Ma reggel hagytam magamat aludni. Aludni, míg nem éreztem azt hogy lassan felkelhetnék s lemászhatnék bolhapiacra. De minek, bár ezt szinte előre éreztem, semmi értelmeset nem találtam, bár egy informatikai dolog megtetszett de irreális, az új áránál 3x drágábban 6000 ungarischen forintért akarták eladni. Nem bírtam türtőztetni magam, kitört a nevetés belőlem, mire a srác megszólal: látom te értesz hozzá, megmondod mi ez?. Én meg csak annyit tudtam kinyögni: ja, 6000ért megmondom, de én alkuképes vagyok :D; majd jól odébbálltam a meglepett árustól. Fincsi ebéd, kellemes lustizás, majd finom gulyás (jóerősen!), csokitorta és pálinka jelentette az estebédet egy kellemes beszélgetéssel. Próbára tettem a szerencsémet egy netes kitöltőkézésben, bízok benne sikerülni fog esetleg nyernem is benne (hűdenagyonjóóóóólenne...). Szóval aki olvassa, drukkoljon a holnapi eredményhirdetés miatt!

Mivel ma nagyon jó és szép idő volt (ezt mondják indián nyárnak), így tervben volt egy kis séta a termélészetben, ami sajna elmaradt. Kissé bánom, de bármennyire is két nap egy hétvége, mégis nagyon rövid, gyorsan elillan. Ez a kép valamikor tavaly ilyentájt készülhetett.

Bevallom, az egyik kedvencem.

Egy nagyon egyszerű virágot látunk, melynek a szép hosszú levelei érdekes harmóniát teremtenek a szép késődélutáni napfényben a levegős erdő aljnövényzetében. A virágra éppen elegendő szórt fény esett, s a levelek éleinek csillogó hatása szép taglalást ad a képemnek. Remélem ez a harmónia lesz mindenkivel a jövő hetet: szép hetet mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.