Bizony érdekes módon 7naponta előjön már megint az a fránya hétkezdő nap, amit hétfőnek neveznek. Vajon mit is hozhat? Nos, a végét nézve igencsak hosszú de érdekes nap volt, de ne haladjunk ennyire hirtelen módon máris a végzetéhez. Reggel a cégnél megint igencsak problémás dolgokat dobott nekem a gép. Már megint, vagy még mindig? Ismét az a bájos érzet csapott meg, hogy amibe ma belekezdek, úgyse jutok a végére. Sőt, ami elmaradt, arra se látok túl sok esélyt hogy megoldom. Mert tudjátok hogy van a dolog? A papírhalom egyre csak növekszik, s ami az alján van, nehezen kerül előtérbe. Rohadtul nehezen. A munka után meg jött az este kellemesebbik része: a fotóklub. Hóképézés volt, de nem volt időm, s talán kedvem sem arra, hogy vigyek. Nomeg dolgom is volt, szal késve értem, már akkorra, amikor már megvoltak a díjazott képek. Átnéztem őket, de valahogy egyik sem igazán tetszett. Aztán elkezdtük nézni a képeket, amiket a közös kiállításra rakunk ki. Jómagam előkelően 5képes kategóriába kerültem, szal ennyit várnak el tőlem. Faja! A válogatásban megint kiadtam magamból a véleményemet, hiszen rájöttem hogy felesleges a véleményemet nem kimondani. Lehet hogy páran bunkónak gondolnak, de hogy nem vagyok hátbatámadós, az fix :) Mármint rosszul fogalmazok: könnyen lehet hogy a véleményem még nem tökéletes, bár kevés ellenvélemény érkezik, amit jónak értelmezek. S amit gondolok, az ki is mondom. Bár ezt vannak akik hangoskodásnak, feltűnőségi viszketegségnek tartják. Pedig ma nagyon viszafogott voltam és nem retinenskedtem. Ha én mondom...

Szal már csak a nap csúcsa hiányzik: Bengaaabooooooooj! Szal következzék a mai gennyezés: Bengának húznia kell az időt, merthogy az implantátuma még nem jött meg, így beráncigálja a maradék biccs pereputtyát. Szal így már tuti: Hidrogéna fekaciga, nemkicsit. Kurvandi mutterja viszont full whitepowa, szal ez meglepetés volt. Melletlenkedrágánkhoz bejött a gazdája, aki be is szólt Bengának akinek így a farka már nanokategóriába esett. Bránerünk rájön, hogy a luvnyákkal faszán kisikáltatja a kérót: nem egy hülye a csávesz. A ribik megleppennek, hogy Bránernek mennyi műbránere van otthon, dehát logikus, hisz akinek nincs valódi, kell a mű, meg ez lazán felficcenhet farpofába. Szal a nagy partin a csajok fullfeketébe nyomták, kivéve melletlenke kertészcsávókáját meg Bunkót. Bunkó letolt egy videót, melyben a family pofázik a csajokról. Beharangozzák, de mégis kimarad valami rész. Ezt ekúrták a retekvágósok. A két esélyes játékos, mármint Hidrogéna és Kurvandi barátnősdiznek, bár a leszbisóról megint lemaradtunk. Buzikánk elviszi magával Hidrogénát valami homokosságos cuccra, ahol azért csurranik-cseppenik egy kis cickótipitapi, nyelves csummantás. Hidrogéna fullra begaggyanik ettől a tantrás szartól, és azt hiszi hogy ő most annyira belemákolt a Bengába, mint százas szög a mókusörsbe. Szal egyből ugrik a Kurvandis jópofizás, szal beindul a kurtanagy war. Ójesz, öljétek meg egymást egy csorba szemcerkával, ójee! Bunkó nem tudja még a szívdobálás előtt sem, hogy melyik nyalókát dobja ki a kéróból. Aztán úgy dönt, hogy a fiatal suncit kitolja, s megnézi hogy a két vénség hogyan pakolja ki a másik hasnyálmirigyét a száján át egy pushup melltartóval. Pedig Tünci olyan atomrúzst tolt be, hogy ettől még Zsófka is dobna egy akkora tricepszszeletet, mint ide Hirosima. Előzetes: Bunkó a két csajt majd a végén betolja egy templomba menyecskehacukában és ott fogja az egyiket kidobni a másikat meg regisztrálni. Ja,meg olyan fílinget tolnak, hogy Kurvandi bukó, Hidrogéna nyerős. Na, bekaphassák. Kivéve a Bunkó, annak nem kívánok semmi jót. Inkább kivéve az egész stáb. A napon reggel 4 után ért véget. Egy nagyon érdekes beszélgetésbe keveredtem, ami olyan dolgokhoz vezetett, hogy nem lehetett megállni, s úgy elröppent az idő, hogy észre se vettem. Meglepetés e költemény....

 Igen, ilyen is van :( Tegye fel a kezét, aki szeret vasárnap munkahelyén dolgozni! Na mivan, mindenki süket, vagy csak mocskos, szabadnapon pihenős arcok olvassák a blogomat? :) Persze valamit valamiért - mondtam én is ma többször. Először is hajnaltájt, hgoy érdemes e nekem ismét kimásznom a bolhapiacra azzal a tudattal, hogy az elmúlt egy hónapban gyakorlatilag nem volt sok értelme? Mint mindig, a megérzésemre hagyatkoztam és sutba dobtam a lustaságomat. S ki korán kel, mit is nyer? Órát, kedves rádiónéző olvasóim, nem is akármilyent! Régóta akartam venni régi, szép mechanikus karórát, de mindig csak válogattam, fintorogtam, kerestem az "igazit". Most asszem megtaláltam, s még kedvező feltételekkel is került tulajdonomba. Hát nem gyönyörű? Ráadásul a baj sem, de az óra sem jár egyedül, hanem párosával, így elkezdődött a gyüjtőszenvedély kezdeti betonozása. Ezen kívűl megakadt a szemem mégvalamin, amiről nem teljesen tudtam elsőre hogy micsoda is konkrétan. Másodszorra sem, így inkább lealkudtam és megszereztem, bár zsákbaSamu szaga volt a dolognak. Megérzés - megint bejött. Mostantól igencsak egyszerűen tudom majd a zenéimet, képeimet és videóimat a tvn szembesítenem magammal. Na, ezt is már egy ideje szerettem volna megoldani :) Mindezek után bemászni munkahelyre és dolgozni? Nos, nem volt könnyű. Már a parkolóból kiállni sem, mert egy nő beállt a parkoló bevezető útjára, s otthagyta a kocsit. Jesus cries! Legalább sikerült a szembejövő autósokból s gyalogosokból mosolyt kihozni, merthogy mikulássapkában és igencsak divatjamúlt, fehérkeretes, narancsszínű napszemcsiben tekertem a kormányt. Sajnos az első színes hétvégén, a bronzvasárnapon szinte ember nem jött be hozzánk. Azon kevesek, akik mégis, megemlítették, hogy egyedül mi vagyunk nyitva mint informatikai szaküzlet... Hmmm, a többiek úgylátszik tudtak valamit? Finike ebéd, egy kis munka, majd még egykis munka és egy kis télapóműsor, s máris este van. Mit este, éjjel! Jövőre keményen elkezdem a mikuláséletemet: beállok a csapatba, mert kaptam egy ajánlatot krampusztartozékra is. Szal aki jót akar, a gyermekét pontosan egy év múlva ne engedje ki...merthogy a mellékhatások tekintetében kérdezze meg gyermekpszichológusát!

ui: a mai kép egy makró lenne az új óráról, de majd holnap kapjátok csak meg..bocsiiiii!

 Ismét nehéz volt felébredni...felkelni meg méginkább. Kellene egy napot tartani, amikor a "tyúkokkal fexem le". Ma délelőtt meló volt, közte egy külső is, ahol remek ebédelőtti tejeskávét kaptam gyermekadagban. Nagyon finom lehetett a KV maga, mert olyan fincsi aromája lett az egésznek, hogy csak na. Viccesen hangzik, hogyha az embernek egy főorvos főzi, ugye? :)

 Ebéd rántottfogas volt...tartármártással és rizzsel, s finom tésztagombóccal. Ebéd után elmaradásaimmal töltöttem a délután egy részét, ergó aktívan serénykedtem a cégnél, többek között megpróbálkoztam a lehetetlennel: valahogy visszaszedni az eltűnt adataim egy részét. Közel lehetetlennek tűnik a kísérlet, de vesztenivalóm nincs, max egy kis idő. Bár az idő nagy kincs, de a veszteség nagyobb érzetű, mintsem holmi idővel konvertibilissé tegyem. Szal drukkoljatok, de csak magatokban, hátha lesz valami :) Majd elindultam a honapi mikulásteendőimhez szükséges bevásárlást levezényelni. Vettem egy halom gyümölcsöt és csokit. Ja, bocs, csak virgácsot vettem az idén :) A mikiünnep első részét meg is ejtettem, merthogy keresztfiam holnap korán elmegy kanizsáról, így hozzá korábban kellett hogy megérkezzen a Mikulás. Remeket traktoroztunk és vonatoztunk, ahol a jómagam a szállítójármű szerepét kaptam meg. A gyerkőcök sikítva élvezték a játékokat, a vádlijaim szinte begyulladtak, mert alig akarták abbahagyni a mókázást. Pedig az igazi móka még hátravolt: a MikulásTV című előadás.

 A Nagykanizsai Ifjúsági Fúvőszenekar többévre visszatekintve tartja meg zenés mikulásnapját, ahol fergeteges poénokat kaphatunk jelentős fúvószenei élménnyel tarkítva. Idén a felfűző fonál a TV volt, magyarán egy napnyi műsort követhettünk végig: Napkelte, TopShop, reklám, telefonos játék, Miklós (Maúnika) show, estimese. Persze, mindenhol poénhegyeket kaptunk a karmester-karvezető-bemondó Tatár Csabitól; magától a Mikulástól; a Krampusztól pedig a mindig kötekedő, lenyúlós arcot. A közönségből pár ember mikulásdaléneklési tehetségéről is tanúbizonyságot tehetett a színpadon, s a közönség szaloncukival való ellátása megdobálás során ismét nagy sikert aratott. Mikulásbratyó megtömte a félig nyitott fotóstáskámat egy kis édességgel :) Köszi Miki! Idén talán egy picit gyengébbre sikerült a dolog mint tavaly, bár az frenetikus volt, túlszárnyalni talán lehetetlen is lenne. Bár minden fokozható és javítható a maximalista szerint. Merthogy : "nincs tökéletes ember, csak tökéletes szándék".

 Persze, hajnal van megint. Kelni kell, ébredni, embert okozni magamból. Menni kell, dolgozni kell, megoldani kell. Enni kell. Enni kell! Finom kapros tokányt, nyammm. Gondolkodni karácsonyi ajándékokon. Végigpörögni a délutánt. Hazajönni, mosogatni, majd készülődni. Félórát potyára várni, 20 perces késéssel indulni. JustInTime odaérni Keszthelyre. Ni-zést befejezni :)

 Szóval késve indulva-időben sikerült megérkezni Keszthelyre, ahova egy koncert fotózása miatt hozott a verdám. Pont egy hete amikor megnéztem a múltkori Horváth Gábor trió koncertet, majd a koncert után a weblapján felfigyeltem, hogy Szalóki Ágival Keszthelyre érkezik, ráadásul Karády Katalin emlékestre. Nos, ez ziccer volt, ki sem hagyható. A parkolás Keszthelyen nem túl egyszerű, bár a jövőben a piac helyén is parkolók lesznek állítólag, addig egy jó kis séta vezetett a parkoló és a Balaton Színház között.

Megérkezve gyors beilleszkedés a helyi körökbe: kapcsolattartó megkeresése, managmenttől engedélykérése, kis használati útmutató az ajtókhoz és kész, máris kezdődött a koncert. Ritka koncert, ahol 7 ember van fent a színpadon, persze ez remek hangzást biztosított. Zongora, bőgő, gitár, dob, saxofon és pozán. És persz a névadó, aki nélkül lehet hogy jazz este lett volna, s nem Karády est: Szalóki Ági. Ági nagyon egyszerűen és elegánsan öltözött: mélykék pántnélküli hosszú ruhában pompázott, mely kicsit távol esett a Karády féle kortól, de az előadáshoz s a helyhez is kellemesen passzolt. Kellemes hangja van, bár talán erre a feladatra túl "steril" is. Nem éreztem azt az átható Karády jelleget, azt a kissé "kiélt", enyhén rekedtes szenvedélytől és szenvedéstől áthatott hangot. Néha csak egy zongorakísérettel vagy egyszál gitárral is megállta a helyét, de a legkedvesebb rész a koncert végén következett, amikor kiült a színpad végére a visszataps után, s velünk dúdoltatta el a Szívemben titokban refrénjét. Bravo, remek volt. Elötte még olyant is csinált, hogy hívta táncba az embereket, s egy CDt ajánlott fel az első párnak, akik felmerészkednek a színpadra is. Bájos jelenség, megtapsolta őket nagy mosollyal az arcán. Afféle azt mondom, amit gondolok típusú, abszolút egyarcú embernek tűnt, bár nem beszélgettem vele, pedig a végén alkalmam lett volna rá. Inkább, ha már összefújt vele a szél a gitárvirtoúz Horváth Gáborral elegyedtem kis beszélgetésbe, hogy hol áll a zene, hol áll a kultúra jelenleg. Hogy fontos: az emberek előre ne tudják, de katarzison menjenek át az előadás során. Akár többször is, viszont amikor kijönnek, boldogabban jöjjenek ki, mint ahogy beléptek a koncertre. Ez szerinte a valódi hitvallása a zenésznek, a hangszerekkel, a zenével ezt kell elérniük. Mint ahogy számára nagyon jó volt kanizsán tényleg a hallgatóság között, s nem a kissé "elrekesztő" színpadon játszani. Na, ezt magyarázza bele bármelyik egynyári, gyorstalpalós popbrekkencs a dalaiba...

 A csütörtök az mindig sarkallatos nap. Egyrészt a péntek (mint szélsőnap) előhangja, másrészt az árúbeszerzés célnapja. Murphy segítségével ilyenkor, aznap jön a legtöbb melóba kerülő rendeléshullám. Lastminutenap, minden héten. Nem is csoda, hogy ezek a napok a keverések és megoldások napja.

 Sajnos, ami vasárnap történt, mára bizonyosodott be. Mármint, hogy meghalt egy vinyóm, rajta egy halom adattal. Amiről valszeg nem volt mentésem sem, de a legmérgesítőbb: dunctom sincs, mi lehetett rajta pontosan, így pótolhatatlánná vállt, ami pótolható lehetett volna esetleg. Mindegy, azzal sulykolom magamat, hogy semmi fontos nem volt rajta...már majdnem el is hiszem. Ma volt alkalmam pár pillanaot mélázni a középiskolás éveimről. A volt sulimba kellett befutnom estefele, amikor már szinte üres az épület. Meglátva a tablónkat (ami a maga korában eléggé kreatívnak számított, hiszen mint a modern reklámtáblák 3 oldalú volt, melyek sok hasáb formájában változtak: hol a tanárokat, hol az iskola képét, s hol bennünket mutatva automatikusan, időzítve váltott) feljöttek a régi emlékek: a mindennapos bicajozás reggelente, a 45percek kibekkelése, óra előtt a házik megírása (melyet gyakran mindenki rólam másolt), a tapintható félelem a felelő nevének kiválasztásakor, a büfében töltött kellemes percek, az ebédlőben megélt bulik élményei. Amikor az ember általánossulis, mindig középsulis akar lenni, mert mennyivel könnyebb; majd középiskolásként a dolgozó felnőtteket irigyli. Felnőttként meg az előbbi kettő állapotot, melyekben sokkal kevesebb problémája volt. Érdekes az élet és érdekes az ember(i gondolkozás). Hiszen úgy kezdjük, hogy semmit sem tudunk a világról és nem vagyunk szobatiszták. S mi lesz velünk végkorunkra? Ugyanez. Körforgás az egész élet, talán emiatt is szemlélünk mindent egyfaja periodicitással. Mindennek van amplitudója, periódusa, bár van minek nem lehet a mérőszámát emberi léptékkel meglátni. Hiszen az ismétlés a tudás anyja, én meg az apja :D

 "A kedvencem a bűnök közül a gyarlóság", mondá vala Al Pacino Az ördög ügyvédében. Azért a többi sem kutya, de ízléseink közül bátran válogathatunk közülük.

 Valahogy éberebben alszom mostanában, s emiatt darabosan is. Szal reggelenként olyan az érzésem, mintha keveset aludtam volna. Mindegy, majd elmúlik. Ma reggel elméláztam rajta, hogy bizony, itt a karácsony, s még rosszul állok igencsak az ajándékos projektben. Rosszul, mert a munka java visszavan, melynek a legnehezebb része a kitalálás: hogy kinek mit. Hogy necsak pénzt költsek, hanem hasznosat adjak. Használhatót, ne a fiók mélyére kerülőt. Megvenni már nem probléma, az csak pénzkérdés.

 A délelőtt pikkpakk eltelt. Meló volt rendesen, ilyenkor az idó is gyorsan elmegy. Délután már ülőfogságba kerültem, míg a kollega kellemes kis kiruccanást tett egy nem túl távoli helyre. Meg is szívta rendesen: a frissen kivitt gép kapásból elszólta a tápját. Szal jött egy plusszkör, majd apró szépségek miatt jól eltelt az ideje. Ezalatt én az ebédidőm maradékát bűnben éltem át. Műanyag bűnben. Najó, nem latexben, csak mekis fagyiban Epertársaságban :) Sajnos a tervezett kéznyomathagyós dolog elmaradt, mert már vége a lehetőségnek és az alkalomnak. Szinte éreztem, erre már csak egy zsömi+kefír összemondás kellett volna. Megvolt. Mindezek után bekövetkezett végre a vasárnap megszerzett TCS DVD beizzítása, s a ház máris rövid időutazásba kezdett a 2006 koratavaszi Kisstadion hangulatába. Sok koncerten vettem már részt, s jópárat láttam is DVDről, s ma kimondtam a Tankcsapda egy jelenség. Emögött nem kell azt érezni, hogyha 20évesek, akkor már ilyen jelzőkkel kellene illetni őket, hanem azt hogy ez már egy ideje úgy van, csak az észlelési időszakok különböznek az emberek között. Szinte állandóan turnéznak, a második otthonuk (vagy talán az első?) a színpad. Semmi sztárolás-majmoltatás. Semmi maszlagszöveg, csak tartalmas, értékes mondatok. Az este maradék részéről csak annyit, hogy félig kellemes olaszos hangulatban telt. A környéken hatalmas köd van, szinte sejtelmes tejfölben úsztam az autóval hazáig. Good night, Lovers!

 "Az egyenes végén jönnek a kanyarok, Ennyi az életem,                                  Bennem nincs kuplung, bennem nincs fék, bennem nincs félelem"

 Asszem megvan az a dal, ami az új TCSről betalált nálam. Mondhatni az újkori Johnny a mocsokban. Mondhatni kicsit magáénak érzi az ember. Mondhatni kell. Holnap fel is hívom a Bakó Csabit a 12i koncerttel kapcsolatosan, s asszem bennelesz a kérdések között: ugye játszák a Nincs féket?

 Persze nem a holnapról szokás írni, sokkal inkább a máról. Végre sikerült kicsit előrébb kerülni a papírkupacban, s betápolni egy hatalmas hegynyi krumpliprószát. Hiába az otthoni íz az lekörözhetetlen. Ma minden adott volt, hogy a szokásos squash összejöjjön. Össze is jött, de ismét csúfos vereség lett belőle. Megnyertem az első szettet, majd eladtam egyet kemény versenyben. Ismét egy kemény, de vesztett meccs, majd egy kemény, de megnyert. Utána ismét egy vesztett, szinte nevetségesen. Sikerült a negyedik szettnél egy hirtelen fordulás során megszédülnöm, azután már nem voltam teljesen a toppon, melléütöttem, benéztem a dolgokat. Persze, az ellenfél jobb volt, bár előre jelezte, hogy nincs formában. Mivel jó sok szervát vesztettem, így úgy döntöttem rá fogok gyúrni a szervatechnikámra interenetesen. Jövőhéten majd megírom a tapasztalatokat, mármint az eredményeket. A squash végében a legjobb a sör-sülltkrumpli alcímű levezetés. A napi rohanásban az embernek alig van ideje megbeszélni dolgokat, amit ilyenkor legalább meg lehet tenni. Az is jó, hogy egy semleges területen történik ez, hiszen más lesz így a hangulata. 

 Amiről még ma elgondolkozott az ember, az a kommunikációs útvesztők. Merthogy minden egyes kommunikációs forma önmagában egyedi. Egyedi, hiszen mindegyik más és más sajátosságokkal és hiányosságokkal küszködik. Helyenként a metakommunikációs hiányosságok teljesen más hangulatot adnak az egésznek, egyfajta felszínes kötöttségmentesítést nyújtanak. Néhány embert az internetes arctalanság bátrabbá tesz. Némelyeket elbizonytalanít, hiszen nem látja hozzá az arcot. Hogy az az arc mosolyog e, s hogyan. Keseredik e, hívogatóan néz e, vagy csak bámul bele a másik szemének végtelen tengerébe. Van kivel a neten jól elvagy, s van kivel csak IRL működik. Kit az sms 160 karakteres határa sarkall a miniben maximumra, kit a miniben mégminimalizálása rövid mondattá. Létezik olyan is, aki hangpostára beszél rá szívesen monológokat. Dejó, hogy ennyifélék vagyunk, s ennyiféle "fétis"nek hódolunk. Bár némelyik nemkicsit fura....

Holnap már december lesz, így mindenki aki magában októberre írt teendőket, gyorsan lásson neki, mert kifut ám a határidőből. Ja és persze hétfő is volt, remek darab. Délelőtt vártunk egy fontos hívást, amire vártunk, de mégsem jött. Mindegy, az ember azért hisz még az egyenes szóban, bár egyre több ellentétes példával szembesül. Tudom, a kivétel erősíti a szabályt, de ennyi kivétel már kicsit hittelenné teszi az embert. A nap munkával eltelt, szinte nem is voltam a megszokott kis asztalkám mögött. Hiányzott is, bár sok minden külső dolgot tettem helyre, de a benti dolgaim ismételten elmaradtak. De majd holnap nagyerővel lépek bele a papíralalpú munkavégzésbe. Éppen hogy elfogyott az itthoni sütimennyiség, máris jött az utánpótlás. Ettem már pár diós kalácsot/bejglit, de asszem ez volt eddig a legfinomabb. Gondos kezek gyúrták, töltötték és sütötték minden bizonnyal. Nyamm, és kész. Így ismét bűnöztem, pedig végre kihagyhattam volna a vacsit. De majd holnap. Legalább nem szedem vissza majd a squash okozta energiaveszteséget. A fotóklub ma is jól sikerült. Ismét sikerült remekül hangulatot teremtenem, a hülyeségem sok embert megérintett :) Asszem nemkicsit bekészültünk :) Ja, és hiába cipeltem be a képeket előválogatásra: semmi sem történt velük, mert nem voltak levetítve. Majd talán jövő héten..

 Mi az amiről nem maradhattok le hétfőnként? Hát Benga bratyóról! A vén nigger levitte a csajokat Siófok biccsre (vagy levitte a biccseket Siofokra csajozni?) hogy legyen már valami pettingféleség. Elsőként Tüncivel nyomott egy bandzsídzsámpingot, gondolta hogy végre életében cickókhoz simulhat, de nem igazán hatotta meg. Aztán elvitte Ivettet meg Hidrogenát a tóra vitorlázni, de Hidrogéna állandóan pofázott, nem lehetett még a naplementét se csendben nézni. Bengán láttam hogy remeg a bal szemhéja rendesen, s hogy majdnem belebassza a vén biccset a balcsiba és ráver a kormánnyal pár combosat az gyufafejű arcára. Mindezek után még behívta privátra, bontott neki egy üveg gagyi ruszkipezsit és belevezette az ágyba, ahol szlípmód volt, mert Bengának nem állt fel rá. Végülis ezt maximálisan meg tudom érteni....de legalább végighorkolta az éjszakát LOL :) Másnap a másik kettő suncit elvitte romantikus rizsparókás agyagállatlövészetre Szirákra. Nembaj, retekklub fizet mindent ójé! Aztán bemutatta, hogy kell enni jó parasztosan egy szép kastélyban (Parasztmen in Szirák), a luvnyák meg alig bírták röhögés nélkül. A kéztörlőbe bele is kullantott egy lazát a végén, mondjuk szaknyelven: All-In :D A végén Kurvandit behívta, le is vette magáról az alsónacit, de olyan sötétben, hogy nehogy Andikánk elhányhassa magát. Persze itt már keményebb pettinget toltak, de hiába: Balfácán Benga B@szodájában az egyetlen farkasnak a cerkája nem áll fel semmi esetre se. Szilikon implantátumot neki, vagy inkább titánt, ha tutira akarunk menni. A folytatás eléggé uncsi volt, főleg a csajok pletyózása volt a téma, majd a szokásos szívceremónia: Ivett ment, s premierplánból láthattuk a sorozat legnagyobb kofferját kiszédelegni a villából. Asszem senki sem fog sírni utána, ugye fiúk-lányok? :) Toltak is gyorsan egy kis előzetest: úgytűnik, hogy Tüncinek és  Hidrogénának van kanja, akik valszeg az utolsó adag szart is ki fogják verni az öreg Bengából. Fel is csapok alkalmi bukinak: Bengára 4:1re lehet tenni, míg Tünci futtatója 1.3:1 arányra játszik és Hidrogéna élettársa (tutira vak!) látatlanba 2:1es oddssal tolható. Kérem, tegyék meg tétjeiket :)

Nem tudom hogy mi történt éjfél és hajnali 8 között, de valaki ellopta. Orvul, durván kihasította az internetből. Elvitte. Az egész bejegyzést, se híre se hamva. Újra kell írnom :( Kicsit késöbb...

 Szal tennap valami olyant irogattam hogy hajnalban estem haza egy buliból, ahol nem éreztem túl jól magamat, de persze értelme lett neki, mint minden másnak. Az alkoholizmusomat nem csillogtattam meg, hiszen önmegtartóztattam, meg a sofőr is én voltam. Hazaérve aligpici alvás, majd go ahova a király is res verdával jár: bolhapiac. Asszem mostanabán az ördögnek tartozok a bolhapiacos reggelekkel, mert nem veszek semmit. Valahogy az árak emelkedtek, meg a kínálat csökkent? Tudja fene...lehet hogy későn érkezek. Ha már a bolhapiacon jártam, bementem az újságoshoz, s célirányosan megvettem a Rockmaraton különszámát. Hiszen 40 oldal Tankcsapda és egy eddig kiadatlan koncertDVD nem hiányozhat a polcomról! Kis munka, majd vasárnapi ebéd: töltöttcsirke rizzsel és görögsalival. Valami isteni lett, anyu valami spéci fűszerrel hintette be. A délután is eltelt, munka és értékes beszélgetések révén.

 Majd jött az este, amikor rájöttem: egy macska képes arra, hgoy bezárjon egy meglett férfit (ja, engem) a fürdőszobába. Mindehez felhasznált egy, azaz egy darab műegeret, melyet valahogy úgy sikerült beékelnie az ajtó alá, hogy megszorult. Hiába vontam utána kérdőre, hogy miért tette, esetleg a kaját vagy a piát kevesli, vagy hogy nem élhet nemi életet. Nem válaszolt, csak nézett rám...azokkal a szép szemeivel. Hát nem a kutya az ember legjobb barátja???

 Ja. Az elkövetkezendő hétvégék már mind színesek, szal szombat kemény meló lesz a vasárnappal együttvéve. Nem mintha a mai unalmas ágybandölős lett volna. Á nem, ne is képzeljétek. Gondoltam reggel elmegyek egyet fotózni valamerre, de felugorva az ágyból eső fogadott...nemár!!! Szal kimaradt a fotózás, így nemtom mi lesz így hóképével egy hét múlva.... Ámde kis lakásomra úgyis référt a csinosítgatás (gyk: rendrakás) szal munka és rendrakás párhuzamos tengelyén mozgattam a délelőttömet. Ebéd, majd munka cégnél, aztán meg ügyfélnél. El is röppent az idő rendesen, s közelített az esti fotózás: a kanizsai Fúvószenekar évzáró koncertje, ahova meghívták a letenyei Majo Girls mazsorettcsoportját.

Végre pár dekoratív leányzó dobja fel a kissé konzervatív csapat előadását. Szal dobnom kell egy sunás képet, meg egy zenészeset is nektek, ugye? Előbbi kedves férfi (s bi vagy homo leányzó) látogatóimnak, utóbbi meg mindenkinek :) Azért elmondanám, hogy azért szivatja ám az élet a fotóst rendesen. Az ilyen zenekaroknál az egyik fontos alak a karmester, aki alapból hátulról látható csak. Szal őt fotózni eléggé körülményes úgy, hogy a fél nézőközönség ne azt nézze hogy mit keresel a színpadon. Szerencsémre a színpad hátulja két függönyből állt, így sikerült a kettő között kidugni az optikát, és anyázni. Az egyik mikrofonállvány gyögyörűen kettévágta. Éljen, éljen. Mozogni így nem lehetett, ő is le volt cövekelve első látásra.

Szal ezt oldd meg kisapám. Megvan :) Persze, aki erősen nézi, leveszi hogy ott a mikiállvány, de nem zavaró. Igen, igen. Fotósoppal secperc, rutinmunka stb lenne. De nem fotosop. Realizmus. Hitelesség. Fotósérzék, nem képmódosítási tanfolyam. Utána kiültem a nézőtérre és néztem/hallgattam őket, miközben feltűnt, hogy senki sem nézi a karmestert, mindenki a kottát vacsingolja. Minek oda az az ember, aki egész végig a hátát mutogatja, és senki sem figyel rá? :)