"Ó, erő és alázat
Táncol velem,
Ó, erő és alázat,
Ez az én ünnepem, igen!"

De mégsem. A terv, az ötlet, az egész dugába dőlt, persze ez majd csak az este konklúziója lesz, hisz hol van az még. Reggel 7kor már a bolhapiacra érkeztem. Valahogy érdekes gondolatok kóvályogtak a fejemben, de utólag kiderült, hasztalan. Nem vettem semmit, pedig több dolog is gondolkodtatóba ejtett. Pl egy (újabb, mi a francnak már megint) órácska. Szép volt, aranyozott tokkal (vonó nélkül ((a vonó az a tulajdonosában volt jócskán)) ), bár járása nem volt túl biztos, de valahogy megfogott. Szal hibás volt és még a tokján is volt pár kemény beütődés, mégsem sikerült nekem tetsző árra lealkudni. Egy másik dolgot meg nevetséges árért, kis hibával otthagytam. Na, azt bánom, ha meglesz jövő héten, tutira megveszem. Ebéd fincsi, desszert csokitorta. Délután tervezett alvás, aztán mégsem. Éjjel meg...ajjajj...sajnos hajnali 6ig volt egy pályázat leadási határideje, s arra kerestem képeket. A téma kötött: színház, kizárólag fekete-fehérben. Elsőre 100 felett volt az anyag, majd lett 80, s végül 8ból kellett 3at kiválasztanom. A tét óriási volt, de valahogy a vesztes nyugalmával tettem a dolgokat, hiszen az egész országból 10 képet válogatnak ki, ami az országkollekcióként Vietnámba fog utazni. A napról talán enyni elég is lesz, de már egy jóideje egy halom tecső vidijót akarok mutatni Nektek.

 Először is halljátok a CserhátiZsu emlékest éjjeli programjának egyik gerincét adó művet a nagyszerű Markos-Nádas-Boncz triumvirátustól: 

 Aztán meg kell mutatnom nektek a jelenleg "Taiwanese Susan Boyle"nak aposztrófált férfit, aki szerintem simán leénekelte Whitney Houstont a legnehezebb nótájában. Egyszerűen az elképedés hangjait vagyok még most is csak kiadni, ha újra és újra meghallgatom, bár jelzem, két helyen voltak azért intonanciás hibák. 

 Tegnapi ugyan az élmény, de következzék az az Ismerős Arcok dal, amibe első hallásra beleszerettem. A szövege, a hangsúlyozása és maga az egész előadásmódja megfogott. Ja és a gitárszólamok!

 Orosz tesóink is nekiálltak nyomni a nyugatias tehetségkutatást, amiben itt az eddigi legnagyobb fail. A neten is megoszlanak a vélemények hogy igazi e. Fake or not, decide it.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.