Asszem idén bőven rá fog férni mindenkire a karácsony. Amennyi fáradtság, ingerültség, feszültség, csalódottság és düh van az emberekben az már szerintem meghalad egy szintet. Egy szintet, amit már megszoktunk és képesek vagyunk elfogadni, megérteni. Remélem hogy az a pár nap s annak a pár napnak a hagulata rendbeteszi egy kicsit az embereket. S nem egy kis verjük meg anyut és pofozzuk fel a gyerkőcöt a karifa alatt lesz belőle.

 Nem is tudom a mai napból mik voltak meghatározó jelenetek, olyan gyorsan ment el az egész. Munka az mint mindig volt dögivel, bárhova nyúlva újabb és újabb problémák kerülnek az emberek kezébe. Érződik a karácsonyi roham, kezdenek kurrens termékek kifutni a lehetőségek közül, így alternatívákra kell indulni. Kicsit megnyújtottam a mai cégnéltartózkodásomat, így hazaesve a fotómasinkáért éppen beértem a HSMKba a Péter és Néró cimű rockoperára. Megint a fránya megérzés: mivel eddig nem hallottam a dologról, így alapból kicsit szkeptikusan érkeztem s bejött. Szerintem ők egy amatőr színjátszó kör, idős mamókák, öreg papókák és néhány istenhitileg lelkes fiatal csoportja. Bár megható a lelkesedésük s a sugárzó tiszta hitük, de egy-két szereplőt leszámítva nemigazán képzett énekhangok és színészi vénák járják a világot jelentő deszkákat. A mikrofonjaik is gyenge minőségűek, a díszlet is szegényes, bár gyorsan átrendezhető, ötletes megoldással rendelkezik. Végig se bírtam várni az előadást, mert még dolgaim voltak. Este a Juiceban Hősök című hiphopformáció nyomulására voltam hivatalos, de előtte egy régen látott haverrel futottunk össze egy sörre. Nos az egy haverből 2 lett, s a sör is megduplázódott, ráadásként a háromnullás ivararányt rövidesen sikerült feltornásznunk háromháromra, sőt bemákolt Glóriával együtt ez egyből 4:3as ideiglenes arányt vett fel. Bemákolt Glóriával az első ismerkedés h-turul következett be, ahogy elég jó oddsú fogadásokat kötöttünk megtekintve a gólyafos irányultságú vargabetűs nyomvonalát: vajon Mrs. Rókából kitör ma az áldás, avagy nemde. Bár konkrétan nem láttuk a nagy fehér főnökkel folytatott kommunikáció színskáláját, de a ruházaton néminemű anyagmaradék a teljes kitárulkozás nyomait viselte. Nade, minek iszik, aki nem bírja, he? Nade menni kellett, mert a végén még lemaradunk a koncertről. A csapat egy része némi kitérőt tett, így ketten érkeztünk a dzsúzbe.

 Emberek akadtak, az együttes pedig még pihengetett kényelmesen. Nem tudtam kihagyni a felkínálkozott borkóstolót, ahol szinte hibátlanul elmondtam ismeretlenül a borról hogy 3összetevős cuvée , s csak az egyiket tévesztetem el, de jó helyre saccoltam a származását, évjáratát is hajszálpontosan mondtam meg, s az árát is eltaláltam. Talan szomeliőnek kéne mennem? (inkább mint lantművésznek, igaz Benga?) Jó kis bor volt, az biztoz, igazi testes, férfiembernek való nedű. De jöjjön a koncert! 6 arc, kezében mikrofonnal nyomja a hiphopot. Cool! Szellemes szövegek, hangzatos rímek, jó szövegbetétek. Ja és mindenki fexiiiik! ( smindenki a nézőtéren lefeküdt :) )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.