Van ilyen reggel, amikor felébredsz és azt mondod amikor felülsz az ágyban: ma van Diana Krall koncert. Ritka, de ma reggel ez volt. Azt már megszoktam, hogy ha én előre bejelentett és igazolt módon próbálok korábban eltűnni, akkor elszabadul a pokol. Géprendelések, ügyfélhegyek, képzelhetitek, amikor a főnököd kidob, hogy mennyémá, mert nem fogsz tudni sosem elindulni. Fastfood anyunál, ruhacsere idehaza, gyors betérés Zalakarosba egy papírral és tépés ezerrel Pestre, merthogy 5ig le kell adni valamit. Persze, elmélet veszt, gyakorlat győ:, a cég 17:05kor már a redőny erőszakos betörési próbálkozására sem reagál. Bukó, holnap ez extra szivattyú lesz. Jajjdejó! Ezután szerelemkeresés az órásnál, ahol egyik szerelemből a másikba esek: de aki a végleges, az meg nem müködik :( Szal üres kézzel, akarom mondani csuklóval távozok, de a zsebem tele marad. Sipirc szállásra, lepakolás és már indulás is, hiszen a pesti közlekedés kiszámíthatatlan. Minden remekül megy, frankó parkoló, időben érkezés, gyors bejutás, majd nagylevegő s újra az elmélet és a gyakorlat párharcának végeredménye miatt izgulás. Mármint, amikor észrevettem hogy lehet jegyet venni, akkor jó mérnökként az icipici rajzocskat felskáláztam, kinyomtattam, berajzolgattam a tudott székszámokat, és ideális pozíciók után kalkuláltam. Lett is, és igen, győzelem! Az elmélet hihetetlen győzelmet aratott: Antony gitármaestro alig 5 méternyire szemben, mögötte tökéletesen látható dobos és basszeros és igen: kb 6 méternyire Diana Krall. Remekül látható oldalról, a kezei a billentyűkön ahogy kell, arca megvan. Amikor kifordul beszélni remekül szembekerül. PERFECT,  már csak fotózni kellene. Ki is volt írva, hogy senki se vakuzzon...hát akkor lehetne fotózni ???

 Elején csináltam ezt, mert a koncertet inkább felvettem. Mármint hangilag, majd osztok belőle, ha jók lesztek :) Az elején eléggé parasztul viselkedett, láthatóan mérges, ideges, töketelevan. De ez a második dalig tartott, utána a kedves előadóművész jött elő: eszébe jutottak talán a zöldhasúak és jobb kedvre derült, bár mikor már kinyílt, akkor elmesélte hogy busszal jött. A Milánói koncertről az ikreivel és a férjével. Így már könnyen vágható, hogy mi minden lehetett rajta. De aztán beindult, ahogy kell. Bár a slágereket hiába vártuk, sokkal inkább az albumot játszottak, nomeg nagyon hitelesen személyeskedve eljátszotta egy gyermekkori dalát, mesélve az otthoni zongorájukról (amit azóta is őriz) és apja aranybányász kollegáiról, s az esték dohányfüstös hangulatáról. Egyszer sikerült vissztapsikolni őket, de Antony második kivonulásakor már kivitte a gitárját ezzel jelezve hogy ennyivolt, sziasztok. Konci után a brendsopot megvaccsingoltuk, de búndrágaként titulálva én nem léptem be a bigmargintermelők népes tagságába. Szóval a koncert frankó volt. Nem sajnáltam az elötte kicsit igendrágának tartott jegyet mert a látvány, a hangzás és maga az egész mindent megért. Najó, a basszerosból még jöhetett volna, de osszuk be, ennyi volt. Dedikáció nemvolt, bár lehetett volna venni párórája dedikált picturebookot duplaárért. Kifizettem volna talán, ha a szemem előtt, egy mosollyal karöltve írta volna alá, de ez így nem az igazi számomra, ez is kimaradt :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.