Sokan nemcsak hazafias szemléletből kedvelik az ünnepnapokat, csak a velük járó munkaszüneti hatást dícsérik. Ebből is (nameg az egész országra kiterjedő gecinyuszi effektusból <"értem én, csak leszarom"> látható az ilyen napokon való lelki és fizikális részvétel is. Nem akar az ember a cocializmussal dobálózni, de akkor sokan résztvettek (ja, lehet hogy muszájból) az állami ünnepségeken. Azon is meglepődtem, hogy már a nagyon szélsőségesek se mentek ki balhézni, dobálózni, ön- és rendőrverést végrehajtani. Na ez itt a vég (T)hölgyeim és (F)uraim. Vagy csak a vég kezdete?

 Múlkor, amikor a közösből sajátba szabadítottam egy régesrég magára hagyott tükröt egy érdekes gondolat fészkelte be magát a fejembe. Kipattant az alábbi mondat: Akinek a tükrét lopod el, annak a lelkét veszed el. S mivel a fotózáshoz lélek kell, sőt ha lehet minél több lélek, így ezúton kérek meg mindenkit, akinek régi, felesleges, esetleg minél nagyobb koszos-kopott-korrodált tükre van, gondoljon rám, mert a jövő hónapban szükségem lesz rá. Nomeg aki kidobandó evőeszközökkel (kés, villa, (k)anál, ZILkuplung) rendelkezik, akár ipari mennyiséggel is, az gondoljon már rááááám és sikítson valami kommunikációs csatornán keresztül egy lazát s máris odaevezek érte. Tenksz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.