"Az egyenes végén jönnek a kanyarok, Ennyi az életem,                                  Bennem nincs kuplung, bennem nincs fék, bennem nincs félelem"

 Asszem megvan az a dal, ami az új TCSről betalált nálam. Mondhatni az újkori Johnny a mocsokban. Mondhatni kicsit magáénak érzi az ember. Mondhatni kell. Holnap fel is hívom a Bakó Csabit a 12i koncerttel kapcsolatosan, s asszem bennelesz a kérdések között: ugye játszák a Nincs féket?

 Persze nem a holnapról szokás írni, sokkal inkább a máról. Végre sikerült kicsit előrébb kerülni a papírkupacban, s betápolni egy hatalmas hegynyi krumpliprószát. Hiába az otthoni íz az lekörözhetetlen. Ma minden adott volt, hogy a szokásos squash összejöjjön. Össze is jött, de ismét csúfos vereség lett belőle. Megnyertem az első szettet, majd eladtam egyet kemény versenyben. Ismét egy kemény, de vesztett meccs, majd egy kemény, de megnyert. Utána ismét egy vesztett, szinte nevetségesen. Sikerült a negyedik szettnél egy hirtelen fordulás során megszédülnöm, azután már nem voltam teljesen a toppon, melléütöttem, benéztem a dolgokat. Persze, az ellenfél jobb volt, bár előre jelezte, hogy nincs formában. Mivel jó sok szervát vesztettem, így úgy döntöttem rá fogok gyúrni a szervatechnikámra interenetesen. Jövőhéten majd megírom a tapasztalatokat, mármint az eredményeket. A squash végében a legjobb a sör-sülltkrumpli alcímű levezetés. A napi rohanásban az embernek alig van ideje megbeszélni dolgokat, amit ilyenkor legalább meg lehet tenni. Az is jó, hogy egy semleges területen történik ez, hiszen más lesz így a hangulata. 

 Amiről még ma elgondolkozott az ember, az a kommunikációs útvesztők. Merthogy minden egyes kommunikációs forma önmagában egyedi. Egyedi, hiszen mindegyik más és más sajátosságokkal és hiányosságokkal küszködik. Helyenként a metakommunikációs hiányosságok teljesen más hangulatot adnak az egésznek, egyfajta felszínes kötöttségmentesítést nyújtanak. Néhány embert az internetes arctalanság bátrabbá tesz. Némelyeket elbizonytalanít, hiszen nem látja hozzá az arcot. Hogy az az arc mosolyog e, s hogyan. Keseredik e, hívogatóan néz e, vagy csak bámul bele a másik szemének végtelen tengerébe. Van kivel a neten jól elvagy, s van kivel csak IRL működik. Kit az sms 160 karakteres határa sarkall a miniben maximumra, kit a miniben mégminimalizálása rövid mondattá. Létezik olyan is, aki hangpostára beszél rá szívesen monológokat. Dejó, hogy ennyifélék vagyunk, s ennyiféle "fétis"nek hódolunk. Bár némelyik nemkicsit fura....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.