma a fallasztizás közben, alig negyedóra után tettem egy hirtelen mozdulatot és beállt a cucc. Nem is akármennyire, az előbb kínomban röhögtem magamon, amíg sikerült levennem a nadrágomat :) Ilyenkor nincs kéznél senki sem, aki legalább levetkőztetne :D Nomeg, megmasszírozna.

 A mai nap szép volt... mármint szépen sütött a nap, egészen 12 fokig kúszott a higanyszál, s volt szerencsém szemlélni, amíg két nemautószerelő lecseréli önként és dalolva az első ablaktörlőimet :) Ja, jó nézni, amikor azok dolgoznak nekik, akiknek te szoktál dolgozni. Pár autószerelőt lerendeztem, majd vártam az esti fallabdázást, mert egészen pihentnek és frissnek éreztem magamat. Jól is kezdtem, 2:0ra álltam a nyert játszmák tekintetében, mikor érkezett a fent taglalt reccsenés. 5:2kor már mondtam, hogy én mára végeztem, a golyóért lehajolni csak támaszkodva tudtam. Sörözés közben néztük a DVSC meccset, ami nagyon színvonalas és igazi hajtós volt. Ilyent magyar fociban nem láttunk gyakran, jó kis meccs volt, sajnos kikaptunk. Ma a fotó kimarad, mert már alig bírok fekve gépelni, s nem is tudom milyen fotó kéne ide. Ígérem, holnap duplázok: a mai elmaradtat és az aznapit teszem fel.

 Najó, ezt mégsem tehetem meg...szal itt egy kép, ami a jazzfeszten készült. Szeretem az ilyen árnyékos, ellenfényes képeket, amiken sziluettek vannak. Ez éppen nem a legjobb: kicsit sok a zavaró cucc a háttérben, de a túlzsufi színpadon nem tudtam máshogy megoldani. Fotosoppal tutira nagyon szépségesen meg tudná bárki csinálni, kitakarítani a képet, de akkor már nem az én képem lenne, pontosabban akkor ez már nem fotó lenne, hanem valami más. Ettől függetlenül nekem ez így is tetszik. Tetszen hát Nektek is - pont így!

 "Éjek és nappalok, ördögök, angyalok, Minden elmúlik egyszer,                                    Rövid az élet ha gyorsítva éled, Hát hosszabbítsd meg egy perccel!" 

 Örök igazság: amilyen a hétfőd, olyan az egész heted. Nos, én bevezettem, hogy a hétfő reggeleim mindig jól induljanak: egy kis "hazai" reggelit intézek anyuval: ma reggel sonkástojás alakjában manifesztáltam. Aztán jött a nyomulós 8óra munka, amiben volt áldás bőséggel. Reggel olyan arcok jöttek be, hogy csak fogtuk a fejünket :) Ma végre eljutottam odáig hogy a jópár nappal ezelőtt letöltött új Ákoskoncertbe beletekintsek. Persze csak ígyúgy belelapozva, merthogy az egész koncert 2 és 1/4óra ám! Persze feltörtek az emlékek a zegi turnéállomásról, s nagy kíváncsisággal lappintottam az egyik kedvencem, az Ölelj meg újra kezdetére. Ez a dal a "szabad a pálya" jelzés a rutinos Ákosfanoknak, ekkor lehet felállni és berohanni a színpad elé ezerrel. Emlékszem jó nagy lendülettel ugrottam át a palánkot és lovagiasan lesegítettem az addig mellettem ülő, s utánam érkező ismeretlen leányokat s együtt futottunk a széksorok között a színpad elé. Itt meg sem mozdult senki...ez a koncert ha jól saccolom a képekből a Thália színházban lehetett. Talán a hely szelleme kötötte gúzsba az embereket? Nem tudom, de az Ilyenek voltunkra már felálltak az első sorokban ülők, bár eléggé illúziórombolóként gyönyörködhettünk egy nőben, akit a Hév csak annyira kapott el, hogy elöbb akkurátusan felöltötte zakóját s utána állt neki csak tapsolni. Érdekes. Ugyanúgy, mint a szintén premierplánból látszódó kissé ünneprontó viselkedésű biztonsági őrök, akik nem engedték hogy a színpad elé mehessenek az emberek, hanem tőle pár méteres távolságot tartsanak. Nem is értem hogy ez így most hogyan történhetett...egy Ákos koncerten. Változik talán a világ. De ezt a koncertet is megveszem DVDn, mert ez kell.