Nem hideg. Meleg. Talán senki sem érti, szóval hát elmagyarázom. A melegzuhany az egy olyan helyzet, amikor hirtelen szembesülsz egy olyan történéssel, amire már számítottál. Ennél már csak akkor durvább a helyzet, amikor valójában szinte a semmiből megszületik benned egyfajta megérzés. Megérzed, majd megtörténik. Meredek. Félelmetes. Libabőrös melegzuhany.

 Szóval ma reggel csak virtuális zuhanyzás sikeredett, merthogy a többi ezzel telt. Ma folyamatosan ezen az egész dolgon járt az eszem, pedig van olyan fontos kérdés is, ami nagyon határidős és már teljesen döntéskényszerben vagyok. Talán az éj végre megszüli a megoldást, mert két helyen egy időben lenni még én sem tudok :I

 De ma legalább sütött a nap. Sőt, van ahol talán egy kicist még jobban, mint bárhol máshol a világon. A délután egy részét kint tölthettük. Egy épület tetejére tettünk egy antennát próbából, majd megnéztük meddig hallatszik el a hangja. Egyik oldalról nézve remek, másikról pedig gyengusz. Hmmm, nem túl jó jel, de a héten még erre is megoldást kell találnom. Késve estem haza, egy gyors zuhany és némi csevej fért bele, majd futás HSMK.

 A mai fellépő Müller Péter volt. Nem tudom miért, de én szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. Az első meglepő az az volt, hogy míg tavaly megtöltötte a nagytermet, most a kamaraterem került csak megtöltésre. Sajnos nem fotózhattam, csak utána, szal végigültem a dolgot. Van pár dolog ami nem tetszik vele kapcsolatban. Túl szentimentális, a leg szót gyakran használja és ugyanabban a témakörben más dolgokra is. Próbálja tolni a "something magic" fílinget, hogy ez most ilyen, ez most olyan, ilyen még nem volt velem. Eindul a hangszer lehangoltságától s a lélek hangoltságára lép át. Aztán erről beszél el 1 órácskát. Csupa olyan dolgokról szól az egész, amit bárki végig tudna gondolni, de talán nincs ideje, esetleg lusta. De ő gondolkodik helyettünk és öszerakja a saját maga által összekevert puzzlet. Szó ami szó, remekül vezeti a vonalat. Elindul valahonnan majd egy másik pontra ér, szép, logikus gondolatmenettel. 

 Hazaérve egy kis családi honfoglálózás volt, ami elég szarul sikerült. Nem megy ez ma nekem. Kis pihi után meg megindult, 3x nyertem zsinórban mások ellen. Asszem elteszem magamat egy kis munkába, majd az ágyba.

 Rövidke és zaklatott alvás után pillantottam fel - idejekorán. Samu máris megérezve mindezt sorbaállt a reggeli simogatásra, s mivel egyedüli jelentkező volt, hát azonnal sorra került és szüntelenül repetázott. A munkahelyen vegyes nap volt: hol megbolondultunk, hol halálrauntuk magunkat. Sajnos mindenki észrevette: lakossági vásárlás maximálisan leült. Egyszerűen nem jönnek be az emberek...sehová, merthogy mindenki ezt mondogatja. Persze hogy mi van a multikban, azt nem tudom, mert én meg ott nem járok gyakran :)

 Hirtelenjében nem sokat tudok mesélni a napról, mert igaz csak tegnap volt, de a mai nap túlzottan elnyom mindent, ami tegnap történt. Azért az alábbi emlékfoszlányok azért még megvannak. Szal volt fotóklub, de kevesen voltunk. Kevesen voltunk, de kedélyesen eldumálgattunk. A klubba csak beestem, mert előtte pár saját dolgomat oldottam meg közben. Korán leléptem, mert mehetnékem volt. Itthon meg jópár teendőm, így az este rendkívül gyorsan eltelt. 

 Erre a napra amúgy egy kis komoly témát terveztem. Érdekesek a véletlenek. Márpedig véletlenek nincsenek. Minden azért történik, mert úgy kell történnie. Sors létezik. Najó, ez csak egy kis kitérő volt, a valódi téma a "hogyan éldd életed" lenne. Nyugi, itt nem mindenféle lelkifröccsöket akarok jobbra és balra osztogatni és senkit sem szeretnék semmiről le- vagy rábeszélni. Sokkal inkább a változtatásról. Change. Ezzel már egy néger hatalmasat szakított, hát jobb ha mi is gondolkozunk a dolgokon. Egyfajta klasszikusjellegű carpediem szerintem a jó útirány. Mielőtt valaki azt gondolná hogy akkor mindenhol mindent szabad, akkor félreértett. Egyszer élünk s nem mindegy hogyan. Nem szabad olyan közegben órákat, napokat, hónapokat és éveket leélni, ahol úgy érezzük: valahogy nem az igazi. Nem szabad félmegoldásokba beleegyezni, félmegoldásokat fabrikálni. Ezek ideig-óráis lehetnek csak megoldások, egyfajta átvészelések és tévutak. Idővel, s persze utólag szembesül csak az ember a "wasted time, wasted youth" életérzésekkel. Változtass hát!

  A hajnali bolhapiacnak van egyfajta extra érdekessége. Talán nem is érdekesség, egyfajta plussz kiváncsiságból támadó arenalinfokozat, mely elönti a fagyos hajnali hangulatot. Szerintem a hullafáradtságtól sikerült dideregnem, hiszen még félhomályban vetett le a sors. Azt hittem, na most aztán nagyot kaszálok, minden tuti cuccot látni fogok, igazi kánaán lesz a dologból. Hát nem. Bár nem üres kézzel távoztam, de azt sem mondhatom hogy megérte a hajnali kiruccanást. Hazaesés után egy lightos alváspótlás következett 3 óra szpátty képében. Ébredés után kis magamhoztérés, majd ebéd következett. Az ebéd utáni szieszta kicsit elcsúszott, de pár órát ismét sikerült az éjből helyreraknom. Olyannyira, hogy gyors tisztálkodás után már rohanhattam is a tánc világnapja alkalmából rendezett gálaműsorra, ahol a kanizsán található közel 20 tánccal (is) foglalkozó csapat adott egy-egy rövid ízelítőt a tudásából. Jól el is telt ezzel az idő, fél9et is megütötte az óra, mire sikerült kikeveredni belőle.

 Erre már mindenhol publikus volt: megvan a Fidesz 2/3a. Viktorék végre teljesszélű mosollyal állhattak ki és mondhatták: megcsináltuk. Most majd meg is lehet csinálni, de hogy mit, azt még nem tudjuk. Hiszen úgy nyertek, hogy programot sem mutattak. Nem mondták mit tesznek és hogy mit nem. Na ezt nevezik zsákba macskának (tudom, hogy egybeírandó) kedves klubtagok.

 Nagyon igaz a mondás: az emberek nem a Fideszre, hanem az MSZP ellen szavaztak. Úgy tűnik, a kicsi pártok nem tudtak széleskörű alternatívát nyújtani, vagy telejsen hiteltelenné válltak. Az MSZPre a társgárda szavazott főként, míg látható hogy az MDF/SZDSZ teljesen leszerepeltként labdába sem rúghatott. A kis csalódottság győztese pedig a Jobbik lett, bár a 47 parlamenti plüsspárnás szék nem kevés, de szerettek volna nagyobbat álmodni: az MSZP megelőzése lett volna az igazi elégtétel számukra. 68.14%. Azt hiszem Viktorék jókat kuncoghattak Mesterházy "javaslatán", miszerint reméli azért nemzeti döntő kérdésekben megkérdezik az ellenzék véleményét. Ja. Persze. Kb annyira, mint ők az elmúlt 8 év alatt. A nagy számok törvénye pedig narancsvidéket vetít előre. Szóval 4 évig az lesz és úgy, ahogy ők akarják. Valójában úgy is mondhatjuk: ez a 8 év a Fidesz demokráciafaktorának próbája lesz. Hisz csak rajtuk múlik, hogy bárki más ötleteiből és javaslataiból lesz e egyáltalán bármi. 

 Elméletileg ez egy hosszanalvós és pihenős délelőtt volt. Mondom, elméletileg. A valóság az délelötti itthoni melózás volt, nomeg levelezésgtéshegyek. Persze, a legfontosabb válasz sosem érkezik meg, bár lassan kérdőjelezem hogy ez Murphy vagy a túloldal elvi hibájának tudható fel. Ebéd nyaminyami pizza fokhagymás tejföllel. Előtte-utána munka, majd itthoni valamittevés és letéblábolás a városnapjára. Bevett csapaton ne változtass mondják az okosok, szal Zsófiát cipeltem magammal mint serpát. Ma Ferenczy György volt nekünk a kezdőlökés, aki érdekesen próbálta a különböző, egymásnak szögesen ellentmondó stílusokat fúzionálni, több-kevesebb sikerrel. Nekem néha szabályos eklektikának tűnt, így nem fogom megvenni a cdjét az hótziher.

 Eddig nem volt nagy tolongás a színad előtti sorokban, melyen a Kerekes Band se tudott igazán túltenni. Bár kordon termett, s az együttes is a látványos és hallányos virtoúz muzsikájával megpróbálkozott a kislétszámú ámde ülni szerető nézőközönség megmoccantásával. Ezalatt mi toltunk egy kis lángos és ittunk fini házi málnaszörpöt. Nomeg ingyen hozzánkvágott pogácsát. Desszertként elért bennünket a lehúzás szele: a kért 10dkg töltött teknőcnél "kicsittöbblettmaradhat?" játékba belefutottunk így közel 30dkg cuccot vágtak hozzánk. Remek, el sem bírtuk majszolni, pedig próbálkoztunk az elosztogatásával is. Közbe Zsófia lelépett valami névnapra, így unva a banánt én is leléptem egy kicsit, és visszakoccoltam a végső együttesre a Ghymesre. Őket volt már szerencsém többször is hallani, s kellemes dallamaikkal mindig jóleső perceket okoztak. Most kicsit kurtábbnak tűnt a fellépésük, de a hangult ismét jó lett, a tér megtelt emberekkel. A szokványos tüzijáték tetszetősre és elegendően hosszúra sikeredett, bár a már bevett, városházáról lehulló szikraeső kicsit lightosan, kevés pontból esett, ráadásul nem is a földig, hanem csak 2 mnyit. Előre meg volt dumálva, hogy fotós kollegánk nevenapját néminemű sör és egyéb észveszejtő szerek közvetlen hatása alatt fogjuk megemlegetni hármasban. Nos, a kedves kollega erre, s a telefonjának felvételére sem volt hajlandó, szal kénytelenek voltuk Julessel és Julesnéval közösen hármasban pusztítani az aldehidszármazékokat. A pusztítást jóizű csevej is kísérte, az idő meg telt rendesen, szal igencsak elmaradtam az éjjeli pókerpartiról. Nemkis késéssel és kicsit fáradt fejjel érkeztem a partiba, ahol először nem is akartam játsszani, de aztán untam a banánt mint néző, így mégis beültem. Nem túl jó lapjárás, de egész szerencsés csillagzat alatt folytattam áldásos tevékenységemet, mely végeredményeként én győztem, szal mindenkit magam mögé utasítottam. Most meg hazaporoszkálva lassan készülök a bolhára, hogy végre egyszer korán érkezzek. Aztán meg tutira végigalszom a délelöttöt, mint a huzat.

 Nomeg péntek amúgy, ami egészen jól lefutott. Tejfölös izékegombapörkölt csőtésztával. Cső Tészta! Süti és könnyed 3in1coffee itthon. Reggel óta fejfájósdi, álmosság és nyomott időjárás. Nomeg meló után go városnapjára. Elvileg Zsófiával nyomtam volna, de ígérete ellenére elérhetetlen volt. Lemászva a bözsetérre megrökönyödésemre ember alig, egyszem oláhibi a színpadon. Fej leszegve, külső szemlélő szerint beleszarik az egészbe. Nem is érdekel stílusban mintha mentegetőzne: ez az új albumom, még nem ismerem a szövegeket. Felolvasós dalok, semmi beleélés vagy mimika. Szemcsi, mikiállványtámasztás. S.Z.A.R.

 Gyorsan hazajöttem, merthogy ezt nem akartam tovább látni. Nomeg pótakku is lassan aktuális volt. Zsófia közben hív: már úton van, szal felsétáltattam hozzámig, aztan lesétáltunk. Őkelme rá volt izgulva a tökre. Izé, tökre a tökre. Azaz a tökipompos lángosra, melyből míg én elmajszoltam egyet, ő duplázott. Aztán toltunk egy kis kürtöskalácsot desszertként. Ásványvízzel bubbantottuk meg az elegyet, aztán csak panaszkodni bírtunk hogy úgy érezzük, mintha baromira nagy pocakunk lett. Szal jártunk egy kis kört, mikorra már Tabáni csillagunk zengette baritonját a deszkákon. Sajnos a színpadi megjelenése megegyezik az emberi alapstílusával, afféle eltünős, csendes, és háttérben elbújós. De a hangja...nos az mindezt gyönyörúen képes feledtetni. A két nagy név között volt egy rockabillifilingű csapat, ahol az énekes leányzó kissé furán artikulált a dalok között. nem tudom miért, de mégis. Az este záróprogramja egy helyi játékos, David volt. Emberünk remekül helyt állt és a közönségnek tetsző programot nyomott. Szóval ennyit a mai városnapozásról, holnap folyt köv. 

ami fényLIK.

 Talán sokan emlékeztek rá, amikor hatalmas pozitív meglepődéssel karcoltam blogba, hogy a bankom olyan levelet küldött, hogy szorri, elszámoltunk valamit, kicsit többet vontunk le, amit kis idő múlva önként és dalolva visszatolunk a kedves ügyfél számlájára, hiszenhát mégiscsak ejnyebejnye, milyen dolog vót ez. Pici szívem egyből meghatódott és már-már hitem is támadt...de hálisten aztánmeg mégsem. Ugyanis az iGAZSÁG nem is odaát, hanem itten vanik. Hiszen kezembe esve a drága HVG éppen bőnyállal ecseteli, hogy a PSZÁF mekkorát odavágott a drága cibnek, hiszen egyoldalúan módosította az államilag maximalizált lakáshitelek kezelési költségét. Merthogy valami túlbrénsztormolt öltönyösbizniszarcnak eszébe jutott: nehogymá ne húzzuk le őket egy kicsit jobban, próbáljunk csak kiskapukat kutatni az állam által szabályozott szövegben. Szóvalhát, le van e írva valahol is, hogy nem módosíthatjuk a kezelési költséget. Háááát le. Nade...mondta valaki, hogy mi egyéb költség címszó alatt nem húzhatjuk le őket olyan módon, hogy egy aprócska százalékkal megnöveljük a kezelési költséget? Nem látom leírva: vigyarrant fel az elkövető szemei előtt néhány dollárjeles nagyteherbírású kőművesszatyi. Persze azt azért hozzá kell tennem, hogy anno nekem gyanús volt a dolog, hiszen mint matekből fix2es, simán ki tudtam számolni hogy mikor mennyi lesz a fizetendő éves kezelési költség, s meghökkenésemre mínuszba vándoroltam. Ráncoltam is a homlokomat, hogy bizti a hiba az én készülékemben van, s fel sem hívtam őket hogy mizu. Úgytűnik, valaki felhívta őket, aztán meg a PSZÁF nénibácsit, akik kivizsgálták a tényállást majd odacsaptak, ahogy kell. Persze én mint jólinformált, ezen tudás birtokában rákérdeztem a dolog mibenlétére, ahol a legfentebb említett levélalapú verzióval kenyereztek le. Na én meg felhomályosítottam őket a hávégé után szabadon, így meglepett arcok jöttek szembe a pultnál egyből. Köszönjük emese.

 Nembaj, legalább lehúztam a bankot egy kis lekvárral, ami jár ha megtakarításra adja az emberfia a fejét. Bár közben már kiderült, hogy a lekvárak olyan szinten folyékony halmazállapotúak, mint egy zacskó tejecske, és a bodzalekvár mint színében, mint ízében erősen hajaz a ribizlilekvárra. A gyártó valami Sokoro Kft meg a Sukuróra, ami újabb derültséget váltott ki okfejtésként a bankban.

 A nap csúcsa a masszír volt. Múltkor kicsit lágyabban kaptam, most asszem elég erősen, éreztem is kissé hogy ez már van olyan jó hogy fáj, de jól tudom: a jóért mindig szenvedni kell (egy kicsit). Nem baj, ha érzi az ember, akkor értelme van. Végülis ez a lényege, nem? A masszírt egy pohárka borral csillapítottam el, nomeg egy kellemes beszélgetéssel, melynek egyik mondatát idézném, mely kissé anyagias vonatkoztatású. "A pénz nem boldogít, de ha nincs pénzem, elébbé boldogtalan tudok lenni" :)

 Este a fáradtság a Fábry alatt ért véglegesen el. Néztem a soksok tehetséges rendőrt: egyikmásik táncolt, énekelt, súlytemelt. Nadehogy hogyan lehet összehasonlítani ezen produkciókat kb olyan jelleget kölcsönzött a dolgoknak, mintha dönteni kéne a cupákos körömpőkött és az háromnegyedes melltartószivacs között. Naugye?

 In time. Kis angolsággal tudható hogy a mondat értelme: éppen időben. Ez a mai nap erről szólt. Mindig minden helyre éppen időben érkezni. Asszem megvolt a mai sikerélmény ezelőtt, bár az ásványvíz kimaradt. Szal amíg nem veszek, kénytelen leszek tejen (ebbőlfakadóan kakaón), pezsgőtabin és teán élni. De nézzük inkább a sikeres dolgokat. Jópár kérdéses dolog elrendezése, egy talár azonnali beszerzése, fontos és értékes információ kinyomtatása, távoli helyre pontba érkezés és a nap teendőinek beteljesítése. Ez egy kellemesen mozgalmas nap volt, ráadásul sikeres is.

Eme szép és érdekes plakát fotózása is besikerült, mely egy kedves beszélgetést is eredményezett a rend éber őrnőjével, de kellemesen sikerült azonos gondolati síkon végeznünk :) Tankolás, fotózásra időben érkezés.

Hoppá, fotózás! Ma volt a városi diákszínpad Moliére-Tartuffe előadásának premierje, melyen a komám révén érintett voltam, szal végigifotóztam. Bevallom, gyengébb produkcióra számítottam és alábecsültem hiszen egy félig ismert teljesen amatőr csapat lépett a világot jelentő deszkákra. Nagyon meggyőzően adták elő a művet, helyenként kimagasló egyéni karakterformálásokkal. Jól éreztem magamat, lekötött a cselekmény. Hazaérkezve rövid készülődés után egy kis borozgatásra és vacsizásra voltam hivatalaos egy kedves párhoz. A paprikáskrumpli csipettkével teljes elismerést aratott, mindenki többször szedett, míg sikerült kiüríteni a lábost. Azt gondolom sokkal jobban esett ez nekem, mint bármi ilyenolyan hiperszuper kaja. Egyszerű emberek vagyunk, egyszerű étel dukál nekünk. Nem? A borozgatás jelentős részére csak ketten maradtunk, mert a gyengébb nem elfáradt a késői órán, míg mi csak a korain. Hazafuvaroztattam magamat, majd megírtam nektek a nap krónikáját. Most pedig elteszem magamat...nem holnapra, csak ma hajnalra :)

ui: ígéretem el ne feledjem, ezt a videót mindenki nézze meg osztán cselekedjék belátása szerint.

 Ma valahogy kevés teendő akadt, ami persze nem feltétlenül baj, persze csak abban az esetben, ha rövid ideig tart a dolog. Mert "unatkozva" sokkal lassabban telt el a nap. Persze azért élmény akadt bőven. Ma pl mindenki alkudni akart. Nem a rendelés előtt, hanem konkrétan a termék átvételekor. Nem lehetne ennyi helyett inkább annyi? Nem kaphatnék x% kedvezményt? Furcsa logika az hétszentség. Ma több helyről is szembedícsérő szavakat hallhattam, mint a szakmai, mint az emberi mivoltomra, bár azért túlzónak is éreztem némelyik kijelentéseket. Este a színházi évad zárásaként Tamási Áron Vitéz lélek című székely művét láthatta volna a fiatalság. Mivel nagyprodukció volt, így ez meg is látszódott kissé a jegyárakon, nomeg a nézők összetételén: sokkal több volt a felnőtt korosztály mint a felnövő. A mű remek volt, jól szórakoztunk a szünet nélküli másfél órában. A színészi játékok brilliánsak voltak, melyet az állva előadott vastapssal honorált a nézőközönség. Tessék pár kép, én meg már megyek is pihenőbe!

 be ne menj érte, inkább vegyél egy új kalapot!"

 Bárki bármit is mond, tudtak valamit a jó öregeink. Okosakat mondani feltétlenül. A mai délelöttöm naposabb részét a bíróság épületében jelentős várakozással töltöttem el. Tanúként tettek vissza nem utasítható látogatási kérést, s bár a nagybecsű Oscar film óta tudjuk, hogy Csótány Joe mindig azt mondta: ne tanúskodj, tovább élsz! Az egészben az a legérdekesebb, amikor a szemedbe mondja a másik fél, hogy amit te mondtál nem igaz, ergó nyilvánosan hazugnak kiált ki. S teszi ezt teljesen érzelemmentesen. Pedig valaki itt nem mond igazat, s az a valaki nem én vagyok.

 Ebéd után külső dolgok, majd külső meló következett. Sikerült ismét egy újabb fontos dolognál egy mérföldkövet elhagyni. talán nemsokára teljesen sikerül a végére jutni ennek az útnak is. Közben jött egy remek hír: régóta terveimben szerepelt, hogy egyszer elmegyek és megnézek valamit, amiről már sokan, sokat, de főként ugyanazt mesélték. Nos, most úgy tűnik hogy egy nagyon frankó csapattal magam is részese lehetek egy nagymagyar ünnepnek, a Csiksomlyói Búcsúnak a jövő hónapnak a végén. Munka után OBI(vankenobi), ahol próbáltam nézni a teraszra valami asztalféleséget. Futás haza, hiszen még 80 képet meg kellett színtelenítenem, bár már el kellett küldenem a képeket éjszaka, kíváncsi voltam a fotoklubosok véleményére, hogy ők melyikekekt javasolták volna elküldésre. Nos, azok a képek, amiket elküldtem, fel sem merültek, sokkal inkább olyan képeket választottak, amik modernek, egy-egy ember van rajtuk. Én meg a konzervatív, pontosanszerkesztett többszereplősöket. Na, ezt sem tudjuk meg, hogy mi lett volna ha...

 Este volt a felnőtt bérletek utolsó előadása, így egy remek komédiát nézhettünk meg Vidám kísértet címmel. Szerepüket maximális átérző színészek, érdekes kellékek és jó alaptörténet. Ja, és egy darabokra tört váza, amit sikerült egész jól meg is örökíteni. De a nap nem ott végződött, hanem egy szinte kihalt hipermarketben. Vannak helyek, ahol csak akkor lehet serénykedni, ha már vevő-vásárló-nézelődö sehol sincs. Egy projekt részeként információs tvket helyeztünk el, bár még maradt holnapra is bőven teendő. Persze Murphy sógorunk velünk volt, s pár előre nem tervezett mutatvány még most is ad az agyunknak megoldandó feladatot. Sebaj, majd álombaérkezés előtt kitaláljuk.

ui: szolgálati közlemény! Pintér Gábor külső munkatársunk jelenti, hogy a tegnapi spinningmaraton győztese a Gázgép-Szájbarúgó csapata lett 205kmrel és 46os átlagsebességgel, akik egyik amúgy kajakos tagja látható az utolsó képen, névszerint Vranics László alias Ubi. Bár most egy hatalmas törés jött így az életembe, hiszen eddig aban a hiszemben voltam, hogy a kajakot a karok mozgatta evezők tartják lendületben, s nem valami lábbal hajtott micsoda :O

"Ó, erő és alázat
Táncol velem,
Ó, erő és alázat,
Ez az én ünnepem, igen!"

De mégsem. A terv, az ötlet, az egész dugába dőlt, persze ez majd csak az este konklúziója lesz, hisz hol van az még. Reggel 7kor már a bolhapiacra érkeztem. Valahogy érdekes gondolatok kóvályogtak a fejemben, de utólag kiderült, hasztalan. Nem vettem semmit, pedig több dolog is gondolkodtatóba ejtett. Pl egy (újabb, mi a francnak már megint) órácska. Szép volt, aranyozott tokkal (vonó nélkül ((a vonó az a tulajdonosában volt jócskán)) ), bár járása nem volt túl biztos, de valahogy megfogott. Szal hibás volt és még a tokján is volt pár kemény beütődés, mégsem sikerült nekem tetsző árra lealkudni. Egy másik dolgot meg nevetséges árért, kis hibával otthagytam. Na, azt bánom, ha meglesz jövő héten, tutira megveszem. Ebéd fincsi, desszert csokitorta. Délután tervezett alvás, aztán mégsem. Éjjel meg...ajjajj...sajnos hajnali 6ig volt egy pályázat leadási határideje, s arra kerestem képeket. A téma kötött: színház, kizárólag fekete-fehérben. Elsőre 100 felett volt az anyag, majd lett 80, s végül 8ból kellett 3at kiválasztanom. A tét óriási volt, de valahogy a vesztes nyugalmával tettem a dolgokat, hiszen az egész országból 10 képet válogatnak ki, ami az országkollekcióként Vietnámba fog utazni. A napról talán enyni elég is lesz, de már egy jóideje egy halom tecső vidijót akarok mutatni Nektek.

 Először is halljátok a CserhátiZsu emlékest éjjeli programjának egyik gerincét adó művet a nagyszerű Markos-Nádas-Boncz triumvirátustól: 

 Aztán meg kell mutatnom nektek a jelenleg "Taiwanese Susan Boyle"nak aposztrófált férfit, aki szerintem simán leénekelte Whitney Houstont a legnehezebb nótájában. Egyszerűen az elképedés hangjait vagyok még most is csak kiadni, ha újra és újra meghallgatom, bár jelzem, két helyen voltak azért intonanciás hibák. 

 Tegnapi ugyan az élmény, de következzék az az Ismerős Arcok dal, amibe első hallásra beleszerettem. A szövege, a hangsúlyozása és maga az egész előadásmódja megfogott. Ja és a gitárszólamok!

 Orosz tesóink is nekiálltak nyomni a nyugatias tehetségkutatást, amiben itt az eddigi legnagyobb fail. A neten is megoszlanak a vélemények hogy igazi e. Fake or not, decide it.