Elméletileg ez egy hosszanalvós és pihenős délelőtt volt. Mondom, elméletileg. A valóság az délelötti itthoni melózás volt, nomeg levelezésgtéshegyek. Persze, a legfontosabb válasz sosem érkezik meg, bár lassan kérdőjelezem hogy ez Murphy vagy a túloldal elvi hibájának tudható fel. Ebéd nyaminyami pizza fokhagymás tejföllel. Előtte-utána munka, majd itthoni valamittevés és letéblábolás a városnapjára. Bevett csapaton ne változtass mondják az okosok, szal Zsófiát cipeltem magammal mint serpát. Ma Ferenczy György volt nekünk a kezdőlökés, aki érdekesen próbálta a különböző, egymásnak szögesen ellentmondó stílusokat fúzionálni, több-kevesebb sikerrel. Nekem néha szabályos eklektikának tűnt, így nem fogom megvenni a cdjét az hótziher.

 Eddig nem volt nagy tolongás a színad előtti sorokban, melyen a Kerekes Band se tudott igazán túltenni. Bár kordon termett, s az együttes is a látványos és hallányos virtoúz muzsikájával megpróbálkozott a kislétszámú ámde ülni szerető nézőközönség megmoccantásával. Ezalatt mi toltunk egy kis lángos és ittunk fini házi málnaszörpöt. Nomeg ingyen hozzánkvágott pogácsát. Desszertként elért bennünket a lehúzás szele: a kért 10dkg töltött teknőcnél "kicsittöbblettmaradhat?" játékba belefutottunk így közel 30dkg cuccot vágtak hozzánk. Remek, el sem bírtuk majszolni, pedig próbálkoztunk az elosztogatásával is. Közbe Zsófia lelépett valami névnapra, így unva a banánt én is leléptem egy kicsit, és visszakoccoltam a végső együttesre a Ghymesre. Őket volt már szerencsém többször is hallani, s kellemes dallamaikkal mindig jóleső perceket okoztak. Most kicsit kurtábbnak tűnt a fellépésük, de a hangult ismét jó lett, a tér megtelt emberekkel. A szokványos tüzijáték tetszetősre és elegendően hosszúra sikeredett, bár a már bevett, városházáról lehulló szikraeső kicsit lightosan, kevés pontból esett, ráadásul nem is a földig, hanem csak 2 mnyit. Előre meg volt dumálva, hogy fotós kollegánk nevenapját néminemű sör és egyéb észveszejtő szerek közvetlen hatása alatt fogjuk megemlegetni hármasban. Nos, a kedves kollega erre, s a telefonjának felvételére sem volt hajlandó, szal kénytelenek voltuk Julessel és Julesnéval közösen hármasban pusztítani az aldehidszármazékokat. A pusztítást jóizű csevej is kísérte, az idő meg telt rendesen, szal igencsak elmaradtam az éjjeli pókerpartiról. Nemkis késéssel és kicsit fáradt fejjel érkeztem a partiba, ahol először nem is akartam játsszani, de aztán untam a banánt mint néző, így mégis beültem. Nem túl jó lapjárás, de egész szerencsés csillagzat alatt folytattam áldásos tevékenységemet, mely végeredményeként én győztem, szal mindenkit magam mögé utasítottam. Most meg hazaporoszkálva lassan készülök a bolhára, hogy végre egyszer korán érkezzek. Aztán meg tutira végigalszom a délelöttöt, mint a huzat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.