Ez volt ám a nap! Reggel már itthon megindult a vércukrom kellemes emelkedése, mert a javított mobilom nem akart wlant fogni itthon. Aztán meg a cégnél se, de végül egy kis ötlettel megoldódott. Várt pár izgalmas és megoldás után kiáltó probléma, melyeken már az ügyfél mondasa szerint se mosolyogjak. Aztán jött volna a telefon magáhoztérítése, ami problémákba ütközött. A meglévő backup nem volt jó. Ergó: buktam az elmúlt év megtartott smseit, mmseit. Remek élmény. Szal ha valakinek megvan bármelyik küldje már el mégegyszer :)

Ezt követte egy kb 10perces ebéd, káposztáscvekkedli. Majd meglepetés: a délelöttre vért és tervezett banki nyomtatócseréhez most ért ide az eszköz. Aha. 10 eprc múlva auditálok egy halom géppel megáldott rendszert. Bevágtam a kocsiba és reménykedtem: még odaérek időben. Az audit persze tovább tartott, mint gondoltam és terveztem. 10 perccel a bank zárása előtt bemosolyogtam magam hozzájuk. A biztonsági őr haversrác, így gyorsan bepapíroztunk. Majd nyomtató kibont...jé ez szét van esve! Öszerak-összepattint-bekapcsol. Működik, de nem eszi meg a papírt....shit. Szal a változatosság kedvéért ma immár vagy negyedszer szarrá áztam kezemben a túlméretes dobozzal s benne 2 nyomtatóval. Cégnél várt azért pár apró finomság és az elméleti 16.00s lelépésemből 16.45 lett. Kis árúkiszállítás, kis beszélgetés, rohanás haza fotóscuccot összepakolni: 10 perc múlva kezdés!

 Hihetetlen hogy micsoda egy ember...aki egy erőszakos nőszemélyből milyen hangokat képes kihozni...Csicsereg mint a madár; zúg mint a folyó; dong mint egy méhkas; sír akár egy galamb; dalol akár egy pacsirta. Orosz Zoltán európai szintű harmonikásunk (gyk HARapós MÓNIKA), valami fantasztikus a játéka. Csapong a stílusok és korok között játszi könnyedtséggel. Hol a 70esévek párizsi sanzonjait, hol szibéria dallamot, esetenként pedig csárdást és klasszikus muzsikát dob elő. A gyermekkori bátaszéki dallamvilágról nem is beszélve. Nem is tudom, mikor láttam ilyen szintű teltházat utoljára a Móriczban. A hangulatról pedig annyi talán éppen elég, hogy minden dal végén vastaps köszönte meg a trió munkáját, ahol mindenkinek maximális dícséret jár: szépséges dobgitár és baszusgitár kíséretet és alkalmankénti szólókat hallhattunk. Ez igen. Több, mint 2 órán át tartott a varázslat, néha már a géphez se nyúltam, mert azt mondtam: ezt hallgatni kell nyugodtan, mozdulatlanul. Ígértem, most erőt vettem magamon, tessék a koncertfotók Picasán!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.