A karácsony előtti utolsó árúbeszerzősnap. Szerintetek? Jó a tipp, bolondokháza. Reggel átszervezett nap, villámgyors foglalgatások és egyéb intézkedések, azonnali problémák órái, vallatások során problémák felfedezése, majd megoldása. Apró, de másoknak fontos dolgok megoldása, cserébe kapott bőkezű mosolyok begyűjtése. Majd visszaérkezés alig 17h után. Ebédelés. Igen, ilyenkor. Karácsonyi ajándék beszerzése (még van pár nehéz dió vissza...). 

Most már egyre többen nálam dugják el a karácsonyi ajándékukat. Így nem találják meg az ajándékozottak. Hiszen minek keresné nálam :) Már csak azt nem tudom hogy mit kérjek helyfoglalási díjként. Hiszen pici a lakásom, drágán kell ebből kiszakítanom területeket. Na, majd kitalálom az ellenszolgáltatást ha ráérek kigondolni. Addig is inkább alszok egyet, jóéjt!

 Üdvözöljetek egy új lényt, egy kis embert a földön: Csepkét. Csepke, akinek a tesója Csenge. Maszületett bárány, mondhatni :) Szal ha valamelyik este esetleg nem tűnök (még annyira sem) beszámíthatónak, akkor ennek az oka, hogy a gyermek megszületésére elfogyasztott alkohol négyzetesen áll arányban a jövendőbeli egészségével. Ez nekem nem jó, de neki igen :) Jól ment a nap, bár ha a holnapira gondolok, akkor máris fáj a fejem: eléggé húzós nap várható. De ma megembereltem magamat a karácsonyi ajándékok terén. Van, ami már meg is van, s van amiről egész jó gondolataim támadtak. Van amit még tisztázni kell, de jó sejteni: idén is tojik talán valamit az én jézuskám is. Ja, azt nem is mondtam, nekem már nagyon szorított ki magából: két koncertjeggyel engesztelt ki. Szal az év eleje is koncerttel fog kezdődni: Depeche Mode :), majd Metallica. Tegnap nagyon kemény harc folyt a jegyekért, de én már a zsebben lapuló jeggyel tehettem, hiszen köszönhetően valakinek a pre-sale időszakban sikerült már vasárnap délután ezzel a nyugalommal szembesülnöm. FOS, azaz Front Of Stage: kicsit közelről élvezhetem a showt. Ja, és az összes FOS jegy elfogyott fél óra alatt, s tegnap 10.000 jegyet adtak el. Ez rekord kis hazánkban! Ó igen, és ma volt egy olyan időszak amíg nem voltam elérhető este. Rájöttem mennyivel jobb ez néha. Nyugalmat, felszabadultságot ad, hogy nem tudsz rápillantani az órájára hgoy mennyi már az idő és nem rohansz ismét. Próbáljátok ki, hiszen a mobil legfontosabb tulajdonsága: van rajta kikapcsológomb is. Use it like a wound.

 Egész jó kis nap volt, a dolgok ismét beletaláltak a kellemes is medrükbe. Néha elég csak az apró irányítás hogy a dolgok jól menjenek. Ez olyan, mintha egy kajakban csúsznál lefelé egy folyón, s csak annyit kell tenned, hogy néha belehúzol egyet hol balra, hol jobbra, hogy ne érjél partot. Mindezek után mi másra is számíthatott az ember, ha nem arra, hogy a pályán is jól fog menni a dolog. Nade, ami jó a vízen ... Kemény meneteket nyomtunk, de vesztettem 7:6-ra, bár az utolsó menet 7:3-nál szakadt meg. A hibám az volt, hgoy a közepén elvesztettem 3 menetet, nem fogtam meg előbb a gyeplőt. Egyre jobban élvezzük a játékot. Több a technika, szebb a játék, s egyre inkább megérezzük a játék örömét. S a játék után igazán jólesik a sör. S beszélni az Élet fontos és mégsem fontos dolgairól. Majd megnézni hogyan játszanak mások, s elgondolkozni rajta vajon mi hogyan játszunk másokhoz képest. Szóval ez egy jó nap volt. Eddig. Addig. Aztán sikerült az egésznek elromlania. Ja persze: meg kell hogy legyen az a fránya egyensúly.

 A mai nap tényleg benga nap volt. Reggel egészen egyben ébredtem, mentem is nagysietve munkába, mint egy élharcos. Beesve esett be eszembe: ezen esetben megbeszélésre lesz rendelve teljesen déjem dél elette. Visszaesve melóhegyek és lerendezendő dolgok vártak, majd ebédke, külsőmunka, s nemegyszerű régi ismerősök: Bengaérzet 1. Frankón esik a hó, a verdák csúszkálnak mindenfele, mint homér a jégen. Eztán fotóklub: Bengaérzet2, közben képnézegetés, válogatás, stb. Hazaérve Bengaérzet3. S már alig kellett csak egykis anyátokköztöt végigvárni s megjött a háromigazság után a ráadás: Bengaérzet a képernyőn! A vén kecske alá nyúlt a retekklub, eltolta a két ribivel olacba. Hidrogéna egyből elalélt, hiszen Balfaszunk kapribogyóra akarta a csajokat vinni, tudjátok, oda Szeged mellé :D Bunkó besokall, Ömlengét otthagyja és Kurvandival tolja az első napot. HidroGenya persze besokall, vernyog mint állat, Benga le se szarja. Kurvandit elviszi vitorlázni, gondolja így meglesz a csaj a hajón, de csak tipitapidínó, nyelvessmaccer, közös ülés jön össze. Benga aszongya, hogy valami most megmozdult a lelkében, de szegénykém nem vágta le, hogy ez csak a gyomra vót, ahogy meglátta a csajt átficcent egy róka a kicsi édes szácskáján. Ja, és nem tengeribeteg, csak megmosta a tengerben a jobbszemét. Agyatlan Kurvandi azt javasolja Bengának, hogy mássza meg Hidrogenyát, amire Benga köpni-nyelni se tudott. Persze dugni se, mert az neki nemmegy. Benga leveszi, hogy Andisuncinak csillog a szeme: hát persze, a zsére gondol, ójesz! :D Aztán mint rutinos Féltékenyke, rábeszél PettingEditre, mire benga bevallja, hogy meg fog benne változni valami. Remélem elkezdett hatni a kis cián és egyéb halálfejmárkás öntet :) De KurvAndi nagyot beszól: "Én nem zabálok, én eszek" :D:D:D Király voltál csaj, ez eddig a legjobb duma az egész sorozatban! Balfaszt el is kapja a harciideg, el is küldi alvóra a biccset, és lezabálja az egész asztalt: baszki, ki van fizetve! Benga miután lomposmentes iccakát tartott, bepróbálkozik Hidrobébinél, védett virágot tépked, nyelvvel szájbatolja egyből. Vulgáris odavisszanyalás figyelhető meg, Benga mindent megtesz, hogy valaki végre beszéljen bele a mikroportjába, így betolja a tegnap már használt piknikes cuccosát, és bepiáztatja Editkót. Fürdőrucisan puncer felé nyúl, de csak análkodik egy kicsit, Hidrogéna meg vihog mint szűzcsaj az első kocsmai gruppenen. A vénbiccs egyből letolja a felsőjét és topless toja a fürcsit, melyközben kissé megfarkalja Bengát, aki élvez akár buzi a gőzfürdőben. Bunkó eccerű vacsit ígér, PettingEdit meg tengeri zsírosdeszkát remél, de rákot kap, amiben nem járatos. Eléggé balfácánul tolja a cuccot, hiába ez neki az első. Remélem sokáig mondja a testére hogy otthon, édes otthon :) Bunkóból megint kijön a homeless fíling: még a rák csontjait is betolja: vazze ingyéééé van! Erre dob HidrogAnya egy tányérbafekvést, s megdönti a hogyan együnk parasztosan makarónit univerzumrekordját csuklóból. Hidrogenyusból is kijött a zöldszemeffektus, bekérdez KurvAndiról de mellésmúzolnak mind a ketten. A biccs nekiáll sexisen fagyizni, s mondja, hogy utsó fílingként Bengát szeretné kicsit átformálni lángfürésszel. Benga ánusza elérte a csúcspontot: valszeg megvót a csajnak a Bengus. Reggel Bunkó vasaltingben, vasaltnaciban és otromba tornacsukeszben jön elő...ááááááááá, lőjjük le most azonnal!  Padödina is úgy gondolta, hogy kitesz magáért: udvari bolondnak öltözött, hiszen esküvőre készült! Széttett combokkal beült, asszem egy ország szívéről esett le a hatalmas sziklakő hogy naciban nyomja, s nem szoknyeszben... B@szás után nem elvenni a biccset, vagy felpróbálni a másikat következő éjjel? Ez járhatott Bunkó agyában az tuti. Vagy egy hármasra vágyna? Netán egy négyesre Padödinával? Sajna vizuális típusú vagyok, így nagyon áldom az agyamat, hogy nem volt a közelemben valami önélet kioltására alkalmas eszköz. Ez most életmentő volt! Benga benyal az exeknek, hiszen hiába hívott bárkit is, nem jött el erre a lánykérésre. Bunkókám csontignyal Hidrogenyusnak, de végig feltételes módot használ, s a végén elküldi a francba ahogy kell, így Kurvandi wins the tournament, bár szerintem ha elmúlik a szürkehályogja akkor tarkólövést ad be magának. Editke vérigsértve érzi magát, leesett neki hogy Benga úgy kihasználta és végighazudta a dolgokat mint atom. Közben a szentélyben egy elcseszett elvisimitátor letolja az eljegyzési dumcsikat, míg a retekklubbosok könnygázgránátot vágnak a násznép közé: jönnek is az őszinte könnyek! Már akartam bontani a jégre cuccolt pezsit, hogy végre megszabadultunk ettől a kuttúrális környezetszennyezéstől, de nem...Edit férjet keres, jelentkezzetek lúzerarcú farkas egyedek, akik szefósak legalább, de egyéb agyi és testi hibákkal előnyben vagytooook! Semmi gond, kint fityeg a mailcím, majd eladom spammereknek, meg feliratom pár zoofil, animalporesz és nefrofil listára hogy valami értelem is kerüljön a szőke arcába. Konklúzió: az embernek mindig az kell, amit nem kap(hat) meg.

 Lehet annyira fáradt az ember, hogy elfelejti, hogy aznap van bolhapiac? Igen, lehetséges: itt az élő példa rá. Hiába, néha az ember már azt sem tudja milyen nap van, ha minden napja melóval telik. Mint a mai is, bár úgy éreztem délelőtt egy kis frisslevegőre szükségem van. Így bepótoltam a reggeli kiamradást: gyorsan végigfutottam a bolhapiacot. Lezárt parkoló, kevés nézegelődő, közepes árfolyam. Venni csak egy apróságot vettem, de mégis cipekedtem egy kicsit :) Ma -bár papíron ezüstvasárnap volt- szinte ember nem volt bent nálunk. Sőt, a városban is aligalig lézengtek páran. Vajon mi lehet ennek az oka, hol vannak az emberek, hol vesznek ajándékot? Fini ebéd, majd "remek" hír: a tegnap zegen kitelepített gép füstjelenségeket produkált. Szal egy megoldottnak hitt probléma újra támad. Délutánra ígértem valakinek valamit, de későn realizáltam: igen, ez a meghalt vinyón leledzett. Azért megoldottam, bár eléggé futósan a dolgokat.

 Késve értem a Csík zenkar koncertjére, de nem baj, az elején még így is várni kellett, amíg színpadra kerülhettek. Remek kis muzsikát hallhattunk róla, s azt hiszem sikerült egy jó portrét csinálnom róla, bár jókor-jóhelyen kellett lenni. Na meg felhívni magamra a figyelmet, különben nem nézett volna bele a képbe, az biztos. Csurig volt a HSMK, még a lépcsők is dugig voltak, megnehezítve nemkissé a pozícionalgatásomat. Közben jött a rossz hír: az ismerősöm nálam felejtett valamit, ami azonnal kell neki, hiszen elutazik, s enélkül nem tud elmenni. Jajjdejó, gyorsan go home, ottmaradt cucc odaad, futás a másik koncertre.

 Szekeres Adrienn a "felsőtemplomban" adott karácsonyi hangversenyt, ahol saját slágereket és karácsonyi dalokat adott elő. Tele volt a templom emberekkel, akik áhítattal hallgatták a dalokat. A TV is kivonult, 3 kamerával vette folyamatosan a cuccot. Szal itt meg őket kellett kerülgetnem, hogy nehogy képbe kerüljek. Szal akadályverseny volt. Ja, meg excsaj nap is. Egy halom "volt"-ba botlottam bele, s mindenkihez kedves is próbáltam lenni. Talán kezd megszállni a karácsony szelleme? Jajj, még sehol sem állok az ajándékokkal :(

 ui: ja igen! Érdekes, hogy egyidőben meg lehet kulúrális programmal telíteni a HSMKt és a Templomot is. Szal mégs van kereslet, csak lehet hogy néha nem túl jó az étlap?

 Egyre rövidebbek az éjszakák s hosszabbak a nappalok. Persze mindez nem a közismert napfordulók okozata, hanem a kevés alvásé. Asszem lassan eljön annak az ideje, hogy végigalszok egy napot. Sajna tudom jól, hogy erre nem vagyok képes, de egy ellustizott, szinte (v)ágyhoz kötött napot be fogok iktatni a kis életembe. Hiszen ma délelőtt is meló volt. Ismét, újra, megunhatatlanul. Sietős ebéd, majd egy érdekes fotózás következett. Érdekes, merthogy én nem lőttem igazándiból, csak ott voltam. Bár nem tudom, miért. Pontosabban minek. Lapozzunk inkább. A "fotózás" után pedig jött egy kis meló, majd egy órácska alvást engedélyeztem magamnak, mielőtt elindultam volna Zegre. Az az egy órácska kissebbféle csodaként zajlott le: egészen sokat pihentem ennyi idő alatt. Kellett is az energia, hiszen egy gépet vittem el egy idősödő hölgyhöz, aki eddig nem került közelebbi barátságba ilyesmi furmányokkal. Ennek ellenére azt éreztem hogy egész jól sikerült a megmutatott alapdolgokat elsajátítania.

Majd jött a nap (vagy a hét?) csúcspontja, a Tankcsapda koncertje. Gyors bejutás, jó eldumálgatás a nemsokára aktuális, most kihirdetett Metallica koncerttel kapcsolatos emlékekről és reményekről, majd bemásztunk meghallgatni az előzenekart. Remek időzítéssel, hiszen pont akkor hagyták el a színpadot, s a roadok nekiálltak az átcuccolásnak. Na, ez is megvolt :) Kis szünet után érkezett is a csapat, én meg próbálkoztam az első sorban állni az ostromot és épkézláb képeket készíteni. Elég nagy volt a nyomás, de sikerült a második dalnál átverekednem magamat a másik oldalra, s egy egész jó pozícióba behelyezkedni. Nade mennyivel érdekesebb perspektíva fentről nézni a hömpölygő emberhalmot :) A hangpult Zegen igen jó helyen van: emelet, s egész fogható távolságba a színpadtól. Remek fotósparadicsom :) Miután megvolt a dolgok fotós része, következett a felszabadultabb rész: gép nélkül lent mulatni a haverokkal. Enyhe testmozgás, lightos pogóbakerülés és torokhoz kíméletlen szövegordítás. Kellett...egészen kitisztult az ember a mindennapok nyomasztó terheiből és kicsit szabadon érezhette magát. a jelszó pedig nem változott sokat: viszlát Debrecenben! 

ui: útközben egy rókarudi majdnem megvolt...óvatosan utakon száguldó sorstársaim!

  Asszem idén bőven rá fog férni mindenkire a karácsony. Amennyi fáradtság, ingerültség, feszültség, csalódottság és düh van az emberekben az már szerintem meghalad egy szintet. Egy szintet, amit már megszoktunk és képesek vagyunk elfogadni, megérteni. Remélem hogy az a pár nap s annak a pár napnak a hagulata rendbeteszi egy kicsit az embereket. S nem egy kis verjük meg anyut és pofozzuk fel a gyerkőcöt a karifa alatt lesz belőle.

 Nem is tudom a mai napból mik voltak meghatározó jelenetek, olyan gyorsan ment el az egész. Munka az mint mindig volt dögivel, bárhova nyúlva újabb és újabb problémák kerülnek az emberek kezébe. Érződik a karácsonyi roham, kezdenek kurrens termékek kifutni a lehetőségek közül, így alternatívákra kell indulni. Kicsit megnyújtottam a mai cégnéltartózkodásomat, így hazaesve a fotómasinkáért éppen beértem a HSMKba a Péter és Néró cimű rockoperára. Megint a fránya megérzés: mivel eddig nem hallottam a dologról, így alapból kicsit szkeptikusan érkeztem s bejött. Szerintem ők egy amatőr színjátszó kör, idős mamókák, öreg papókák és néhány istenhitileg lelkes fiatal csoportja. Bár megható a lelkesedésük s a sugárzó tiszta hitük, de egy-két szereplőt leszámítva nemigazán képzett énekhangok és színészi vénák járják a világot jelentő deszkákat. A mikrofonjaik is gyenge minőségűek, a díszlet is szegényes, bár gyorsan átrendezhető, ötletes megoldással rendelkezik. Végig se bírtam várni az előadást, mert még dolgaim voltak. Este a Juiceban Hősök című hiphopformáció nyomulására voltam hivatalos, de előtte egy régen látott haverrel futottunk össze egy sörre. Nos az egy haverből 2 lett, s a sör is megduplázódott, ráadásként a háromnullás ivararányt rövidesen sikerült feltornásznunk háromháromra, sőt bemákolt Glóriával együtt ez egyből 4:3as ideiglenes arányt vett fel. Bemákolt Glóriával az első ismerkedés h-turul következett be, ahogy elég jó oddsú fogadásokat kötöttünk megtekintve a gólyafos irányultságú vargabetűs nyomvonalát: vajon Mrs. Rókából kitör ma az áldás, avagy nemde. Bár konkrétan nem láttuk a nagy fehér főnökkel folytatott kommunikáció színskáláját, de a ruházaton néminemű anyagmaradék a teljes kitárulkozás nyomait viselte. Nade, minek iszik, aki nem bírja, he? Nade menni kellett, mert a végén még lemaradunk a koncertről. A csapat egy része némi kitérőt tett, így ketten érkeztünk a dzsúzbe.

 Emberek akadtak, az együttes pedig még pihengetett kényelmesen. Nem tudtam kihagyni a felkínálkozott borkóstolót, ahol szinte hibátlanul elmondtam ismeretlenül a borról hogy 3összetevős cuvée , s csak az egyiket tévesztetem el, de jó helyre saccoltam a származását, évjáratát is hajszálpontosan mondtam meg, s az árát is eltaláltam. Talan szomeliőnek kéne mennem? (inkább mint lantművésznek, igaz Benga?) Jó kis bor volt, az biztoz, igazi testes, férfiembernek való nedű. De jöjjön a koncert! 6 arc, kezében mikrofonnal nyomja a hiphopot. Cool! Szellemes szövegek, hangzatos rímek, jó szövegbetétek. Ja és mindenki fexiiiik! ( smindenki a nézőtéren lefeküdt :) )

 s ha felgyújtják, úgy a jó. A mai napom az a meló volt. Egészen este 10ig toltam. 9től. De úgy érzem, érdemes volt. Érdemes, hiszen végre sikerült kicsit előrejutnom a dolgaimban, s ez inspirál engem. Persze más is történt, pédául fincsi spenótot ehettem ma, MaxiMix kávét toltam és jelzem: az új, citromosemblémás tibikavics valami fenomenális.

 Mielőtt elmásznék szlípmódba megemlítem, hogy mihelysz lesz időm, akkor baromkodok egy nagyot: hamár tegnap megkaptam a Benkő feleséget keres sajátra változtatását, így meghívok mindenkit egy kis agyatlankodásra: lesz egy kérdőív, ahol bárki jelentkezhet, s válaszolhat a feleségjelöltöknek feltett kérdésekre. A besztof persze közkincs lesz, becsszó. Mi más képet is nyomhatnék ma az arcotokba, ha nem esküvőset? Életem első s egyetlen esküvőfotózásáról van, s valahogy ez tetszik számomra. Juci és Balage azóta is boldogok, sőt nemsokára már hárman lesznek, drukkolok is nekik rendesen, mert közeleg a nagy nap! 

 Reggel elhatároztma, hogy ma korán fogok alvásba vonulni. Mint látjátok sikerült, a blogot is már korán elkezdtem :) Nem is szaporítok sok szót, lássuk a mai nap történéseket! Délelőtt eléggé pörgősen voltam, árufoglalás, hiszen a megszokottól eltérően ma volt az árubeszerző nap. A nap csúcsa egy leányzó volt, aki érti mit mondok, hiszen a vgakártyától függ, hogy mennyit tölthet le a netről :) Szakmai tudatlanságát személyes kedvességével próbálta pótolni, de sajnos az sem hozott sok szerencsét: tipikusan nincs tökéletes ember, csak tökéletes szándék jeligével futott. Ebéd fincsi lángos, kevéske fokhagymával :) Délután pörgés tovább, várakozás a válaszra, hasztalan pillanatok. TCS fotózás lesikálva Zegre és Debrecenbe is. Plusszmunkahegyek, felesleges utazás, ördögnek tartozás letudva. Szívásos driverhiány :( Most meg fáradtság. Végülre pedig amit Nektek adok, illetve ponthogy nem adok: képtelenség!

 Bizony a lecsökkentett alvásmennyiség izgalmas hatást gyakorol az emberre. De megvan a tuti, a frankó: úgy be kell magadat reggel pörgetni, hogy meg se állj és toljad estig. Egyszusszra. Ha megállsz-leállsz! Úgy érzem ma nagyon frankón haladtam a dolgaimmal. A közepébe egy jó pizza és jó asztaltársaság is sikeredett. Ment a nap, mintha a saját lendületem átpakolódott volna az engem körülvevő dolgokra. Free your mind, and the rest will follow. Ez a cucc kitartott az esti squashra is. Új helyet próbáltunk ki, ahol szerintem kellemesebbek a fényviszonyok, így otthonosabban éreztem magam a pályán. Valahogy jobban részévé válltam a térnek, s képes voltam szinte mindenre, amit akartam. Ez oda vezetett, hogy 8.5:5re nyertem. Sokkal több szettet játszottunk mint eddig, így nagyon pörgősre tettük a játékot. A végén mégiscsak kényelmesen elfáradtnak éreztem magamat, s nem hullának. Jobban is esett a söröcske, az tuti! Szal dobok nektek egy kis frankó dalocskát, ami kicsit most idevág! Toljatok rá egy kis hangerőt, a szomszéd is akarja! A napibónusz pedig a mai kép: nem én csináltam, én csak kaptam. Meg is zakkantam, mint fehérsrác a Harlemben az első szomszédolás után. Vegyük ezt úgy, mint a legjobb Bengatudósítónak járó plecsni! Tenkjú!