... mármint a hétvég. Merthogy régóta tudjuk, minden botnak két vége van, s a gyertyát is lehet két végén égetni, bár utóbbit nem tartják jónak. Ma a hét kiadta talán (le is kopogom gyorsan!) mindenét amit tudott, de a pókerjátszmát asszem megnyertem. Ergó nem tudott fogást találni rajtam az öreg Murphy, vagy lehet hogy inkább kicsikét békénhagyott? Nemtudom. Este ismét tripla programom volt: ma egészestés Egyiptomnap volt, aztán két koncert. Az egyiptomos dolog jó volt, csak azzal nem tudtam beszélni, akivel valójában kellett volna. Na igen. Ja, és a kajáról is lemaradtam, mert csúszásban voltak, s én meg nem akartam idő előtt, mások előtt beelőzni. Megtehettem volna, mert senki se látta volna, vagy vehette volna észre. Kivéve egyvalaki: önmagam. A Szinetár-Bereczki féle estből 4 dalig bírtam, ez asszem az amit nem bírok hosszútávon.

Siettem is, hiszen a Móriczkában azonos kezdéssel jazz volt. Nomeg igencsak korlátozott érdeklődés: a sajtón kívűl ha volt 6 ember, akkor jól számoltam. Juhász Gáborék lazára vették a figurát: nem a színpadra, hanem a nézőtérre pakolták ki magukat. Mármint a dobszerkót, a három gitárt és a két gitárerősítőt - slusszpassz! Persze fény noku, a mellékelt kép ISO1600, 1/20, 200mm, kézből. Muhaha! Finom kis zene, testközelből meg hihetetlenül autentikus volt. Nem kellett behunyni a szememet, hogy igazán közelinek érezhessem. Nagyon kellemes koncert volt, ugyanazzal a tökéletességgel játszottak, mintha többezer embernek tették volna, sőt talán még közvetlenebbül is bánt velünk. Amit hallotttam, abból ez tetszik talán legjobban. Itthon az esti program a Szökés 4. évadának záró epizódja volt, mely igen hosszú lett, s jó zárásként több kérdést ébresztett a nézőkben, mint ahány választ adott. A végeredmény: majdnem ott vagyunk mint a legelején: Michael börtönben van, s a többieknek menekülniük kell. Szal már csak várnunk kell, hogy mikor folytatódik tovább a sorozat. Remélem nemsokára...

 ...that everybody breaths.

 Szóval, asszem valami baj van ezzel a héttel. Elég nagy a gyanúm, hogy az Istennek nevezett akárki elhúzott nyaralni valami napos galaxisba és a helyettesítésre Murphyt kérte fel. Az öreg meg a szokásos rutinjával osztja a cuccokat, hogy mindenki csak meglep (s főként _abszolút_nem_ mulatságos) eseteivel, nomeg ez ügyfelek esetén igencsak rossz helyzetekhez vezet. Szal le kéne az öreget nyomni valami célszerszámmal, különben nem tudom mi fog történni még a visszalévő 3 teljes napban. Javaslom a pajszert, mellyel sikeresen lehetséges torkon keresztülvezetve ajándékra való masnit kötni a vastagbélre :) 

Nem ide tartozik, de inkább ide írom be. Szóval, zene. Vannak klasszikusok, nomeg vannak friss üdvöskék, akik feldolgozzák az etalonokat. Nem tudom ki hogyan van vele, de számomra az eredeti mindig többet ad, mint bármi feldolgozás. Ez alól van kivétel, de egy kezemen össze tudom számolni őket. Szal itt is a before meg az after. Merthogy a dal zene és ének együtt. Az afternél azok a hangok hangszert sosem láttak. Ja, és ne a szemetekkel akarjatok dönteni, ha a fül az érzékszerv itt... (ergó, ne a suncikat nézzétek)

 Ennek értelmében meló után munkálkodtam még egy kicsit, majd mivel hiányzott már a mozgás (kimaradt a squash :( ), nomeg asszem az agyvizem is közelített kissé a forrásponthoz így hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam a bringa nyergébe. Baromira nagyot tekertem úgy is, hogy el vagyok már szokva tőle, s előre be sem melegítettem. Száguldottam, ahogy csak bírtam tekerni, így 5 perc múlva éreztem hogy baromira tapad  máris a hátamra a pólóm. Fülemben ordított a Tankcsapda, ahogy a csövön kifért. Asszem jópáran csóválhatták a fejüket, hogy ki ez a hülyebaromállat, mert kivág, átvág meg száguldozik. Alig egy háromnegyedóra alatt megjártam a Városkapu körutat és Kiskanizsán a templomot. Hazaérve alig kaptam levegőt és beszélni is kicsit habogva tudtam. De jólesett. Sőt, inkább azt mondanám: kellett. El is határoztam, hogy újra rászokok a dologra, s kissé átalakítom az időbeosztásomat is. Hiszen jelenleg 307 nem olvasott emaillal és egy halom elintézendő cetlivel és eszközzel rendelkezek. "Be the change you want to see in the world". Szal ha valakinek feltűnik valami, hát tudja hogy erről dumáltam az előbb.

                               Ja, 12.12. Zeg TCS, aki bújt aki nem ott legyen!

 Reggel ébredni nagyon nem jó érzés volt ma. Mármint álmosan, fáradtan felnézni hogy mindjárt csörög az óra... Lesz ez még ígysem, azt garantálom, hiszen jön az évvége, a karácsony, lassan igencsak keményen rá kell állnom hogy kitaláljam: kinek mit fogok ajándékozni. Szerintem a kitalálás a legnehezebb, a megvásárláshoz már csak egy kis ügyesség és pénz kell. A mai napban az ebéd volt ami jólsikerült. Mármint a kaja nem volt tökéletes, de jólesett egy új helyre menni, új arcokat látni és más ízvilágot érezni. Aztán utána a bűnözés volt talán a legfrankóbb: egy kis fagyi a november végi napsütésben. Hmmm, nyamm. Sikerült az ebéd idejére teljesen kikapcsolnom mindazt, ami aznap volt, s mindazt ami még várható volt. Nem is tudom volt e valaha ilyen eddigi életemben. Este egy kis levezető munka, amiből eddig ki is tartott idehaza. Most meg elhúzok aludni, mert holnap ma sem lesz se egyszerű, se rövid napom. Szal buktátok a képet, meg a sok, ?jópofa? dumát, s a laza kikapcsolódást. Talán majd holnap izé ma:)

 Ha a hétfő miatt a kedd lett ilyen, s ilyen lesz a hét, akkor asszem jobban járok ha elmegyek szabira :) De tényleg! Így a napom munkaoldala eléggé telített volt feladatokkal, emberekkel és egyéb finomságokkal, mint például számlázási szabályzatot kiszabni akaró szervízzel, illogikus reklamációviszautasítással és kommunikációs hiányokból adódó égre írt elhatárolódással. Ezután igencsak szükség lett volna arra a fránya fallasztizásra, kedvem lett volna minden mérgemet-dühömet-agyfaszomat az ütőn keresztül a labdába átpumpálgatnom. De elmaradt, mert a partnerem nem érezte magát éppen jól. Jobbik oldalát nézve a dolgoknak: volt legalább időm odaérni normálisan a színházfotózásra.

 A darab címe eléggé érdekesnek tűnt: Hajmeresztő. Sót, a műfaji besorolása méginkább: bűnűgyi társasjáték. Eléggé uncsin indult a dolog, mondhatni baromira vontatottan, így meglepetésemre jópár ember távozott az első felvonás végén el a HSMKból. Aztán azért kicsit megindult a mű, s a közönség aktív résztvételével azért csak meglett a dolog. Mármint hogy ki a gyilkos és hogy miért tette. A közönség kérdezhetett, segíthetett a rendőröknek ötletekkel és fizikálisan is résztvehetett: telefonálhatott, kukában turkálgathatott s a szünetben elbeszélgethetett a felügyelővel is. Jópofa ötletek. Főleg a zárás: a felügyelő elmondta, hogy mindig más és más lesz a gyilkos, hiszen a közönség többségi véleménye szerint alakítják az előadást, hogy a végeredményben a közönség nagy része azt gondolhassa: remek felügyelő lenne belőle. Ópersze, hiszen ez csak (szín)játék :)

 A hétfővel kapcoslatos előíteleteimmel már talán eléggé tele vagytok, így semmi fárasztást nem fogok elkövetni ellenetek. Ja, húzos, problémás nap. Már megint, még mindig. Néha elgondolkozok rá, hogy vajon máshol is így telnek a napok vagy vannak igencsak kényelmes, nyugodt munkapozíciók más szakirányokban. Pl. elmennék szívesen mondjuk borkóstolónak...esetleg bicajszerelőnek....netán szakácsnak. Bár ki tudja mennyire lennék igazán használható. A fotóklubban ma készállapotot vettem fel, s találtam két, azonnali hasonulásra alkalmas egyedet, így bizton merem állítani: jelentősen rontottuk ma a közhangulatot a bal oldali patkóban. Így hát hiába próbáltam meggyőzőerőm jelentős részét bevetni, hogy valaki süssön nekem krumpliprószát. Csak a jövő júniusi szülinapomra sikerült, mint legkorábbi időpontra behozni. Ezértis felhívtam az egyik kedvenc kajáldámat, s ami nem sikerült személyesen, azt megoldottam telefonon: van aki süt (jó persze, pénzért) most és azonnal krumpliprószát nekem. Nyamm...nem volt teljesen a megszokott ízvilágú, de nagyon jólesett, ez most "kellett". Itthon azért leöblítem egy kis sajttortával, csak hogy fogyjon :)

 Ha hétfő, akkor nem lehet akkora áramszünet, hogy ne legyen Bengaaaaaa. Bengabratyó tréfarépaturmixot tolhatott intravénásan, merthogy kicsiniggerekkel ébresztette a luvnyákat. Szegény suncik asse tudták hogy mivan, aztán pattanhattak is ki a meleg ágyikóból, szendomachen sehr gut a kölyköknek. Majd jött a villámkapcsolás a csillagszületik vigaszágára: mindenkinek le kellett tolnia a Micimaccer dalt gagyi alapra. Páran asse tudták hogy hogyan van a szöveg, bezzeg ha azt kellett volna modnani, hogy ágyinkámatyfünfcihójró, az ment volna tutira. A kisarcok szerint Kurvandi volt a legfrankóbb, így a nagyarcú Bunkó elvitte randira...a saját privi házikójába. Paraszt módón nekiálllt fokhagymázni, lilahagymázni és zaba közben még az ótvar-sárgagombás lábát is masszíroztatta. Aszittem lesz valami petting, vagy akármi, de aztán go home by car lett belőle. Ott aztán a többi muff szétégetett cuccot szórt össze kurvandinak, aki nem vót teljesen zizzencs, levette miről van szó és besértődött. Libavernyogás, letsgoklikk kezdődött keményen. Tiszta ovi. Benga bepróbálkozott békítéssel, másodikra kicsit sikerült, de csak mert leitatta a biccseket. Drága egyetlen fix pontunk (mit pontunk, hegyünk!) Padödina olyan ruhát vett fel, s olyan szintű dekoltázst, hogy a gyomortartalmam a newtoni elméleteket egy pillanat alatt átértelmezte: próbált kitörni a helyéről, de iszonyú erőhatással benttartottam a cuccost. N.a.g.y.o.n. .g.á.z.! Ivett bedobott mindent: visszasmaccerolta magát a kieső pozícióból, így Barbi has left the building. Reggel máris balhézás volt: Hidrogéna beszólt Tüncinek hogy mosogassá mááááááá. Az meg elkütte a teszkóba akciós csak odautazásos nyaralást nézni a szibéria fennsíkra. Ezt pofázták a verdában is, amíg a csapat tolta magát lefele Siófokig. Snitt, aztán előzetes: benkő betolja majd a lompost Hidrogénának és Kurvandinak is....vagy csak úgy csinál? Majd meglássuk egy hét múlva. További kellemes fogyókúrát kívánok kedves tvhallgató blogolvasóimnak. A műsor végén kisorsolok egy győztest, akinek az ajándéka egy topless Padödinaposzter lesz. A méretről és a kidolgozásről egyenlőre még tárgyalok, mert egyik nyomda se vállalja be, annyira félnek a nyomdászok hirtelen halálától.

 Lustálkodni bolhapiac helyett? Igen, lehetséges! Ki kell próbálni és kiderül hogy néha ráfér az emberre a kis semmittevés. Majd evés: tejfölös csirkepörkölt nokedlivel, desszertként meg meggyesrétessel...nyammm. Ebéd után a tespedés kilók összeszedéséhez vezethet, szal jobban jártunk ha elmentünk egy kis sétára. Mivel már tök korán esteledik, ezért elmászni a városból sok értelme nem lett volna, bár a városhatárába miért is ne? Jó kis séta a friss levegőn jót tesz az embernek kiszellőztetni az agyát. Utána egy jó kis kapucsinó, pár ismerőssel való dumcsizás és a fogyó készletek feltöltése következett. Majd nézve a Bakancslistát az egyik betétdalt meghallgatva megindult bennem egy gondolatsor.

Fotózni, Párizsban. 

Ismeretlen kocsmákban,      ismeretlen embereket.

Elkapni az ottani élet pillanatait,                       a női cipősaroktól kongó üres éjszakai macskaköves utcákat.

Felfedezni és lekattintani a sokszázéves épületeket valami új, nem szokványos perspektívából.

Valahogyan megmutatni azt a sokszínűséget, melyet ez a multikultúrális város rejt magában.

Kemény,                      karcolós                  feketefehér szociófotókat        elkapni.

Éjszakai látképeket,          hajnali napfelkeltéket      megörökíteni.

Megfogni a hangulatot,           az illatokat                            és az ízeket.

Remek vörösbort szürcsölgetni,           penészes sajtot lapátolni és langyos-friss bagettet tolni hozzá                           a Pigale lépcsőin.

Ójesz, tudnék élni :) 

 Alig több mint 10 évvel és három hónappal ezelőtti képeket kaptatok most. A minőségére kuss legyen, mert ez még 640x480ast tudott csak!

 Aki jól figyelte a tegnapi blogbejegyzést, az láthatja mikor kezdtem el. Bekalkulálva hogy mikor fejeztem be, s még utána is dolgom volt így eléggé lájtos volt az iccakai alvásmennyiségem. Ez frankósan rá is nyomta a hangulatát a napomra: pörgés, miközben az agyam le volt maradva pár körrel. Persze ez nagyjából észrevehetetlen volt, bár igencsak kínai szemdialektussal jártam a kis világomat. Délelőtt meló, a hullafáradtság feltünően kedves arcot szedett ki belőle, aztán ebéd, gépátadások és árúhiszállítás: éljen a szombat délutános műszak :) Majd hirtelen ötlettől vezérelve elmásztunk függönynézőbe. Múltkor már beleszerelmesedtem egybe, de ma egy másik lett a szerelmem...tudok élni, az tuti. Már csak attól félek, hogy mi lesz ha legközelebb megyek megvenni, akkor egy harmadik jön, vagy mi lesz?

Mivel a fáradtság igencsak elhatalmasodott ma rajtam, így a hülyeség csak, amire számíthattok ma. Szal ma elindítom a "rosszkorrosszhelyen" alias badday című címkét, melyben láthattok egy egy ismert arcot kicsit félreérthető képkockában. A mai arc tegnapi arc: Szikora "RGO" Robi bráther lecsüccsent a székére, a füstgép meg odapöttyentett egy kis felhőt, s a buburigép is köpött egy szappanosat, a hülye fotóscsávó meg éppen kattintott egy kövéret. Vagy Robertó tolt csak egy farcúgot? Döntsétek el ti magatok :) A mai kép címe egyszerűen: Puki

 Otthon, édes otthon. Saját ágyban ébredni remek dolog bizisten :) Nagylevegő, hiszen péntek van, ezt a napot is meg kell csinálni. Meg is csináltuk: lótás-futás-problémamegoldás-idegeskedés. Utóbbiból jött bőven, de egészen jól bírtam a strapát. Aztán jött az este...a péntek este. Ami valami mááááááááááááás! Más hiszen zsufi fotósest következett, három helyszínnel.

Elsőként is Zsédényi Adrienn koncert a HSMKban. A csaj jól tartja magát, remekül betölti a (színpad)teret és jól énekel. Tényleg jól. Szépen, ritmikusan, tempósan, megvannak az anzsamblmentek is ahogy kell. Persze azért a végzáró Amazing Gracet kicsit gyengének éreztem, hiszen ehhez a dalhoz szükséges egy igazi karcos feka hang. Persze nyomta ezt már egészen jól Elvisbratyó, LeAnnRimes és mások, de amikor Gospelt fehér énekel az kb olyan, mintha piroslámpás házat nyitnánk Vatikánvárosban. Jó kis hangszeres csapata volt Zsédának, köztük a KLBs dobos, a Fábrys fúvós is. Kicsit zavart, hogy a szinyós, akit !lezongoristáztak! jónéhányszor magára hagyta a szerszámát, ami mintha ember se kellene neki, nyomta tovább rendületlenül. Azért nagyon jól éreztem magamat, hisz Újhold jár :)

Gyors és radikális váltás: Pokolgép Akusztikus koncert...A Gépről írtam már eleget, de ezzel a mai alkalommal dobtak rá még nemkeveset...Az egész olyan volt, mintha egy kocsmakoncert lett volna. Alacsony színpad, karnyújtásnyira lévő zenészek, oldott hangulat, társalkodási átkötések, s egy halom sztori, aminek a rajongók mindig örülnek. S persze az etalondalok, a kőbe vésett, elpusztíthatatlan mementók. Záróakkordként két szál gitárral és Rudán Joeval a Hol van a szó című klassszikus, melyet PSZTTTT! titokban felvettem.

 Talán majd eccer felrakom, de most csak egy kis dalszöveg: 

Mondd hol van a szó/ ami elmondaná / amit érzek belül / miért hajt a vágy!             Mondd hol van a szó/ amit nem mondtam el / amit érzek belül / egy egyszerű, tiszta, őszinte szó!

Persze folyamatos késések miatt a nap záróakkordjára magam is bekéstem, s a rövid, de határozott fellépésemnek köszönhetően gyorsan bejutottam a rendezvényre. Róbertgidák, azaz Szikora+a 2 csaj nyomta már a színpadon. Mellesleg az egyik lány szinte sültgalambként hullott a karjaim mellé, lévén hogy figyelmetlenül robogott le a színpad lépcsőiről, ami mellett álltam. Bizti a szépségem nyűgözte le :D Egész jó bulit csaptak, a közönség, melynél szerintem mindenki kicsit többre számolt remekül érezte magát :)

Utánuk kis Szandiatáncika után a magyar pop öreglánya, Zoltán Erika következett, aki kb 3 perc alatt beküzdötte magát dobogós helyre a problémás alanyok listáján. Őt nem lehet fotózni, mert a sminkje gyorsan lejön. Dobtam is rá a választ, hgoy ok, akkor az első dal alatt tolok képeket, aztán villany leó. Ebből lett vagy 5 kép, amikor az egyik táncos jelezte, hogy ne többet, s erre a drága RobyD is csak hümmögött: az van amit az asszony akar és punktum. Ha akarom, a végén szívesen pózol nekem...elázott sminkben (tettem fel magamban a kissé bugyuta kérdést)? Ezt inkább passzoltam, nem kérek igazolványképet. Amúgyis már kissé megkopott a varázsa, alakzatán a kerekedés nyomai nemkissé nyilvánvalósultak. Asszem elhúzok ágyba, mert pár óra múla engem már a meló vár ám! Mára amúgy is sokat kaptatok, szal mindenki fogja be! :)

 A tegnapi nap után felébredni arra, hogy ma a pesti nap megközelítőleg fel fog érni egy flúgos futammal, hááát nem egy frankó. 15 boltba kellett betérni, és volt egy nyomtató- + routertelepítésem + adatmentegetősdim, nomeg egy iszonyú nagy szívásom. Egyszer hagyjad itthon a bankkártyádat és a személyidet: naná hogy szükséged lesz egyből rá. Lévén hogy közbejött egy nagyértékű kps vásárlás, s a bankban meg nem fogadták el a jogsimat, mint azonosítást. Hiába tudom magamat autentikálni a telefonos ügyfélszolgálaton, lépek be a netbankomba elsőre, a kezemben levő mobilra érkezik a biztonsági sms, tökéletes az aláírásom. Hát ez azért nonszensz a 21. században. Hcö, mondaná erre Mása. Najó, más módon sikeredett megoldani azért a dolgokat, bár a projektre több mint 1 óra ment el. Minden mégis ment a maga útján, remekül tudtam közlekedni, s nagyot fékezni is csak egyszer kellett. Már kezdtem azt gondolni, hogy klappolni fog a mai este: merthogy Szentpéteri Csilla koncertre lesz a menetel fotózási célból. Az utolsó helyen aztán beütött a krach. A kedves pénzügyi osztály szerint van lejárt tartozásunk, szerintünk meg nincs. 20 perc állóháború után hagytak átutalásra vásárolni. Ezután mentem vissza a szervízbe, ahol kezdtem és gondoltam hogy talán csak sikerült 40 perc alatt lepapíroznia a leányzónak 2 nyomtató+ 2 monitor átvételét, 1 gép számlázását és 1 monitor javításának kiszámlázását. Hát nem, fele sem volt meg, hanem másokat szolgált ki. Fel is ment bennem a pumpa, s asszem a villámszóró szemeimbe nézve a lány egyből nekiállt magasfokozatra kapcsolva bevonni a melóba a kolleganőt és így kicsit gyorsabban végeztem. De így is 5 óra után sikerült elindulni, amiben az a baj, hogy a koncert 7kor kezdődik. Zegen. Kanizsán át.

 Szóval elkéstünk, ahogy kell, mert még a helyszínben is volt kavarodás: nem a honlapon megjelölt helyen, hanem a hangversenyteremben, a Zsinagógában volt... De a koncert mindenért kárpótolt: remekül szólt, a művésznő nagyon kedves és közvetlen volt. Nem volt limitáció a fotózásban, így rendületlenül mászkáltam a Zsinagógában fel és alá hevesen kattingatva, s csak az utolsó pár szám alatt ültem le és hallgattam kicsit nyugodtan. Hazafele már nyugodtabban jöttünk, nagy volt a köd is, nameg belefutottunk egy országúti lézervadászba Buzzmester szerepében, ki majdnem lelőtt bennünket a zűdlézerre :)

 Van ilyen reggel, amikor felébredsz és azt mondod amikor felülsz az ágyban: ma van Diana Krall koncert. Ritka, de ma reggel ez volt. Azt már megszoktam, hogy ha én előre bejelentett és igazolt módon próbálok korábban eltűnni, akkor elszabadul a pokol. Géprendelések, ügyfélhegyek, képzelhetitek, amikor a főnököd kidob, hogy mennyémá, mert nem fogsz tudni sosem elindulni. Fastfood anyunál, ruhacsere idehaza, gyors betérés Zalakarosba egy papírral és tépés ezerrel Pestre, merthogy 5ig le kell adni valamit. Persze, elmélet veszt, gyakorlat győ:, a cég 17:05kor már a redőny erőszakos betörési próbálkozására sem reagál. Bukó, holnap ez extra szivattyú lesz. Jajjdejó! Ezután szerelemkeresés az órásnál, ahol egyik szerelemből a másikba esek: de aki a végleges, az meg nem müködik :( Szal üres kézzel, akarom mondani csuklóval távozok, de a zsebem tele marad. Sipirc szállásra, lepakolás és már indulás is, hiszen a pesti közlekedés kiszámíthatatlan. Minden remekül megy, frankó parkoló, időben érkezés, gyors bejutás, majd nagylevegő s újra az elmélet és a gyakorlat párharcának végeredménye miatt izgulás. Mármint, amikor észrevettem hogy lehet jegyet venni, akkor jó mérnökként az icipici rajzocskat felskáláztam, kinyomtattam, berajzolgattam a tudott székszámokat, és ideális pozíciók után kalkuláltam. Lett is, és igen, győzelem! Az elmélet hihetetlen győzelmet aratott: Antony gitármaestro alig 5 méternyire szemben, mögötte tökéletesen látható dobos és basszeros és igen: kb 6 méternyire Diana Krall. Remekül látható oldalról, a kezei a billentyűkön ahogy kell, arca megvan. Amikor kifordul beszélni remekül szembekerül. PERFECT,  már csak fotózni kellene. Ki is volt írva, hogy senki se vakuzzon...hát akkor lehetne fotózni ???

 Elején csináltam ezt, mert a koncertet inkább felvettem. Mármint hangilag, majd osztok belőle, ha jók lesztek :) Az elején eléggé parasztul viselkedett, láthatóan mérges, ideges, töketelevan. De ez a második dalig tartott, utána a kedves előadóművész jött elő: eszébe jutottak talán a zöldhasúak és jobb kedvre derült, bár mikor már kinyílt, akkor elmesélte hogy busszal jött. A Milánói koncertről az ikreivel és a férjével. Így már könnyen vágható, hogy mi minden lehetett rajta. De aztán beindult, ahogy kell. Bár a slágereket hiába vártuk, sokkal inkább az albumot játszottak, nomeg nagyon hitelesen személyeskedve eljátszotta egy gyermekkori dalát, mesélve az otthoni zongorájukról (amit azóta is őriz) és apja aranybányász kollegáiról, s az esték dohányfüstös hangulatáról. Egyszer sikerült vissztapsikolni őket, de Antony második kivonulásakor már kivitte a gitárját ezzel jelezve hogy ennyivolt, sziasztok. Konci után a brendsopot megvaccsingoltuk, de búndrágaként titulálva én nem léptem be a bigmargintermelők népes tagságába. Szóval a koncert frankó volt. Nem sajnáltam az elötte kicsit igendrágának tartott jegyet mert a látvány, a hangzás és maga az egész mindent megért. Najó, a basszerosból még jöhetett volna, de osszuk be, ennyi volt. Dedikáció nemvolt, bár lehetett volna venni párórája dedikált picturebookot duplaárért. Kifizettem volna talán, ha a szemem előtt, egy mosollyal karöltve írta volna alá, de ez így nem az igazi számomra, ez is kimaradt :)