Nem tudom mi volt az oka, de ma egész nap ásítoztam. Talán nemjól aludtam, vagy csak szimplán ilyen hatással volt rám az idő? Pedig én megpróbáltam: úgy kezdtem, hogy azt mondtam: dejó, süt a nap, ez egy jó nap lesz. A mai nap az keményen be volt osztva és a terveknek megfelelően sikerültek a dolgok, bár azért elég hosszú volt ez a legalább 12 órás lótásfutás, de megvan.

  Az Élet olyan mint egy lift: egyszer fent, másszor lent, s gyakran bírálják felül a különböző emeleten levő emberek azt, amit mi nyomunk meg a lift kezelőpaneljén. Persze minden (függőleges) alagút végén látszódik a fény, de vigyázz: minél közelebb a fény, annál nagyobb a vakítása is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.