"Keresném az ellopott időt, Maradnék de nincs mire várnom"

Nos, ma nem volt igazán ellopott időm, hiszen a mai napot feláldoztam a munka éhes oltárán. Délelőtt cég, mely ebéd után 3ig kitartott, majd itthon egypár apróság rendebehozatala, elrendezése, eljuttatása és kivitelezése. Még időm sem volt gépet ragadni, nemhogy valami értelmes témát nézni, bár holnapra kinéz egy fotózás, de még assetom hol és hogyan. A "mit" kérdésre már vannak alternatívák, melyek az első kettő megválaszolása után már ovisszintű nehézséget fognak jelenteni, de ma még ködös homály fedi a választ. A mai nap kellemes részét jelentette a szomszéddal tartott zsíroskenyérparti, melyen megosztottuk a feladatokat: rám esett a zsír, a bor és a paprika, míg rá a kenyér, hagyma és a kétring. A fogyasztás közben persze sok érdekes dolog is szóbajött, mint pl az, hogy milyen hatással van egy emberre, ha csak egy bizonyos típusú, neadjég egy bizonyos együttes dalait nyomja kizárólagosan. Én azt gondoltam hogy a stílus az emberré vállik és bizony hangulatot fog változtatni.

 A jelentős kalóriabevitel után jólesett egy kis séta a frisslevegőn, elmélkedés a világ soksok érdekességén. Olyannyira, hogy most tudtam meg külső segítséggel hogy nincs nálan a telefonom. Jó dolog a telefon, de legjobb rajta a kikapcsológomb (amit én nem szoktam használni). Hiszen az Élet nem más, mint egy eszeveszett rohanás. Mindig van mi miatt, miért, hova rohanni. Persze ez függ attól is, hogy ki mennyire irányítja a saját életét, vagy mennyire irányítja más esetleg mások az időbeosztását. De mennyivel rosszabb lenne, ha nem történne semmi se és az ember csak ülne...talán olyan nem is létezik :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.