Délelőtt sikerült pár kallódó apróságot a helyére okoznom, ami már kis ideje esedékes volt. Úgy is éreztem: megérdemlek valami finom ebédet. Hálisten anyu is így gondolta, ezáltal remek tokánnyal és finom rakott zsemlével lepett meg bennünket. Siettem a kajával, hiszen 1300kor indulás volt betervezve pestre, pontosabban Budaörsre, de fél egykor jött a távrecsegés: startolás 1400ra elhalasztva. Sebaj, gondoltam magamban: úgyis túl korának tűnt volna, s legalább lesz időm szépen optika- és géppucegválásra, szép összepakolásra nomeg az ember kivarázslására magamból a fürdőszobában. 1400 előtt már a pickuppointnál álldogáltam, ahol belefutottam egy ismerős arcba, aki mint kiderült utastársam lesz, a csapat alkalmi billentyűseként semmivel sem tudott több konkrétumot mint én. Sebaj, nemsokára megérkezett a nap mindentudója, akitől semmit sem kérdeztünk meg, hiszen lesz ahogy lesz, a meglepetés erejét legalább meghagyjuk. Még pár ember és kellék felvétele után már robogtunk is egy smsben megszerzett pályamatrica segítségével uticélunk felé. Az egyik ilyen kellékfelvételkor egy Samuhoz igencsak hasonlító cickára figyeltem fel, akivel a simogatási és a nemmegállapítási szintig eljutottunk...sajnos szintén lány, pedig nagyon oroszkék beütése volt, enyhe házicica jelleggel: a farkán voltak sötétebb gyűrűk. Az odaút ismerkedéssel (arcról ugyan szinte mindenki megvolt, sőt már pármondatosan is) és a mobilom beállítgatásával telt. Odaérkezve apró meglepetés: nagyobb épületre és színpadra számítottam, de ez végteképp semmit sem módosít, mármint az elvégzendő munka szempontjából. Gyors körbeszaladgálás az épületben: a potenciális fotóhelyzetek és lehetőségek feltérképezése egész gyorsan megtörtént. Ezután már csak vártam a beállásra, melyet a behangolás nemrövid folyamata előzött meg. Ezalatt sikerült megismerkednem a videós csapattal (5 kamerállásból történt a rögzítés), melynek elkövetői Eszter + Bunkó, Emese + Zoli voltak. Igen, élmény fél szemmel még azt is követni, hogy éppen ki szórhat rám átkot mert begyalogolok a keresőjébe. Eszter megpróbált bele-, pontosabban visszabolondítani a kamerázásba, hogyha megunom a koncert közben a fotózást, nyugodtan vegyem le a fix totálkamerát az állványról és nyomjak egy kör kamikazét. Persze kérettem magamat, s bevallom kissé el is kapott a régmúlt szele, de ellen kellett állnom. Főképp azért, mert a tervezett 60 perc helyett 45 percre kellett a műsort lerövidíteni, ami így nekem is keményebb összpontosítást és figyelmet jelentett. Kicsit bánom, mert fotózás közben is megláttam jópár olyan helyzetet, ahol remek zoomokat, svenkeket, kombinált svenkes-zoomokat lehetett volna betolni. Asszem meg fogom erősíteni a felajánlásomat, hogy legközelebb kötélnek, illletve operatőrnek állok. 

A meló után jött az édes lepakolás a színpadról :) De utána igazi, házi görög kajákat kóstólhattunk meg. Volt tejszínes reszelt ubisali, tepsiben sült padlizsános darálhúsos cucc, kapros mártás, kissé tócsnijellegű sült gombóc, fasírtáthallásos gombócka és szőlőlvélben főtt savanykás rizs. Mások még megpróbálkoztak görög töltött paprikával, paradicsomos babbal, s valami töltött hússal. Én a végére még egy kis olajos görög sütit tettem bendőbe, megspékelve néminemű száraz görög borral, amitől nem voltam elájulva. Milyen görög parti az, ahol nem iszik az ember metaxát, vagy ouzót? Tettem fel a kérdést, de máris megválaszolásra jutottam: van egy különszoba, ahol a kaja ugyan ugyanaz, de van egy kis tömény anyag is. Páran benéztünk, így megkóstoltam mindkettőt: a 3csillagos metaxa már megszokott volt, de az ouzó nagyon kellemetes volt, bár Eszter valami gyermekkori köptetőszirupjelleget fedezett fel benne, amiben igaza volt ugyan, de azért nem volt szenvedés be a szervezetbe felkiáltással elpusztítani. Eközben szembejött egy ex-miniszter-államtitkár, aki előre köszönt és kezetnyújtott. Igencsak meglepett, nem gondoltam volna hogy emlékszik rám, de szinte nap pontossággal tudta megmondani, hogy mikor és hol találkoztunk. Hmmm.

Amíg a csapat szédelgett (nemcsak a pia miatt :) ), addig én ismét kezembe kaptam a gépet és egy igencsak autentikus görög zenekart fotózgattam. Be kell vallanom, elkapott valami. Valami, amit a megörökítés azonnali vágyának mondanék, az ott ért impulzusok átadásának vágyát. Sokszor jön ez ki belőlem, s azt gondolom ez jó. Ez annak az érzése, amikor az ember egy új helyzetbe kerülve részesévé vállik a történésnek, s annyira belsőségesen érzi magát, hogy autentikus fotókat (próbál) csinál(ni). A mai (tegnapi) fotó is ilyen. A hazaút egy Móricz körtérrel és egy Fehérvári úttal volt megspékelve, majd hazaérkezve még a kocsiból való kipakolás öröme várt bennünket. Gyorsan megvolt, én is gyorsan hazaértem. Talán alszok máris egy picit, hiszen pár óra múlva már a bolhapiac kövét próbálom koptatni. Goodnight Lovers!

 Ez volt ám a nap! Reggel már itthon megindult a vércukrom kellemes emelkedése, mert a javított mobilom nem akart wlant fogni itthon. Aztán meg a cégnél se, de végül egy kis ötlettel megoldódott. Várt pár izgalmas és megoldás után kiáltó probléma, melyeken már az ügyfél mondasa szerint se mosolyogjak. Aztán jött volna a telefon magáhoztérítése, ami problémákba ütközött. A meglévő backup nem volt jó. Ergó: buktam az elmúlt év megtartott smseit, mmseit. Remek élmény. Szal ha valakinek megvan bármelyik küldje már el mégegyszer :)

Ezt követte egy kb 10perces ebéd, káposztáscvekkedli. Majd meglepetés: a délelöttre vért és tervezett banki nyomtatócseréhez most ért ide az eszköz. Aha. 10 eprc múlva auditálok egy halom géppel megáldott rendszert. Bevágtam a kocsiba és reménykedtem: még odaérek időben. Az audit persze tovább tartott, mint gondoltam és terveztem. 10 perccel a bank zárása előtt bemosolyogtam magam hozzájuk. A biztonsági őr haversrác, így gyorsan bepapíroztunk. Majd nyomtató kibont...jé ez szét van esve! Öszerak-összepattint-bekapcsol. Működik, de nem eszi meg a papírt....shit. Szal a változatosság kedvéért ma immár vagy negyedszer szarrá áztam kezemben a túlméretes dobozzal s benne 2 nyomtatóval. Cégnél várt azért pár apró finomság és az elméleti 16.00s lelépésemből 16.45 lett. Kis árúkiszállítás, kis beszélgetés, rohanás haza fotóscuccot összepakolni: 10 perc múlva kezdés!

 Hihetetlen hogy micsoda egy ember...aki egy erőszakos nőszemélyből milyen hangokat képes kihozni...Csicsereg mint a madár; zúg mint a folyó; dong mint egy méhkas; sír akár egy galamb; dalol akár egy pacsirta. Orosz Zoltán európai szintű harmonikásunk (gyk HARapós MÓNIKA), valami fantasztikus a játéka. Csapong a stílusok és korok között játszi könnyedtséggel. Hol a 70esévek párizsi sanzonjait, hol szibéria dallamot, esetenként pedig csárdást és klasszikus muzsikát dob elő. A gyermekkori bátaszéki dallamvilágról nem is beszélve. Nem is tudom, mikor láttam ilyen szintű teltházat utoljára a Móriczban. A hangulatról pedig annyi talán éppen elég, hogy minden dal végén vastaps köszönte meg a trió munkáját, ahol mindenkinek maximális dícséret jár: szépséges dobgitár és baszusgitár kíséretet és alkalmankénti szólókat hallhattunk. Ez igen. Több, mint 2 órán át tartott a varázslat, néha már a géphez se nyúltam, mert azt mondtam: ezt hallgatni kell nyugodtan, mozdulatlanul. Ígértem, most erőt vettem magamon, tessék a koncertfotók Picasán!

 Vannak reggelek, amikor lassabban indul meg a nap, lassabban ébredsz. Reggel a kocsiban rend volt, a macik nem csináltak rumlit, de baromira kielégült mosoly volt az arcukon. A kis pofátlanok... Az ébresztőm a reggeli postában érkezett. Most jött meg az első, új szerződés utáni mobilszámlánk. Örömmel bontottam, hiszen spórolni sikerült, jobb percdíjakat és egyéb feltételeket okoztunk. Erre mi fogad a borítékban? Egy közel duplaértékű számla! El is ment egyből a magzatvizem, akarom mondani a felforrt agyvizem kisípolt a füleimen. Gyorsan le is vittem az összekötőnkhöz, aki csak hümmögött, és pestet emlegette hogy majd ott utánajár (persze ma még nem hívott fel eddig). Ezt már csak megtetézgette egy picike munnkahelyi egyéb bolondokháza, és egyéb finomságok. A mai ebédidőmet fotókiállítás megnyitóra költöttem el. Zágon Lászlónak ma 15.00kor volt a megnyitója, melyen ismét remek fotókat láthattunk :) Kicsivel 5 után végre kézbekaphattam az egy hete hiányzó szívemcsücskét, a telefonomat. Kicserélték a kijelzőt és az antennát. Gyönyörűséges :) Csak valami miatt kiszórták belőle az adataimat, melyeket azért tuti ami fix, lementettem még előtte, pedig a szükségességét a 0hoz konvergáltam volna. Már vissza is pakoltam pár apróságot, de az smseket csak nem sikerül :( Az estémben egy névnapozás is helyet kapott, finom pörköttnokellivel, majd egy régi haverral dumálás és az eddigi fotóinak kielemzése. Bizony, néhány képnél szükség volt erőteljes vágásra, némi technikai és képalkotási tanácsra. Majd meglássuk mi is jön ki belőle, ez a kép címe is: új remény!

 Ajjajj...a kesői (bocs, az már korai) lefekvésből és a korai (jajj de utálom a korai ébredést) kelésből kevés jó tud bizony kijönni. Vagy mégse? Ma is zajlottak megfelelően a dolgocskák, minden besimult a saját kis helyére, tökéletesen kitöltve a számukra fenntartott űrt. Ebédkor volt palacsinta, azzal az örökkévalóságnak termett baracklekvárral... Nyammmmm! Ebéd után némi unszolásra lemásztam egy mítingre, mellyel egy számomra nagyon fontos személy élete vállt sokkal jobbá. Hű autós kísérőm, Brumi Mackó már egy ideje szekál azzal, hogy neki szüksége lenne egy (nemkis) nemi együttlétre, mert nem bír a hormonjaival így lassan téltájt. Ja, a maccerok ilyenkor lépnek le téli álomra, de előtte utódlási gyártósor van. Elég volt ezt csak eccer kikotyognom véletlenül Zsófkának, ő máris szívére vette a projektet, és ma meglepte Brumit egy csajjal: Valamilyen (Brum) Marikával, alias Smaci Saci-Mari Macával. A kis drágák egyből smacival kezdtek, s pillanatok alatt (feleszmélni sem tudtunk!) egymásnak is kezdtek. Hát igen, a hormonok már csak ilyenek. Nagyon remélem az alábbiakat: először is nem kell nekem takarítanom utánuk a műszerfalat, mert a macisperma nem lehet kutyafüle. Másodsorban reménykedem, hogy reggel mikor kinyitom a verdát nem lesz csurig kismackóval. Mert ha igen, akkor a vasárnapi bolhapiacon emberkereskedelemre akarom mondani medvekereskedelemre kell adnom a fejemet. Szóval, a csaj azt mondta Bruminak, hogy csak akkor lehet éjjel eksün, ha amikor hazajön piásan, akkor is tökéletesen ki tudja mondani a nevét. Brumi az okostelefonjára fel is mondta egyből még józanul a nevet, aztén majd piásan erre fog pléjbekelni, merthogy a barnamedvék populációja elég nagy szarban van, tehát minden technikát be kell vetnie. Nem kis felelősség ám a fajfenttartás! Azé persze tartottam nekik egy kis felvilágosító turnét, méhecskék, gólya ésatöbbi, de nem tudom a természet törvényeit túlszárnyalni.

Tessék, ez itten egy friss éjszakai paparazzi! Hát hogy mit nem csinálnak ezek!!!

 A tegnaphoz képest uncsi nap volt. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy unatkoztam volna akár egy percig is. A mondás igaz: aki keres, az talál. Mármint munkát, teendőt. Nomeg a nap hírét: a 11éves lány házasságra lépett a 19éves pasijával. Oké, ez még elmegy. De mit szóltok hozzá, ha azt mondom, hogy a svédcsavar az volt, hogy a ceremónia alatt szült a csaj? Ja, 11évesen! Nyilatkozatából kiderült, az alábbi szavak számára ismeretlenek voltak: terhesség, védekezés, óvszer. 2009. Erre varrjon mindenki szépséges gombot :)

 A mai napból mint meghatározó élményt ki kell emelnem az ebédet. Aki bírja a sokízű dolgokat, az a robinsonban csócsáljon be egy balkáni gyrost pitában, amiben tutira bele fog futni egy kis plejszkába, hagyma-paprika-paradicsom elegyébe, némi sültkrumpliba és egy kis tocsogó kapros öntetbe. A végén úgy éreztem, hogy ez csurigtett. Közben a szembeasztalhoz érkezett egy jelentős méretű máglyarakás, amibe beleszerettem... De kénytelen voltam az első randit kicsit eltolni, akkor nem voltam rá készen. De ami késik, az megromlik, szal még a héten muszáj lesz megejteni az első ízcserét. Így ötórai teaként egy kis sültgesztenyét vételeztem, ami nagyon könnyen volt tisztítható, és finom édes csemegét jelentett. Mi hiányozhat egy ilyen napból, ha nem egy finom masszírozás? :)

 Ja, a mai kép ríkveszt. Aki kérte, élvezze, a többiek meg nézegessék, hátha látnak bene valamit. Nekem főleg a pókháló és az eresz teccett benne meg. Ja hogy más nincs is rajta? Lehet :D

 Amilyen a hétfőd... Ezt már ismeritek. Kemény és pörgős nap volt ez. Munka, kórház, munka, ebéd, munka, kiállítás képeinek kikeretezése (ergó ki velük a keretből), futás haza nyomtatni hóképére, futás velük beadni. Ja, csak nyomtatás közepén (mikor máskor?) derül ki, hogy kifogy a színes patron. Éljen-éljen hipphipphurrá! Na ez nem volt túl őszinte. Így az egyik képem kissé foltos lett, de mégis tetszett a tisztelt fotóklub színejavának.

Szal a letenyei fotótúránal kirakott kép lett az első, míg az ajtós a második. Így a mai napifotó az, amelyik nem jutott be az első 6ba, szerkesztési és színbeli dolgok miatt. A végén engem kértek fel, hogy beszéljek a képekről, mármint mindegyikről mondjak véleményt. Én, aki azt gondolja, hogy nála sokkal jobb fotósok vannak a klubban, véleményezze azok képeit is többek között? Lehet hogy jópáran elkönyveltek nagyképűnek, de kevés képről nem mondtam olyan dolgot, ami rossz. Legalábbis számomra, ezt hozzá is tettem szinte minden egyes képnél. Néhány esetben egyetértő bólogatásokat és hümmögéseket kaptam, néha kemény ellentmondásokat. De beszéltünk a képekről, s több véleményt hallhattunk, kicsit kihoztam az emberekből a véleményüket és megmozgattam a társaságot. Természetesen a saját képeimet a csapattal véleményeztettem, melyből sok hasznos dolgot tanulhattam. Hiszen az, hogy egy kép első vagy második lesz, nem azt jelenti, hogy tökéletes. Nem azt jelenti, hogy nem lehet jobb.

Húzás haza, és gépközben tvnézés. Ha hétfő: benkő. Pontosabban mostantól bendzsó, ezt a nevet kapta. Akik kihagyták volna a mai borzalmat, azoknak tőmondatokban kivesézem a történteket (igen, kötöttem előtte nagyértékű életbiztosítást mely öngyilkosság esetén is jó): bendzsóbráder bicstáncoltatással kezdett. A vén kujon fürdőrucis felvonulást karosszékezett végig. Voltak páran akik korukat, míg mások agyi képességeiket szárnyalták alul. Pedig némelyiknek még a szeméből is a kb 3 agysejtnyi értelem sugárzott ki. Bendzsóka menőzni próbált, három játékost elcipelt egy rómaikori szeánszra, bár odafelemenet vénhidrogéna már kihányt a verdából (hála isten volt olyan "intelligens", hogy nem be. Lehet hogy a verdában volt tükör, s az tett be neki? :) Aztán benga egyesével kettesezett, smaci, simishake: pinókkióna próbált titokzatoskodni, hidrogéna nyomult, melletlenkati meg bevallotta, hogy bendzso szarcsávó, s neki csak a képernyőrekurvulás volt a célja. Medenceparti: benga culágere szabinapként hidrogénát naptejezi, mellandit topless vizbenvonszolja, míg a főnök másikandinak gitározik, smacerozik majd kiküld. A süketszobában mindenki lelkendezik és el van ájulva bengától. A biccsek között kialakul két klikk, hidrogéna és hullámina egymásnakesik benga miatt. Ebből tuti balhé lesz, remélem valamelyik kikaparja a másik szemét, így bengának könnyebb lesz dönteni ki maradjon. Drága padödink nagyon szarul öltözködik, csúnyaságait felvonultatva dob látványt azoknak, akik eddig még nem tolták ki a rossz úton a vacsijukat. Ez a műsor a legjobb fogyókúracucc: ami benned volt kijön, s semmi étvágyad nem lesz. A hatás garantált, nézzétek csak meg trailert :D

 Hajnalban ébredni arra, hogy az ember cicája folyamatosan prüszköl és rá nem jellemző hangokat ad, nagyon rossz kezdet egy napnak. Főként hogy alig bír utána visszaaludni. Így a délelőttöt kissé kómásan viseltem, s még bolhapiac se volt, hisz a mai nap hivatalosan munkaszüneti nap. Érdekes, mert koszorúspiac meg lehetett...ki a fene érti mindezt?

 Ebéd fincsi volt. Vörösboros vaddisznópörkölt gombával és nokedlivel. Kis prücskörészés, majd jött aminek jönnie kellett. Meglepően kicsi volt a forgalom, mintha jóval kevesebben mentek volna idén temetőbe, de lehet hogy sokan inkább délelőtt vagy tegnap tették tiszteletüket. Lehet hogy én vagyok csak maradi, de azt gondolom, a mindennapi élet változásait nem lehet bevinni a temetőbe. Nagyon sok ember mobiltelefonált és ráadásul hangosan tette. S egyre nagyobb a különbség az emberekben a megélés szempontjából. Van, aki a temetőben arról lelkendezik hogy "tegnap este mekkora hangulat volt", s mindezt a mobilján rögtönzött videókkal és slideshowval bizonygatja. Temetőben. Van, aki fennhangon hülyéz le valakit, hogy "ez nem normális, mennyibe került ez a koszorú". Temetőben. De van, aki több mint félórát ül a sír szélén a sötétben, hogy szinte észre se veszed. Temetőben. S van olyan is, aki egy mostanában meghalt 16 éves lány sírjánál ül, s hallod ahogy potyognak a könnyei a kőre. Temetőben. Ahol egy olyan sírt keresel s bolyongasz majd egy órát, s mégsem leled. Temetőben. Ahol egy fiatalon meghalt srác sírjánál egy közösen elszívott cigivel emlékeznek a srácok. Temetőben. Ahol ugyanezen síron gyönyörű, friss, hófehér virágkoszorú van, mert hiába 7 éve történt a pillanat, ami a család életét kifordította magából, a szülők sosem felejtik el. Itt jutott eszembe az alábbi idézet, ami utána folytonosan körözött a fejemben:

"Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek

 Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz

 Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek!

 Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről"

Ma nem teszek fel képet. Erre nincs kép(em).

ui: egy részeg miatt állt a forgalom vagy 3 percig a Petőfi utcán, amíg négykézláb átmászott az úttesten. Temetőnap.

 A szombat reggelekben van mindig valami speciális. Ezek azok a reggelek, amikor elvileg pihenni tudok, nyugodtan, kedvem szerint. Ilyen lett volna ez a mai is, de a munka a céghez szólított, így pörgösre véve a figurát sikerült kicsit tehermentesíteni a szervízünket. Ebédet gondolván nem ártana lemozogni, s még a hőmérő higanyszála se tudott eltéríteni egy kellemes társasággal eltöltött blökisétáltatástól.

Célterület a Mikifai Arborétum, ahol friss (gyk: nagyonhideg) a levegő, s szép, ápolt a környezet. Morzsa teljesen oda volt + vissza, hiszen vagy másfél hónapja nem jött össze neki velem egy hatalmas pórázmentes séééta :) Mondani se kell, hogy néha jópár kiabálás kellett hogy előbukkanjon valami csapásközeli sűrűségből. Persze a vállamon ott pihent az elmaradhatatlan Nikon, s a lusta tulajdonos csak az 50es alapobit hozta el, mondván: a faxom az aki cipekedik. Végülis kell néha ilyen is, hogy lássuk mire megyünk ezzel. Például tönkre, amikor távoli cuccot akarunk meglőni :) Másrészről jó afféle fű-fa-bokor és mérgesgomba fotózására. Baromi sok gomba fészkel arrafele, bár jópárnak a kalapja járt pórul valami ok folytán. Hazaérés után forraltbor+forrótea választéka cseppent rám, melyből én a frissen kapott Őszidő teakeveréket toltam magamaba fini mézesen. Jót is tett, felmelengette szívemlelkem uccura. Kis belenézés a csillagszületikbe (mint nézem a végeredményt: az összes csajszi kiesett), majd ismét megtapasztaltam a lottó0ások keserű kenyerét, s megfogadtam: jóideig én aztán kimaradok a hülyék adójából. Bánatomat egy emelettel feljebb gesztenyepürébe fojtottam, mely egy "ártatlan" kérdésem után következett bűnözésem szimbólumává vállt. Nyamm, ez is jó volt!

ui: soha se egyél a sátormögötti, sárga gombából származó pörköltből! 

 Bizony, 4001. Ez a jelenlegi összesített statisztika a látogatottságatokkal kapcsolatosan. Nem mondom hogy elégedett vagyok, de tudjátok rólam: maximalista vagyok :) Persze szép szám, szinte kerek is, és ez még csak a kezdet, s a végét senki sem láthatja.

 Napok óta le akarom fotózni a virágomat, amit múlt hétvégén vettem. Reggel sosincs rá idő, hazaérkezéskor persze meg fény nincsen. Szarügy, az biztos. Pedig szép. Zöld virág. Valójában körítés a célja, de számomra így önmagában maga a szépség. Kénytelen voltam most vakuval meglőni, korántsem lett tökéletes, de nem baj, talán megnézitek. 

 Samu tegnap kapott bolhanyakörvet, mert úgy tűnik, hogy van benne valami. Amióta megkapta feltűnően nyugodt cickalánnyá avanzsálódott, amit magam sem értek igazán. Nade hogy a mai napomban nekem is legyen valami jó, így spontán kaptam egy vacsimeghívást. Köztudott, hogy nem vacsizok, de ezt most bevállaltam. Fini friss kenyér, tepertőkrém tojással, póréhagymával, sültszalonnával. Elötte-mögötte pálinkával, majd sörrel. Nekem a desszert sem hiányzott, hiszen édeset sörre elég furcsán hangzik. Ennél már csak az hangzott furcsábban, ami ma az EUban történt. A Benes-dekrétumokat az EU nem utasította el, pedig mint ahogyan ma egy tanult kedves ismerősöm felvázolta, Benes nemkissé volt véreskezű és bizony magyarellenes. Érdekes hatását tapasztalhattuk meg most a bőkezű és támogató EUnak, s megtapasztalhatjuk milyen az, amikor az ország feje felett hoznak ránk is kötelező érvényű törvényeket. Mindezek ellen a nagyon hangoztatott külföldi megbecsülésünk és kapcsolataink semmit sem értek. Hiába jelent meg miniszterelnökünk, úgy tűnik nagyon keveset számított latba.  A békát, ami nem kicsi, le kell nyelnünk.

update: a konyha veszélyes szakma...az éjszakába becsúszott még egy kis bekísérés az SBOra egy kis elsőfokú égéssel, mely kötözése ugyan megvolt de a teta beadásáról illedelmesen lemaradtam, bár mit meg nem tettem volna a látványért... tán még egy tetát én is bevállaltam volna :)

 Szerintem többmillió embertársammal együtt a fenti mondat tart csak életben így a hét utolsó nekifutásának kissé optimizmussal próbálunk nekilendulni. Lassan vége a hónapnak, magával hordozva pár jó, s pár rossz dolgot is. Jó, hogy némi fizetésjellegű apanázs fog vándorolni a jobb zsebbe, ámde jelképezi azt is, hogy öregebbek lettünk. 1 kerek hónappal. S kezd az évvége, a karácsony és a újév is egyre közelebb kúszni. Lassan, de maximális biztonsággal. De inkább ne másszunk ennyire előre, hiszen a hétvége közelebb van, mint a 2 hónap múlva esedékes újév. 

 Ma ismét nem unatkoztam, de talán nem is lenne jó, ha unalmasak lennének a napok. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem bírnék ki szívesen pár nyugidéjt, ki kéne próbálni :) Ma eljutottam a narancssárga hód boltjába, függönykarnist, függönyt és áramfelosztó rendszereket tanulmányoztam. A gáz az alábbi: mikor meglátok különböző dolgokat, tisztába kerülök a hibáikkal. A hibáikkal, amiket tök könnyedén ki lehetne küszöbölni, de mégsem találok olyanfélét. Nagyritkán mégis megtalálom. De horroráron. Szal sehogysejó. Így azóta jár az agyam azon, hogy milyen variáció lenne a legtökéletesebb, s ez hogyan készíthető el, néminemű alakítással a már látottakból. Valszeg így lesz egy kis ébrenagytekervényforgatás az ágyikóban.

6ra összefutás volt megdumálva a régi "nagy csapat" még "csapat"tagjaival, Balázzsal és Gáborral. Hely az ezeréve "etalonunk", s asztalilag az egyik legeldugottabb, ámde cigifüstmentes. Mivel késtem, így nekem kellett őket megkeresnem, s meglepetésként 4en voltak. Mármint mindenki oldalbordástul érkezett, Gabikáék pizzáztak, mi Bazsival söröztünk, és emlegettük a régi szép időket...s tervezgettünk valamit, amit visszatérésként is aposztrofálhatnánk, de ennél sokkal másabb dologról van szó. Egyenlőre nem kötök senkinek az orrára semmit, mert mi is még tapogatózunk csak a sötétben, de talán a sötétből eccer kitör valami kis fénysugár is :) A reklámarcot már leszerződtettük, szal:                                                       Pump Up The Volume !