Vannak reggelek, amikor lassabban indul meg a nap, lassabban ébredsz. Reggel a kocsiban rend volt, a macik nem csináltak rumlit, de baromira kielégült mosoly volt az arcukon. A kis pofátlanok... Az ébresztőm a reggeli postában érkezett. Most jött meg az első, új szerződés utáni mobilszámlánk. Örömmel bontottam, hiszen spórolni sikerült, jobb percdíjakat és egyéb feltételeket okoztunk. Erre mi fogad a borítékban? Egy közel duplaértékű számla! El is ment egyből a magzatvizem, akarom mondani a felforrt agyvizem kisípolt a füleimen. Gyorsan le is vittem az összekötőnkhöz, aki csak hümmögött, és pestet emlegette hogy majd ott utánajár (persze ma még nem hívott fel eddig). Ezt már csak megtetézgette egy picike munnkahelyi egyéb bolondokháza, és egyéb finomságok. A mai ebédidőmet fotókiállítás megnyitóra költöttem el. Zágon Lászlónak ma 15.00kor volt a megnyitója, melyen ismét remek fotókat láthattunk :) Kicsivel 5 után végre kézbekaphattam az egy hete hiányzó szívemcsücskét, a telefonomat. Kicserélték a kijelzőt és az antennát. Gyönyörűséges :) Csak valami miatt kiszórták belőle az adataimat, melyeket azért tuti ami fix, lementettem még előtte, pedig a szükségességét a 0hoz konvergáltam volna. Már vissza is pakoltam pár apróságot, de az smseket csak nem sikerül :( Az estémben egy névnapozás is helyet kapott, finom pörköttnokellivel, majd egy régi haverral dumálás és az eddigi fotóinak kielemzése. Bizony, néhány képnél szükség volt erőteljes vágásra, némi technikai és képalkotási tanácsra. Majd meglássuk mi is jön ki belőle, ez a kép címe is: új remény!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.