Minden bizonnyal a lexebb hétköznap a péntek. Ezt max az újszölöttek nem tudják. Na mára itt a szöveg, És itt a kép, holnap majd kifejtem, sziasztok! Nem tudom mondtam e már, de a péntek mindig necces. Az ember próbálja megváltani a világot egy hétre, vagy legalább a 2 nap munkaszünetre, így kicsit kidolgozza a belecskéjét. Szal én pénteken 19h táján estem haza, miután a tegnap magamra megígért DM BP DVDt varázsoltam a lejátszóba. Kellemes kis anyag volt bár remegnek és mozognak a felvételek, de teljesen nézhető: respect az összerakónak: Corrupt-nak! Utána húzás Juiceba, mert ma kezdődik a nyári szünet után újra a partiidőszak a Blues Companyval! Blöró bátyáék ismét jól odab*sztak hozva a már megszokott remek dalokat és hangulatot. Sajna kicsit kevesen voltunk, de mostanság én már semmin sem tudok csodálkozni. Mindegy, aki nem volt ott, annak úgykell, nekünk meg jó volt. Punktum.

ui: aki lemaradt, az pótolhat: november 13 Péntek alkalmából a rákenról hazai helytartói ismét a Juiceban teszik tiszteletüket!

 "You can run, but You cannot hide!...". Ma végre meglett a Prága LHN második CDje, amit elrontottak, és helyette a Milánóit adták ki. Ekkora blamázst! Hogy Dave azt énekli a Prága CDn hogy Let's sing Milan! Ja, aki nem értené: Dave=Depeche Mode, LHN=Live Here and Now. Amúgy jó ötletnek tartom, hogy minden turnéállomáson felveszik a koncertet és mindenki megveheti azt a koncertet, amelyiken ott volt, vagy azt hallotta hogy jó volt. A pesti felvétel eléggé közepes alatti lett, de a prágai... az eddigi legjobb: tere van a hangszereknek, remek a mastering, a közönséghangok a helyükön vannak. Ma éjjel lejön a budapesti koncert kalóz DVDje, amit vagy 5 kamera anyagából vágott össze valami időmilliomos, akinek itt köszönném meg a közmunkáját :) De ez már a holnapi este programja lesz :)

 A nyomottnap nem azt jelentette sajna hogy reggel nyomtam valakit, vagy esetleg fekvőtámaszkodásra adtam volna a fejemet, hanem az időjárást. Egész nap éreztem, de ezzel ahogy láttam nagyon nem egyedül voltam. Hiába, valahol mindenki időjárásalapú hangulatember.

 Mivel nincsen saját DM fotóm s az időjárást sem szoktam igazán fotózni, így bajban vagyok rendessen a mai fotóval, hisz a géphez se nyúltam pár napja. Így jöjjön egy kis tavaszváró fotó, mely rekkenő napsütésben a jeges balcsit mutatja meg. Szép, szakadozó felhők, tiszta levegő miatt élesen látható Badacsony és szemnek kedves partvonalvezetés. Hívogató nyugalom, idilli magány a rokon érzés.

 Nem tudom mi volt az oka, de ma egész nap ásítoztam. Talán nemjól aludtam, vagy csak szimplán ilyen hatással volt rám az idő? Pedig én megpróbáltam: úgy kezdtem, hogy azt mondtam: dejó, süt a nap, ez egy jó nap lesz. A mai nap az keményen be volt osztva és a terveknek megfelelően sikerültek a dolgok, bár azért elég hosszú volt ez a legalább 12 órás lótásfutás, de megvan.

  Az Élet olyan mint egy lift: egyszer fent, másszor lent, s gyakran bírálják felül a különböző emeleten levő emberek azt, amit mi nyomunk meg a lift kezelőpaneljén. Persze minden (függőleges) alagút végén látszódik a fény, de vigyázz: minél közelebb a fény, annál nagyobb a vakítása is.

Remek kezdés után meglepő történések napja a mai. Remek kezdés, mert a hajnali lefekvés sikert hozott: megvannak a fotópályazatra beadandó képek kerettel+fekete kitöltéssel, nyomtatásra készen hamár ma van a beadás határideje. Délelött szívás egy eléggé érthetetlen hatásmechanikájú optikai konverteres cuccal, utána sikerélmény egy orvosi rendelőben: úgy tűnik megvan az ok, ami szivatott vagy 2 hete. Rohantam is utána egyből a nyomdába, hogy a monitoron megélt szépségeket kézzelfogható materializmusba változtassuk át. Ezeket gyorsan átkonzultáltam egyik "tanítómesteremmel", majd futás leadni a csajokhoz a Művházba. Vissza melózni, ahol szintén klappoltak a maradék dolgaim. 5óra és máris kimondhattam: ma végre várható egy nyugis este, focimeccsnézés-némi alkoholfogyasztás okozta szabadgyökképzéssel és melegszendvicsezés. A meccs egész jó volt, de valahogy volt egy megérzésem hogy nem kéne piázgatni. 23:01: hallom csörög a teló (ki a f*x? - jön a logikus kérdés), kedves öcsém hív kicsit fáradt hangon: gáz van. A benzineselefántja (Lancia Y) 11 órás poroszkálás után megadta magát valami system faliórával. Drága kollegánál persze nem volt installCD, így ki kellett menni hozzá. Próbálkoztunk a szokásos verzióva: esetleg kifogyott a benya, így hoztam bele - nem nyert. Marad a vontatás hajnalban, eltűnő ködfelhők között Letenyétől. Most mondhatnám hogy reklám után (esetleg holnap) folytatom, de nem csigázom az érdeklődési ingereteiket: minden ok, verda a lakásnál, öcsémék az ágyikóban, anyu megnyugodva. Én meg itt még blogolok, mint egy hülye. A fotógépet nem vittem, pedig egy ilyen iccakai fotó jól nézett volna itt ki, elképzeltem, hogy hosszú záridő, mozgolódó árnyak, full realizmus.

Ehelyett jön az a kép, amit ugyan elvittem tegnap a fotóklubba, de nem jutott már be, mert túl sok jobb képet vittem :))) Érdekes volt a tegnapi hóképézés, merthogy összesen kettőnk képei lettek az első hat legjobb képek. Ez a kép kissé afféle mostanság divatos eljárással lett létrehozva: mondhatni lomofotó, azaz amolyan hirtelen lesipuskás, érzésre komponált pillanatkép, melyhez a kereső használata teljességgel tiltott. Az ilyen cuccokhoz javallott a nagylátószögű obi, hiszen így közeli dolgokat lehet fotózni nagy eséllyel élesen és nem félig :) Vágni meg mint tudjuk könnyen lehet és a képet még érdekessé teszi a nagylátó perspektívatorzítása is. Ennyi volt mára a fotóóra, aludjatok szépen gyerekek :)

 HóHóHóHóHóóó! képe. Ez a fotóklubbunk minden hónapban szokásos versenye, melyre bárki hozhat fotót. Szokásomhoz híven 5 után álltam neki, 6ra vinni kellett, szal a szokásos még meg sem száradt, de már vinni kell effektus volt. Jó sok kép volt, mindenki hozta a nyári termését, én 4 képet vittem, amiből kettőt már láttatok: a cigiset és a földön ülős csávósat.

Na ez a harmadik, a londoni Temzeparton levő Dali múzeum előtt készült egy külső repróról a híres óramotívummal, háttérben a London Eye pár kabinja látható. Szeretem Dalit, bár a londoni múzeumban nem voltam, de a párizsiban igen. Ó igen...lehet hogy idén még egy hosszúhétvége Londonban talál, ami jó lenne :) Persze ez még hirtelen és kevés alapot tartalmazó lehetőség, melyet egyenlőre csak ízlelgetek valójában. Jövőre egy Párizs is jöhetne, bár már van egy talán-idén-végre-összejön utazás is tervben. Ja igen, a cigis első lett, a dalis harmadik míg a csávós hatodik. Lehet gratulálni :)!

 A mai nap jól telt. Jól, mert egy régi tervemet váltottam valóvá, de ezt majd később, győzzön a kronológia :) Reggel relatíve korán sikerült felébredni, de minek? Esett az eső, így a bolhapiacot bebuktam elsőre. Másodjára pár óra múlva megállt, így tekertem kifelé, ahol ismét egy lapos bolhapiac fogadott. Árus volt bőven, portéka szintén, de semmi sem ragadta meg a figyelmemet. 2 dologra kérdeztem rá, de valójában egyikre sem volt szükségem, így minden ár magasnak tűnt volna :P Ezután késői reggeliként egy nagyobb kolbász, két szelet naaagyonfriss kenyér, két savanyúubi és némi erőspaprika csúszott le. Brutális volt, utána fél adag ebédre voltam csak kapható, pedig a csirkepöri nokival szintén a kedvenckategória. A délután fő terve a kert rendberakása volt, melyhez segítséget hívtam, számszerint Jolánt, aki nem jött üres kézzel: isteni hókockával lepett meg. Így volt mihez fordulni, ha fáradtság jött elő, becsukott szemmel is elég volt a hűtőbe nyúlni, és kéznél volt az energia :) A kertes sztori címszavakban: kapálás, kardvirághagymák kiszedése, gazolás, tavaszi virágok ültetése. Ezután hagytam magam magam által rábeszélni arra, hogy itt az ideje a sziklakert megteremtésének, amit egy ideje már pedzegettem. Tegnap a zObiban már körbenéztem, és láttam egy halom nekem nagyontetsző évelő sziklazőccséget. Miután imáim meghallgatásra kerültek, elmásztunk beszerző körútra, ahol kellemes kis számlával (és kissé üresebb zsebbel) ámde felpakolva minden szépséggel szabadultunk. Már jóelőre szereztem néhány szép balatonparti szikladarabot, amiket erre a célra szentesítettem, így minden kéznél volt csak neki kellett ugrani. Pikkpakk elkészült és nekem nagyon tetszik! Mindezek után már nem is lehet kérdés, hogy mi lesz a mai napifotó :)

Délelőtt meló, délután szieszta ... nomeg vásárolgatás, gondolkodás, függönyprojektelés félsikerrel. Holnapra tervben van kertrendezés és esetleg a sziklakert kialakítása. Ja, és közben volt egy Tóth Vera hakniparti is. Mindamellett, hogy bírom a csaj hangját, eléggé furán éreztem magamat a "koncerten". Ez sok mindennek köszönhető volt, pl annak is hogy elötte 10 perccel ébredtem fel, de akár másnak is. Talán a nem kiénekelt verssorok, a félvállról vett dalolászás, a közönséggel való túllebratyizás, roma nyelven szólongatás bennem egy kis világot borított össze. Énekelhetett volna bármit, a végeredményen nem sokat tudott volna változtatni. Meg lehet érteni hogy fontos a közönséggel való megfelelő kapcsolat kialakítása, de valahol mégis meg kell tartani az egylépéses távolságot, főként az azonulásban és a hangsúlyozásban, hiszen könnyen lehet hogy azzal hogy egyfajta csoport irányába túlzottan elhajlik, másokban alsóbbrendiségű érzéseket gerjeszt. Lesz ez még ígyse amondó vagyok.

  8 év, de közelinek tűnik, szinte csak az ember ősz hajszálai emlékeztetik az idő múlására. Pedig ezt a napot jóideig nem fogja tudni a kicsiny glóbusz lakossága kiverni a fejéből. Ezen a napon bizonyosodott be: sehol senki nem mondhatja magabiztosan ki hogy biztonságban van. Se aki Londonban a kastélyában kalkulálja hogy ma éppen hány millát akasztott le a tőzsdén, se az akinek már az életén kívül semmi mása sincsen és a világvégén éldegél. Senki. Talán ez volt az emberiség legnagyobb csoportos önbizalommegtörése alig pár szervezett terrorista által. Hihetetlen, igaz?

 S nemcsak ez a hihetetlen. Hihetetlen az is, hogy vajon miért van annyira csekély érdeklődés (itt Kanizsán tutira) a kulturális események iránt. Ma két Zolit volt szerencsém hallani és megörökíteni. Az egyik a Gangxa Döglény Zolcsika volt, akinek a koncertjéről remekül sikeredett elkésnem, merthogy segítettem egy új LCDTV beprogramozásában és leesésmentes felrögzítésében (remélem sohasem esik le...). Szóval ráéneklős, CDn van a zenekar előadás volt, jó rövid verzióban. Holnap ugyanott Tóth Vera is lesz, azt lehet megkukkantom, mert a hangját csipázom, de elötte valami egynyári parkettafektető csapat lesz, akiket asszem kihagyok. Itt olyan 60-100 ember volt, aki hallgatta az énekkart, akik még mindig a Bumm a fejbe korszakukból éldegélnek meg, hiszen Zolibácsinak nem mostanában volt új (sikeres) albuma se.

 Gondoltam hogy a másik rendezvényen, a Kollonay Zoltán féle "A napba öltözött Asszony" premierjén több ember fog összegyűlni, de meglepetésemre minimális érdeklődés kísérte az előadást. Konferanszié, tv, sajtó és tisztelt publikum összesen 10 alatt voltunk. Pedig akik nem voltak bánhatják, mert nagyon színvonalas volt a koncert. Kellemes hangzásvilág, jó előadásmód, igazi élmény. Kint egy idős hölggyel beszélgettem pár mondatot, aki lelkendezve sorolta, hogy mennyi impressziót kapott, s hogy most megy haza, ezek fognak forogni az agyában egész éjjel, s mivel költő, versbe fogja foglalni őket. Találgattuk vajon miért van ez az érdektelenség kis városunkban? Lehet hogy fizu előtt volt mindenki, vagy sok ment el az iskolakezdésre, esetleg a nyári nyaralás mínuszait nyögik? Vagy igénytelenség nincs igény a kultúrára?

"so I drink the last drop of yesterday's wine" villant át az agyamon hajnalban egy régebbi maradék bontott borosüveg utolsó félpoharát majszolgatva kis Diana Krallt nézve-hallgatva. Harcsa Veronika is itt lesz a Kanizsai jazzfesztiválon, ráadásul az első napon. Ma a melóhelyen szinte végig egyedül voltam. Kapkodtam a telefonokat, adtam az ajánlatokat és hárítottam az ügyfelek meglepő kérdéseit. Még ebédre sem sikerült igazán időt szakítanom, amit koraeste pótoltam be pár kedves ismerősömmel együtt egy baráti adag Balkáni gyrosszal együtt. Még a Carlsberg is jólesett közbe, mert úgy éreztem: Lóreál (mer megérdemled!). Nem is említettem az éjszakámmal kapcsolatosan: múlt héten ki lett mosva a takaróm és a párnák is, így most tök kellemes illata van az egésznek, ami teljesen mélyreható/mélybőljövő. Talán jobban is fogok tudni aludni benne, remélem igencsak.

 Ma egy új kommentező, akinek még a személye is ismeretlen egy kedvenc Ákos idézettel honorálta a tegnapi napifotómat, amin a rács mögötti majomkéz látszódik. Nekem eszembe se jutott a képről Ákos, pedig nagyon szeretem. Szeretem, mert nagyon érdekes és mélységeket felkavaró szövegei vannak. Szeretem, mert remek zenékkel látja el ezeket a szövegeket és profi zenészekkel adja elő őket. Szeretem, mert finom és igényes, teljesen profi hang és látványvilágot alkalmaz koncertjein. Etalon. Lenne, ha politikai érzelmeit nem akkora túlsúllyal érvényesítené. Zenész és művész, így a szórakoztatás szerintem a fő feladata. Nem a Gumicukorra, vagy más poltikai helyzeteket minősítő dalaira gondolok, hanem a koncertjein kívüli ezirányú megnyilatkozására. Mindamellett szimpatikus, kedves ember, akivel volt szerencsém vagy 10 percet beszélgetni mindenféle témákról. Nyitott, de határozott véleménnyel rendelkezik és borbarát. Így hát a mai blog mottója: borból leszünk és borrá leszünk :)

 Persze, így nem látszik.... de úgy hogy 09.09.09 már mindenkinek leesik nem? Valahol olvastam hogy mára is volt hirdetve az aktuális világvége. Nem tudom a világ melyik felén olvassátok, de itt semmi se történt. Minden a helyén, bor is megvolt a hűtőben és semmi extra nem történt. Persze finomságok voltak a napban, nade minek beszéljünk a munkáról már megint? Este végre teljesítettem egy régi igéretemet: szereztem egy sünt, amit le is szállítottam. Most jó lenne egy ilyen sünös kép, de nincs. Valami máshoz kell nyúlnom...

 Egy kis friss a vadasparkból. A majom olyan erőtlenül, csüggedten lógatta a kezét, egyfajta beletörődöttséget mutatott a teljes kéztartása is. Nem egy hóképe, de azért nekem tetszett, mert én látom benne azt, amit akkor láttam. Gyakran beleesik a fotózos emberke, hogy olyan képbe szeret bele, ami valójában nem egy nagy szám, hiszen mások nem látják mindazt, amit a készítő érez. Remélni tudom csak, hogy ebben más is látja mindazt, ami (szerintem) benne van.