Minden hetet el kell kezdeni valahogy...de miért mindig ezzel a fránya hétfővel??? Hétfőn mindenki egyfajta varázsvilágban él. A hétvégéből még ki sem cseppentünk és máris melózni kell...legalább egy átmeneti nap legyen valahogy, vagy valami...Szóval bővítsük a hétvégét háromnaposra, GG for president :) Ma majdnem sikerült elcsapni egy kislánykát, az anyukája nyomására lépett az utca közepén az útra, késztetve egy hatalmasan csikorgó vészfékezésre, melyet az anyuka széles mosollyal nyugtázott...végülis ja, örüljek én hogy meg tudtam állni. Azt már nem tudtam megállni hogy néhány keresetlen szóval meg ne kérdezzem tőle, hogy ugyanmár a gyerekeknek ezt így mosolyogva oktatja, mint közlekedéskultúrát? Persze én voltam egyből az, aki beleugat a kiccsaládjába, ő meg az, aki mindezt nehezményezi. Régóta elhatároztam hogy a hétfő reggeleket úgy intézem, ahogy az egész hetet akarom élni: jó nagy, bőséges és nyugodtan eltöltött reggelivel. Ebből lett megszokott szalonnástojás megszokott gábormódon: 5 perces rohanással. Shit, mondhatnám. Persze jó is volt a napban, megsütöttem életem első gesztenyéjét. És mégvalami: kaptam egy PCt Zsófkától. PCt az informatikus. Röhej lenne, ha egy nem paper craft lenne. De az. Mivel szarok a fények így éjjel, ezért ő most nem lesz napifotó, hanem holnapifotó, a napifotó meg tegnapifotó lesz. Értitek?

Szóval ez vasárnapi túra során készült fotócska, semmi extra, csak egy kis természetalkotta kompozíció, melybe azért az emberi kéz is bejátszott, mert draútkerítés nem gyakran szokott teremni csak úgy szabadon. Az ilyen természetben tett fotótúráknál az ember általában a növényvilág érdekes részeit próbálja megörökíteni, több-kevesebb sikerrel. Nem tudom kinek tetszik, kinek nem, könnyen lehet hogy ez csak nekem kedves. Persze nem egy világbajnokkép, hanem csak egy kissé művészbehatású alkotmány. Azt is tudni kell róla, hogy volt mellette valami nádkezdemény, melyet rossz természetvédő, de jó fotosopmentes kattingató eltávolított.

 Főleg, hogy tegnap este 9kor lefeküdtem azzal az indokkal hogy alszok egy picit, úgyis csörögnek hogy mennem kell. Éjjel még egy smsre sem ébredtem fel és a hívás is elmaradt, ergó reggel 7kor néztem fel hogy HEEE? Végre kicsit kipihentebbnek érezve magamat, letoltam gyorsan bolhapiacra, ahol megint nem vettem szinte semmit sem. Csak egy csomag profi pókerkártyát (a már meglevő vagy 3 bontatlan pakli mellé) ócsóztattam be magamnak. Fini ebéd, keresztgyerkőcök meglátogatása, és következett az amire egész héten vágytam: séta a természetben!

Hirtelen ötlettől Nagybakónak felé vezetett az út, ahol van 2 forrás és egy hasadék-létrákkal. Elöbbiek gyorsan meglettek, de az utóbbiak csak nem akartak előkerülni... Nembaj, remekül eltelt az idő a keresésen kívül fotózgatással, almalopással, diórázással -megkajálásával és gesztenye+ bikkmakkszedéssel. Szal holnap feltétlenül megtörténik itthon az első gesztenyesütés, egyszóval nyamm! 

Ma akartam venni lottót, de elfelejtettem...remélem senki se tette volna meg a számaimat, ergó ezen a héten ráérek megvenni a szelvényt. Tudjátok, hiszen én fogom megnyerni úgyis azt a sovány kis aprót!

 Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amióta megéreztem hogy vége a nyárnak (amit nem annyira szerettem eddig), azóta egyre inkább próbálom a ráadását, ezt a frankó öszi időjárást kihasználni. Így kapva kapok minden lehetőségen, ami kimozdít valamelyest a 4 fal közül. Ezért is segítkeztem ma borátfejtésben. Nem egy bonyolult dolog, de feltétlenül szükséges, amennyiben még akad jelentős mennyiségű tavalyi anyag valamelyik nagy hordóban, amire nem illik igazán rátölteni a friss mustot. Jó móka, mert vákumot idézve egy csőben szépen át lehet folyatni a dolgot a fizikai törvényszerűség értelmében: a folyadék próbál minél alacsonyabban levő csőszakaszba folyni. Addig nincs is gond, amíg sok van a hordóban...de amikor már kezd kiürülni, akkor meglassul, jópárszor meg kell próbálni újra "megszívni" a csövet, hogy folytatódjon a folyamat. Ilyenkor már kisebb edényekkel kell a magasabb befolyású hordókba belejuttatni a borovicskát. Végülis jó kis móka, nem megint a gép elött ül az ember. Mivel jó ideig eltartott s utána még egy kicsit el is beszélgettünk az Élet nagy és kis dolgairól, elmaradt a mára tervezett fotózás Zsófkával. Mondjuk elmenni egy vadidegen, általam sosem látott területre elégge blink játéknak tűnt, de nem tudhatom mi jó ki ne sülhetett volna belőle. Az utána tervezett alkoholos dumcsizás egy haverrel szintén kimaradt, talán holnap bepótoljuk a dolgokat. Most viszont jön egy kis pihenés, mert éjjel még küldetésem van és kell egy kis energia!

 Ha már a mai nap a borról szólt, akkor egy borhoz kapcsolódó kép következzék, melyet tavaly nyáron a MAFOSZ táborban készítettem Sárospatak környékén. Jóféle Tokajjellegű borokat sikerült akkor iszogatni, jó is volt a hangulat az tuti (lásd: Mr. Smiley's FanClub). Az evilági borok egyik jellemzője az egyfajta aranyszínű ragyogás, amiből egy lehelletnyit sikerült ezen a kis egyszerű képecskén is megfogni. Kellemes szűrt és irányított fény érkezett az ablak irányából, mely egy kevés mesterséges világítással lett kiegészítve. Ezt a képet az egyik kedvenc obimmal csináltam, ami szerintem a világ egyik legnagyszerűbb objektívje: Nikkor fix 50mm/1.4f első generációs, fémvázas.

 A csütörtök jó nap...jó, mert már majdnem péntek, ergó szinte hétvégi szemlélettel reppennek a madarak és téblábolnak a hangyák is. Ennek megfelelően az idő is kellemes volt, így próbálkoztam kihasználni a még jó időt arra, hgoy ne kelljen cipőbe bújni, hanem papucsolhassak még egyet, talán nem utoljára idén. Ilyen állapotban sétálgattam A pontból B pontba és az járt az eszemben hogy miért is van ez az ország ilyen nagy bélsárság. Kerestem azt az egy szót, ami mindenért felelős, vagypedig mindent megoldhatna. Vahogy az igény szóhoz jutottam el. Hiszen, ha lenne igény arra hogy megfelelő szakembereket foglalkoztassanak a cégek, így lenne igény arra, hogy magasabb fizut osszanak. Igény lenne a színvonalas oktatásra, igény a kitűnő oktatókra. Igény lenne a minőségi termékekre, melyeket az emelt fizukból meg lehet venni. Nőne a zsídípí, az iparban egyre többen lennének alkalmazva és talán beindulna egy jóértelemben vett 22es csapdája, ahol egyre nagyobb gazdasági pörgés lenne. Az emereknek lenne pénzük, igényükké válna a kultúra is. Lehet hogy ez egy kissé mufurc gondolatsor, de mi van ha tényleg csak mi, emberek kellenénk hozzá és tényleg csak a gondolkodásmódunkon, a szemléletünkön kellene változtatnunk. 

 A nap híre: több bankot büntettek meg cuzámmen 2 milliárdra. Nem icsi összeg, így tényleg kiváncsi voltam hogy ezt kik érzik most meg és főleg: miért is? Kiderült hogy a bankkártyás magas kezelési költségeket teljesen 98tól mesterségesen egyfajta kartellezéssel tartották fent. Bizony, ha te fizetsz a bankkértyéddal egy boltban, akkor a bolt bizony 4-5%kal kevesebb pénzt kap meg a kifizetett összegből. Fincsi ugye? Főleg ha a verseny miatt kénytelen vagy egyjegyű haszonkulccsal dolgozni, s így a margód egy jelentős részét mindjárt lecsípik. Szóval így most talán csökkennek a tranzakciós díjak. Kíváncsi leszek, hogy mire használják fel az így bejött összeget. Szerintem valamilyen fekete lyuk (vagy inkább fekete zseb?) pillanatok elött el fogja nyerni, s híre, e hamva nem lesz.

Tegnap kerestem egy képet az idei hegyaljai képek között, amikor kezembe akadt ez a tipikus fesztiváloskép. A két arccal pármondatos kommunikációba bocsátkozva kiderült, hogy találták ezt a ragasztószallagot és mivel megrögzött természetvédők, így azonnal felvették a hulladékot és újrafelhasznélták. Közelről érződött, hogy bizony néminemű aldehidtartalmú cuccot (gyk: sörborpálinka) használtak fel a rövid idejű brainstorm elött. ui: tegnap elvállaltam egy tanári melót, így újra megpróbálkozok a már felhalmozott gigantikus méretű tudásom továbbadásában, remélem megfelelő sikerrel fogok járni!

 Eléggé egysíkú volt a mai nap. Kissé általános hangulat, kissé unalmas problémák, és néhány újszerű szívós probléma. Tudjátok mit? Most nincs kedvem írni, képet tegnap már úgyis duplán kaptatok, szal ha holnap reggel lesz kedvem, akkor folytatom ha nem akkor ez lesz az eddig legrövidebb bejegyzés :)

 A mai nap főattrakciója az Autómentes Nap volt. Nem tudom ki találta ki, de hogy helyszínileg a városok központjába találta ki, azt jelentősen nehezményezem. Csodálom hogy a környezetvédők nem tiltakoznak, hiszen köztudott, hogy a dugóban rostokló-araszoló autók termelik a legtöbb károsanyagokat. A másik kicsit érthetetlen dolog az, hogy mi a jó abban, hogy hétköznap napközbenre terveznek programokat. Hogy kevesen tudnak résztvenni, mert dolgoznak? Mert pár iskolából kitoloncolhatnak pár osztályt? Mint mindig kicsi volt az érdeklődés és az emberi sétaforgalom az utakon. Szerintem mindenki jobban járna, ha kitennék valami nemközponti, de zöld területre és/vagy munkaszüneti napon "ünnepelnénk". A kulturális programok is nemkissé hiányosak, valahogy nem érzem a dolgok átütő erejét. Ennyi ömlengés után jöjjenek címszavak a mai napomból: TX120, sóska és tepertőspogi, fogdoki, radio1, tiszta ablakok, squashvereség (6:4), stella.

Így a kép se lehet más csak sör, bár kisit másabb. kivitelben. Londonban voltunk egy olyan kocsmában, ami korábban templom volt, innen is a neve: Church Pub. Az épület kívülről és belülről is megőrizte eredeti mivoltját, bár a belseje az új cél érdekében kapott szépséges és hosszú fa bárpultot és kellemes bőr ülőalkalmatosságokat.

Na és mit ihat egy magyar londonban egy extemplomban?  Guinnesst, mert az ír. Csapolt cucc volt, teljesen más ízvilággal, mint az itthoni üveges edition. Nem volt olyan kávéjellegű íze, mint a betétdíjas variációnak, sokkal inkább sörre emlékeztetett. Ami elsőként meglepett: alig volt lehűtve! Kiderült, hogy ez még mindig nem az igazi ginisz, mert az csak Íroszágban csapoltan élvezhető és köszönő viszonyban sincs még az angliai csapolttal se. Asszem már akkor felkerült a wishlistemre: One Guinness in Ireland :)

 Kellemetlen ébredés: ügyfél készüléke reggel 6kor az ő napi éresztését nyomta le nekem... ébredés után yard, majdan könnyen oldódó munkák, a délután pedig tele kellemes történésekkel: egyik kedvenc előadóm még ki nem adott albumát letöltöttem (frankós), véglegesen kiderült hogy egy képem kint lesz az Életünk fotókiállításán, a kanizsaiak közül egyedül. Viszont elfogyott a tejszinhabom es a neszkvikcsokim :(( Lehet hogy inkább vegyesnapnak kellene titulálnom a mait?

 A Jazzfesztivál egyik szponzora az én fotókiállításom névhordozója szeretne lenni, ez is a mai meglepik egyike. Hohó, a kiállítás! Lassan itt az ideje nekiállnom megcsinálni a meghívót és kiválogatni a képeket is. Töröm irdatlanul a fejemet, hogy milyen extrát, a megszokottól eltérő dolgot csináljak a kiálítással/kiállításon. Az első közös kiállításunk pikantériája a képek felfüggesztése volt: alul és felül szinte láthatatlan damilok tartották, a képek szinte a levegőben lebegtek. Most erre nem, de talán valami másra számíthattok kedves látogatók! :)

 Ma reggel hagytam magamat aludni. Aludni, míg nem éreztem azt hogy lassan felkelhetnék s lemászhatnék bolhapiacra. De minek, bár ezt szinte előre éreztem, semmi értelmeset nem találtam, bár egy informatikai dolog megtetszett de irreális, az új áránál 3x drágábban 6000 ungarischen forintért akarták eladni. Nem bírtam türtőztetni magam, kitört a nevetés belőlem, mire a srác megszólal: látom te értesz hozzá, megmondod mi ez?. Én meg csak annyit tudtam kinyögni: ja, 6000ért megmondom, de én alkuképes vagyok :D; majd jól odébbálltam a meglepett árustól. Fincsi ebéd, kellemes lustizás, majd finom gulyás (jóerősen!), csokitorta és pálinka jelentette az estebédet egy kellemes beszélgetéssel. Próbára tettem a szerencsémet egy netes kitöltőkézésben, bízok benne sikerülni fog esetleg nyernem is benne (hűdenagyonjóóóóólenne...). Szóval aki olvassa, drukkoljon a holnapi eredményhirdetés miatt!

Mivel ma nagyon jó és szép idő volt (ezt mondják indián nyárnak), így tervben volt egy kis séta a termélészetben, ami sajna elmaradt. Kissé bánom, de bármennyire is két nap egy hétvége, mégis nagyon rövid, gyorsan elillan. Ez a kép valamikor tavaly ilyentájt készülhetett.

Bevallom, az egyik kedvencem.

Egy nagyon egyszerű virágot látunk, melynek a szép hosszú levelei érdekes harmóniát teremtenek a szép késődélutáni napfényben a levegős erdő aljnövényzetében. A virágra éppen elegendő szórt fény esett, s a levelek éleinek csillogó hatása szép taglalást ad a képemnek. Remélem ez a harmónia lesz mindenkivel a jövő hetet: szép hetet mindenkinek!

 A főkérdés: az alvás vajon létszükséglet vagy inkább csak afféle pótcselekvés? Teszem fel a kérdést uszkve 2 óra alvás után. Délelött meló, délben huhhhkakóbász pároltkáposztástúl (nyamm), majd rohanás Zánkára, ahol "keresztlányom" díjkiosztója volt. Zsófika nagyon szépet rajzolt, így Bronz minősítést kapott :) A díjkiosztó után beültünk a helyi büfébe és kellemesen eldumálgattunk a szép környezetben. Nem is mondtam, de ez a Zánkai Úttörőtáborban volt, ami most Gyermek és Ifjúsági Centrum néven fut. Szó ami szó, azért nagyon sok szocreál dolog még mindig jellemzi a megkopott patinájú épületegyüttest és parkot, ami abszolút jó állapotban, tisztán várja az embereket. Állítólag potom 500 Ft/nap áron lehet ottéjszakázni, ami Balcsiparton méginkább derültséget okoz. Gondolkodóba is estem, hogy érdemes lenne egy korrekt fotótúrát nyomni ott valami modellféleséggel karöltve, de ez még elhatározás szintjén sincsen. Visszaúton megálltunk egy picikét Szépkilátónál, ahol megnéztük volna a forrást, ami éppen nincsen. Hazaérve Zsófit a nemrég történt névnapja és szülinapja okán meglepi parti várta a nagyszülőnél, fatörzstortával és barackos gyermekpezsivel (az alkoholmentes pezsgő az első lépés a guminő felé!). A kemény parti után újabb 3órás alváspótlás következett, miután mentem éjfélre fotózni a Juiceba, majd dolgom végeztével a nagyfehér teskót látogattam meg némi piperekészletfeltöltés jeligével.

Itt a mese vége, aludjatok békében :)