Egyre rövidebbek az éjszakák s hosszabbak a nappalok. Persze mindez nem a közismert napfordulók okozata, hanem a kevés alvásé. Asszem lassan eljön annak az ideje, hogy végigalszok egy napot. Sajna tudom jól, hogy erre nem vagyok képes, de egy ellustizott, szinte (v)ágyhoz kötött napot be fogok iktatni a kis életembe. Hiszen ma délelőtt is meló volt. Ismét, újra, megunhatatlanul. Sietős ebéd, majd egy érdekes fotózás következett. Érdekes, merthogy én nem lőttem igazándiból, csak ott voltam. Bár nem tudom, miért. Pontosabban minek. Lapozzunk inkább. A "fotózás" után pedig jött egy kis meló, majd egy órácska alvást engedélyeztem magamnak, mielőtt elindultam volna Zegre. Az az egy órácska kissebbféle csodaként zajlott le: egészen sokat pihentem ennyi idő alatt. Kellett is az energia, hiszen egy gépet vittem el egy idősödő hölgyhöz, aki eddig nem került közelebbi barátságba ilyesmi furmányokkal. Ennek ellenére azt éreztem hogy egész jól sikerült a megmutatott alapdolgokat elsajátítania.

Majd jött a nap (vagy a hét?) csúcspontja, a Tankcsapda koncertje. Gyors bejutás, jó eldumálgatás a nemsokára aktuális, most kihirdetett Metallica koncerttel kapcsolatos emlékekről és reményekről, majd bemásztunk meghallgatni az előzenekart. Remek időzítéssel, hiszen pont akkor hagyták el a színpadot, s a roadok nekiálltak az átcuccolásnak. Na, ez is megvolt :) Kis szünet után érkezett is a csapat, én meg próbálkoztam az első sorban állni az ostromot és épkézláb képeket készíteni. Elég nagy volt a nyomás, de sikerült a második dalnál átverekednem magamat a másik oldalra, s egy egész jó pozícióba behelyezkedni. Nade mennyivel érdekesebb perspektíva fentről nézni a hömpölygő emberhalmot :) A hangpult Zegen igen jó helyen van: emelet, s egész fogható távolságba a színpadtól. Remek fotósparadicsom :) Miután megvolt a dolgok fotós része, következett a felszabadultabb rész: gép nélkül lent mulatni a haverokkal. Enyhe testmozgás, lightos pogóbakerülés és torokhoz kíméletlen szövegordítás. Kellett...egészen kitisztult az ember a mindennapok nyomasztó terheiből és kicsit szabadon érezhette magát. a jelszó pedig nem változott sokat: viszlát Debrecenben! 

ui: útközben egy rókarudi majdnem megvolt...óvatosan utakon száguldó sorstársaim!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.