január 06, 2010 - citromnap
2010.01.06. 23:10
Reggel egy frissen facsart citromból savanyított limó, s máris remek a napod. Főleg ha nemsokára rá egy kolbászostojással kerekíted le a nemsemmi savakat. Mozgalmas, de sikeres délelőtt után jött volna a nap gasztronómiai csúcsa, a tojásosnokedli. Sajnos már reggel megtudtam hogy ez ma kimarad, s úgy döntöttem nem is fogok ebédelni. Persze ez ellen déluán 3kor már nemkicsit tiltakozott a pocakpajtásom. Kiengesztelésképpen mit is tehettem? Igen, egy kis hideguzsi következett: friss zsömi, kolbász, sonka, sajt és erőspaprika. A nap még hozott egyéb jó dolgokat is: némi reménysugár fénye lebbent át a ködön az eddigi pereskedés helyett. A desszertet megelőzendő közel 1 liter meleg citromos teát pumpáltam befelé. Valahogy rákaptam az ízére, magam sem értem miért. Tudja valaki hogy ez mit jelent? A desszert kissé megkésve, de ajándékba érkezett némi Mercicsoki személyében. Marcipán, nomeg kaffe-sahne. Levezetésként még egy kis házhozmegyek jelige következett, majd egy régóta várt és tervezett találkozó. Hiába voltam a megadott helyen és kissé elkésve, de időben: a partner nem érkezett meg, s a telefonja is ki volt kapcsolva. Érdekes, bár mindenre lehet és van is magyarázat. Volt ezen is időm elgondollkodni, míg egy "rokon" érthetetlen viselkedésű számítógépe mellett lótuszüldögéltem. Itthon Samu örömmel várt, pedig kaját mindig csak reggel kap :P Pár apró teendő, s máris fél12....megint éhes vagyok... Szóval ha eddig megvolt az Élet sava, akkor már csak a borsa hiányzik? Mentem. Ha keresnétek, a hűtő környékén megtaláltok!
január 05, 2010 - levegős nap
2010.01.05. 23:48
Tök ciki, hogy napközben eszembe jut egy halom dolog, amit éjjel majd le akarok írni, de ilyenkorra már régesrég ki is esik a rövidtávumból. Lehet hgoy megszégyenítendő (s kicsit összeszedendő) magamat nekiállok cetlizni? Vagy inkább mobilba bevasalgatni? Valami lesz, mert egy halom értelmetlen gondolattól fosztalak meg benneteket, ami nektek jó. De miért is legyen nektek jó? Na ezaz! A mai reggel meglepetéssel érkezett és ez nem a tükörnél ért, hanem az ablaknál. Nem, nemnyert, nem jégvirágok, hanem hóbuckák álltak szemben az eddigi barna földterülettel. Még ekkor sem esett le az a tegnapi éjszakai beszólása Zsófkának, hogy "mivan, havat lapátolsz?". Mint jólnevelt napközis, korán megindultam autót havtalanítani, s meglepetésemre sokkal gyorsabban végeztem vele, mint remélni mertem volna. Hiszen ez csak 3 cm hó volt kb. Az utak persze havas, szutyok állapotban voltak, mintha az a 3 centi hó percenként esne le, s szegény hókotrók fényesebességgel szelnék a flasztert. Naja, álmodj napközis tovább. A délelőttömet kis cégezés után egy kicsit nagyobb cégnél töltöttem szokásos apróságok okán. Igencsak furcsán nézett rám Ákos tesó, hogy semmi extrát nem tettem, s mégis minden megjavult magától. Lassan asszem sámánnak fog tartani, s ezért cserébe minden kérdésemre válaszolt. Pl arra, hogy hogyan lehet azt megcsináln, hogy a csúlök istenien megpárolódjék, mégis kéregszerűen megsüljön _csak_ a külső bőrös része. Nyamm, meg is éheztünk mind a ketten, én futottam is haza lecsósvirslizni, majd méggyorsabban futottam fagyizni, hiszen mit ér az élet bűnözés nélkül? A fagyi ízét elvevendő kénytelen voltam egy fánkot is magambatornászni, s megfogadni az első élménytől: a mekibe nem jövünk ezentúl se fagyizni, se fánkozni. Bár van aki pillanatok alatt képes akár három sajtburgert bedobni a gallér mögé: hiába a természet elveszi ami kell neki (vagy így, vagy úgy. Esetleg amúgy). A következő programom az ismerd meg Zala havas útjait következett: Pötréte és Gelse útirányokkal. A 74es tutter volt, de a kisebb utak halálosak... volt ahol full hóátfúvások látszódtak s volt ahol autó alig ment el előttem a csapákból gondolandó. Gépokosítás közben kaptam (bár védekeztem!) egy kávét, melyet hatalmas adag complettával tettem számomra emészthetővé. Lehet nem kellett volna, mert a pulzusom megindult, főleg amiatt hogy a kőkorszakot megidéző netsebességgel hasítottam lefele egy nyomtatódrivert. Emlékeztek még a szépséges analóg telefonvonalasdira, amikor a 56.600 bit/sec (gyk maximum 6-7 K/sec) sebességgel hasítottuk a zinternetet? Na ez olyan retró fíling volt, hiszen a kb 30 megás telepítő csigaként próbálkozott leereszkedni.
A feszültséget félúton vezettem le (najó, egy pisikét még a helyszínen), megálltam, fotómasinka előkap és fotózáááááááááás. Persze lusta voltam kesztyűt keresni, így a mínuszokban 2 perc után már nem kellett markolni a gépet, mert hozzámfagyott. Nembaj, ez kellett, végre van 2010es havas képem, nem is egy! Hazafele másik úton jöttem, ami elég rossz volt, főleg a sok totojázó, 30calmenő kopottnyárigumis lammer miatt. Szerintem ezt is büntetni kellene, mert baromira sok embert akadályoz azzal, hogy gyökketővel tollászkodik a főúton. Frankón belassultam, mire haza sikerült érnem. Ja igen, kanizsa egyik emelkedősebb utcáján félkeresztben állt egy busz, kikerülni csak a járdán keresztül lehetett. Később kaptam a hírt: a főúton a dombon az utasok tolják a buszt, hogy fel tudjon menni. Ilyenkor lebeg be lelki szemeim elé a Zalai Hírlap minden évben elsütött vezércikke a Font+8 mérettel: Felkészültünk a télre. Ja, azt látjuk minden évben hogy felkészültek, csak az utakon nem tudják ezt bebizonyítani. Egyszerűen nevetséges az egész, de egyben tragikomédia. Mert ez is egy szolgáltatás, amit az általam is becsengetett adóból csinálnak. Hamár adók: ma kaptam egy mailt, s benne az infóval: Magyarország a világ 32. országa az alapján, hogy mennyi az elméleti és a hivatalosan kézbekapott fizetés aránya. Nálunk ez 52%...még jó, ahogy a reggeli híradóban hallottam, hogy a MEHben emberenként átlag havi 70 lepedő a plussz juttatás aka cafetéria. Nade mifelénk, kis Agyarországunkban a pénzek ripszropsz eltűnnek. Persze, hülyegyerek, pár hónap és választások, kell a zsé a kampányra... undorító ez az egész, ami ebben az országban megy. Azért van ennyi időm itt nyomni nektek, mert a háttérben most másznak fel a fotók, amikből hétfőn nyílik meg a kiállítás. Meg nézem a tvt, de minek...a sztárhír a homér stejnerkristóf ömlengése meg a kiszeltünci gagyin, de előkelő helyen bevégeztetett 2009e. Őszintén, ki a )!/"%+ kíváncsi rájuk???
"Nyugati a reklám magyar a nóta a TV előtt a sok idióta
Bármit elhisz lehet néger Jézus élő Elvis"
január 04, 2010 - már úúúúúúúúúúgy hiányzott
2010.01.04. 23:59
"Néha úgy hiányzik a marihuána,
Mint a hercegnőnek a Don Juan, ha
Az erkélyről a szemébe néz,
Vonzza, mint méhet a méz."
Igazán kedves és aranyos dolog volt reggel ébredni, készülni és menni munkába. Valami csodás érzés volt újra a megszokott kerékvágásba lendülni és megkapni az első rohamot. Nem is akármilyent...az óév búcsúztatása és az újév köszöntése egyesekben, s egyesek eszközeiben is érdekes nyomokat hagyott. Nembaj, ez csak szimpla üzlet, vagy mi más? El kell vonatkoztatni a helyzetektől és emberektől, s csak a megoldásra kell koncentrálni, hogy az ügyfél mindig megkaphassa amit akar, mielőbb.
A mai nap a várakozásról szólt... vártam... de hiába. Ja, és rendetlenkedik a telefonom is, a notim is tett egy furcsa dolgot, bár csak a drága vista van már rendesen ki rajta. Majd erre is lesz egyszer idő :) Terveztem hogy pár ígéretemet teljesítem ma is, de elmaradtak. Ja, a mai hajnalom routerokosításból állt. Tök jó hogy vannak olyan nagytudású és ráérő arcok, akik fejlesztgetnek midenféle okosságot. Pl. azt hogy ráköthetsz webcamet, pendriveot, külső hddt. Frankós, bár beállítgatni azért nemkevés időt igényel :I A mai fotóklubra eszembe se jutott hóképére képet vinni,pedig szívesen megtettem volna, ha eszembejut....de legalább begyűjtöttem az előhívandó képeket, amiket még a héten kézbe is kapjuk. Valami még motoszkált az agyamban, ami kikívánkozott volna, de mégsem kapjátok meg. Az Élet nem arról szól, hogy mindent megkapj. Érted?
január 03, 2010 - semmi sem változott
2010.01.03. 21:57
Semmi sem változott azzal, hogy újra megszokhatjuk: mást kell leírni a dátumnál. Először tuti mindenki elrontogatja az évszámot, de egy kis idő után már menni fog. Semmi sem változik. A szilveszter s a vele járó esetleges fogadalmak bizony nem érződnek egyenlőre a jelenben. Reggel kimentem bolházni, de minek...értelmetlen, elvesztegetett idő volt ismét, bár a megérzésre én voltam aki nem hallgatott. Délután már próbálkoztam viszaszoktatni magamat a következendő munkamorálra, így serénykedtem. A srénykedés szerintem gyors munkavégzést jelent, de ez most nem sikeredett. Voltatok már úgy, hogy amikor már minden szép és jó, akkor az "ezt az apróságot még pikkpakk megoldom" művelettel többórás melót szabadítasz oktalanul a saját nyakadba? Azután pedig a következő helyen egy halom apró nyalánkság ér, köztük az hogy a kedves ismerősöd amikor felkér valamire telefonon, akkor a hibáknak csak apró morzsáit mondja el? Azaz amikor ott vagy szembesülsz azzal, hogy a félórásra tervezett kiruccanás további kemény órákat jelent? Hjakérem, nemeccerű a fertőző májgyulladás élete, mondá valá molnárdoktor. Ja, akit egy hete legalább 20x kerestem, de mégsem hívott vissza. Asszem holnap meglátogatom, letekerem a fülét és megiszom az összes sörét, amit a hűtőjében dugdos. Kíméletlen és kegyetlen leszek. S még az is kiderült ma, hogy a kedvenc pizzázó-tésztázó helyem is bezárt... Holnap lesz a nagy képbegyűjtés, aztán meg feltöltés az előhíváshoz. Jövő hétfőn meg megnyitó, én meg Depeche koncerten pesten. Jippijáéééééé, közel van a nap, csak egy hét amit ki kell bírni addig. Ma este az emegyen Zsédakoncert volt. Miközben néztem realizáltam, hogy mostanában sokkal több koncerten voltam jelen, mint valaha is. S hogy mennyivel összehasonlíthatatlan a két élmény: ott lenni irl, vagy nézni tvn, hiszen ugyanezt kicsiben láttam és fotóztam is nem is olyan régen. A mai találós kérdés: csisinyáúúúúú!
Szerző: ph0t0
Szólj hozzá!
Címkék: munka koncert tél konklúzió bolhapiac dejavu élvezetek vajonmiért
január 02, 2010 - sodródó nap
2010.01.03. 00:06
Vannak olyan napok, amikor az ember csak úgy hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, s csak felszedegeti az elékerülő morzsákat. Ma én így tettem: ami szembejött, azt megcsináltam, kissé tisztult a javítandó "polc" tartalma, s elégedetten dőltem hátra néhányszor. Ez is megvan. A nap dupla meglepetése is elért: két emberről tudtam meg ugyanazt a nem túl jó dolgot, amiben bennevannak. Hogy hogyan fogok a dologból kijönni, az kérdés. Jól talán sehogy sem...a közelmúlt tapasztalatai csak ezt mondattják az emberrel. Ma nagyon jót ettem ebédre, de nem mondhatom meg sajnos hogy mit, mert akkor holnap nem kapok ebédet :D Délután egy kis alvás is beficcent, bár rövidke volt, de hatásos. Btw, tegnap két idézetet ígértem, hát tessék. Az egyik az Tankcsapda, s a kocnertre igyekezvén állapítottuk meg, hogy az új album egyik legjobb pár sora az alábbi:
"Arra való a válság, hogy a nyomorultak lássák; hogy a hitelből vett ásóikkal a saját sírukat ássák"
Kell valamit hozzátenni, vagy ugye teljesen tiszta a kép?
S a másik: "Every woman has an itch and every nice girl secretly wants to switch". Ez már talán egy kicsit magyarázatra szorul. Szorulna, de mindenki bogarássza ki a saját verzióját inkább :P
január 01, 2010 - amilyen az első napod...
2010.01.01. 23:04
..olyan lesz az egész éved? Ha ez így igaz, akkor szeretnék kivenni 365 nap szabit, kikapcsolni minden telekommunikáiós berendezést, és eltűnni. Ha lehet eléggé világvégére, vagy egy kicsit messzebb. Szóval alig 1-2 óra alvás után tányértörésre riadtam fel: drága macskám a nagy seggével letolta a szárított teacuccot tányérostul. Frankó. Ebéd előtt érkezve szülőkhöz az előtérben egy szagelszívó: hoppá. hát ez meg leszédült a falról? Hálisten nagy baj nem történt, se emberi, se anyagi kár nem keletkezett, csak némi plusszmeló anyunak. De az ebéd finom volt, jólesett a megkínzott pici pocakomnak :) Ebéd után itthoni pakolódás, majd frisslevegő a fáradt fejnek: csótózás kutyasétáltatástól. Legalább másfél hónapja nem volt szerencsénk efféle szabadsághoz, rendesen ki is használtuk az alkalmat. Közben visszatértem a gyökereimhez: fára másztam egy kis fagyöngyért, amit szerettem volna egy vázában elhelyezni itthon :) Kaptam egy ajándékot is, a nap addigi legnagyobb bűnöséről Samuról egy szép keretben. Már csak valami jó helyet kell találnom neki, de ami késik az meglesz. Ma végre az új kresz első örömét élvezgettem: a fránya vasúti átkelőknél nem kell 30ra lelassítani, hipphipphurrá! Persze a kérdés máris adott: ahol ki van rakva a 30as tábla az előrejelző táblára, ott vajon be kell tartani, vagy nem? Hazaérve a szépítkezés oltárára dobtam: hajmosás és egyéb nagygenerál lett a dologból. Nekiálltam egy kicsit rendezgetni a fotóimat, meg jött a nap újabb mérgesítő része: valaki nem érti meg, ha szar napja van, akkor jobban tenné, ha nem kommunikálna, mert bármibe is megy bele, rosszul sül el. De hogy 4x elmondva sem fogja fel valaki, az már kicsit súlyos....főleg hogy a fentebb vázolt tézis maximális valóra is vállik, szal sikerül nemkissé magára haragítania a világot, meg engem is. Mára amúgy tartogattam két fotót, meg egy halom idézetet, de ez ma kimarad. Grrrrrr, majd holnap.
december 31, 2009 - BUÉK mindenkibe!
2010.01.01. 05:12
13 óra alvás. Napját sem tudom, mikor sikeredett ilyen utoljára. Bár úgy érzem, erre szükség volt, azért él bennem némi ellenhatás, hogy nem kellett volna ennyit egyhuzamban. Utólag nézve azt gondolom: ez így jó és kerek volt eléggé. Ébredés után mint láttátok leróttam blogbéli elmaradásomat, majd itthoni teendők után néztem. Ebéd előtt egy kört is lezavartam, melynek teendőit délután sikerült elrendeznem. Volt Tankcsapda is a Kanizsa Rádióban, nomeg egy másfél órás alvás is a programban, készülve a hosszúnak ígérkező éjszakára. Na igen, ma van szilveszter is, így jobb ha az ember rágyúr, hiszen családias hangulatú zártkörűnek mondható partira voltam hivatalos este 8tól. Az alapozás alig 8 után kezdődött meg, hiszen átruccant Kisnigga, akivel egy rövid körutazást végeztünk a pálinkabirodalmamban. A rövid túra után irány a PK, ahol már a csapat jelentős része összeverődött, s rövid idő múlva sikerült felráznunk a csapatot, így beindult a bulihangulat ezerrel. Ettünk, ittunk, jól mulattunk, éjfélkor még pezsgőt is bontottam. A hangulat valamikor félhárom felé csapott lefelé, amikor jópáran elindultak egy diszkó felé, de azért maradtunk bőven, s a bulizás átcsapott beszélgetősdibe, ahol sok minden közös dologról derült ki egy halom érdekesség. Reggel 4 környékén, záróra után a PK előtt szomorkodtunk, hogy nemsokára (holnap) már más tulaja lesz a helynek, így sajnos a Lacival legközelebb nem találkozhatunk, már ha betesszük a lábunkat ismét a helyre. Persze mindemellett bőven volt idő a szarrá ázás közepette (ja, este óta megállás nelkül zuhog a drága eső) a fotózásról is elcseverészni, melynek a végeredménye a csuromvizes haj és kabát volt, nameg a fejemen látható (ezt most senki sem láthatja) türcsi is. Jó kis szilveszter volt, ha ilyen lesz az egész év.... alig találtam olyan képet, amit a kiskorú illetve szülőkorú társadalom szempontjából is nézhető lenne :P
december 30, 2009 - ajjajj nap
2009.12.31. 09:03
Jó kis bestseller szerző lenne belőlem, mi? :) Ma sok képet, és kevés szöveget kaptok, de lehet így jártok jobban :D A koncert után ismét taxi, tépés Valihoz, ahol az elvesztett folyadékot bepótoltuk, mérgeztük magunkat nemkis Tiramisuval és jól eldumáltunk hajnali 3ig, majd igencsak felmálházódva elindultunk pestfelé, bár nem túl jó híreket kaptunk: hóesés, ónoseső, köd, miegymás téli élvezetek. Az eleje könnyű volt, mentünk rendesen, de egyre rosszabb lett. Volt, ahol már 50re kellett állítani a tempomatot, mert szart sem lehetett látni a ködben zuhogó hótol. Szal az időjárás idén is kedves volt, mint 3 éve, amikor ugyanezen a körön voltunk. Fél hatkor sikerült kiszállnom a Hungárián a kórháznál, hogy ébresztő jellegű 1es villamosozás után landoljak a Népligetben. Pár perc sorbanállás, és kezemben volt máris a jegyecske a 7órás kanizsai járatra. Addig Valicsomagolta szendvicselés és bekakaózás következett. A buszon sikerült lassan tökélyre fejlesztenem a lehunytszemmel történő ébren pihenést, ami nem alvás. Ugyanis aludni mozgó célponton nem vagyok képes. Kanizsán semmi sem változott, minden ugyanúgy fogadott, persze amihez sokév kevés, miért egy nap lenne elég? Hazaérkezve Samu nagy örömmel és dorombolással várt, gyorsan adtam neki abrakot és beleestem az ágyba. 1 óra alvás, majd zuhiésatöbbi, s mentem melózni. Igaz, melóztam már húzósabb éjszaka után is, de azért éreztem a fáradtság apró jeleit testemen. A lényeg, hogy minden letudva, még egy kicsit rá is húztam túlórába, de elégedetten dőltem hátra az üres irodában. Ez az év is megvolt. Persze, azért hagytam 31-re is egy kis teendőt, mert úgy döntöttem, a következő beszélgetőtársam az ágyikó lesz. Hazaértem, cuccokat lehajigáltam, elfeküdtem....és következett egy 13órás egybealvás.
Szerző: ph0t0
1 komment
Címkék: munka rock koncert tél debrecen konklúzió tankcsapda csoda pillanatkép dejavu élvezetek vajonmiért
december 29, 2009 - a nagy nap
2009.12.29. 23:59
Kicsit talán túlzónak érzem ugyan a megnevezését, de tényleg nemkicsi nap, hiszen egy újabb "szüzességemet" vesztem el: a Főnix csarnok még nem ismeri az optikám képlopó technikáját. Persze, mint jólnevelt "mártír" (köszi kolléga) a 12 órás indulás utolsó pillanatáig (sőt, még pár perccel tovább is) dolgoztam, majd tépés haza: gyorsan elvégeztem az utazó batyumon az utolsó ellenőrzést. Just in time - már meg is érkeztek Kisrockyék értem, akivel együtt érkezünk majd a koncertre. Az utat pestig simán végigdumáltunk, majd kipakolva a "felesleges cuccokat" (Kisrocky barátnője, a sok "hazai" cucc, egy tepsi lefagyasztani való rétes, stb) nekizuzzantottunk a mi kis emhármasunknak. Az időre panaszunk nem lehetett, a kissé alacsony hőmérsékletet remekül tudta felejtetni a szikrázó napsütés.
Már sötét volt, mikor a civis város fényeit megláttuk, s a helyi vendéglatónkhoz, Valihoz megérkeztünk. Vali egyből orvtámadást intézett a gyomrunk ellen mindenféle finomsággal, csoda ha mindketten egyből fogollyá válltunk? :) Jóllakva, egy pohár bor után szedelőzködtünk, hogy megtekintsük a 20 év - 20 kép című fotókiállítást. A rövid séta után máris feltűnt hogy eléggé puccos csapat lakolja a Kölcsey hallját, s a megjelenésünkre egyből zártkörű rendezvény okán a kiállítás megtekintését nem akarták biztosítani, bár a beengedő emberkék eddig három éven keresztül naponta többször megismerhettek, hiszen a jazznapok allaccess fotósaként többször láttak a színpadhoz be- és kifutkosni. Nade engem lerázni nem könnyű, elővettem pár adúászt: kérettem a vezetőt, kihangsúlyoztam hogy 450 km távolságról érkeztünk és siettünk hogy megtekinthessük ezt a kiállítást, továbbá sajtós vagyok, szal ne babráljanak velünk. Végül a sajtóigazolványom "letétbe helyezésére" kaptunk 15 percet a kiállítás megtekintésére. Az idő talán még sok is volt, jóval többet vártam a képektől. A legöregebb kép is kb 2 éves lehetett, sehol sem volt a 20 év, pedig jópár korai zsengét örömmel láttam volna a falon. Persze volt bőven a szigetes Tankcsapdanapról pár kép, főleg hátulról, de összeségében 2 kép volt, amire azt mondtam: ez igen, de a többihez csak fotós pass kell, hogy ilyen közelségből tudjad a dolgokat kattintani. Kifelé menet kedélyesen búcsúztam: jövőre a jazzfeszten találkozunk, hiszen van rá ráció hogy az én fotóskiállításom kerül a Kölcsey falaira.
Visszaérve folytattuk a borozást, immár 4esben: Vali egyik londoni ismerőse csapódott hozzánk. Megkóstoltuk a Cocaine nevű energiaitalt, ami méregerős: olyan csiliíze van a végén, hogy az már nagyon durva. Öltözködés, taxizás: s máris a Főnix ismerős épülete mellett tébláboltunk befelé. A bejutás némi nehézséget okozott, mert a csapda sajtósa csak "félig" jegyzett be. Itt kell egy apró történetet leírnom, mert nem szeretném, ha valaki nem értené a helyzetet (iggen, András, rólad van szó). Szal, mikor anno olvastam Vali blogjában, hogy mennyire nagy vágya lenne a 20. évfordulón fotózni, akkor elhatároztam, rá fogok kérdezni a lehetőségre, s ha rajtam múlik, el is intézem. Hála Csabinak, ez könnyedén sikerült. Persze közben Vali is intézkedett, és féligmeddig le volt számára Andráson keresztül zsírozva a dolog. De az élet akkor jó, ha meglepetés: Vali sem tudott az én intézkedésmről, s én sem az övéről. Viszont valahogyan meg kellett oldanom, hogy Vali felszerelése is helyben legyen, ergó cseles dumával elkérem tőle a cuccát mondván: két vázzal sokkal jobban tudnék melózni, hiszen az optikacserékkel elvesztett időt megspórolnám. Vali szó nélkül rendelkezésemre bocsájtotta a felszerelését, majd felhívta Andrást, hogy köszöni a lehetőséget, de nem élne vele, mert kölcsönadta a cuccát nekem. Valójában mégsem, de ez kellett ahhoz, hogy a dolog működjön.
A sok mese után már inkább legyen a Csapdáé a szó: kicsit több mint 2 és fél órát nyomtak egy akusztikus blokkal kiegészítve, és számos meglepetéssel amit hálistennek sikerült előre kideríteni, hogy nehogy mégis meglepetésként érjen bennünket. Ilyen volt többek között a Hóesés alatt eső gyapotszálak imitálta hóesés, a Rio alatti tankcsapdás lufieső (passzolgatunk Pelével (amiből semmi se lett, mindenki azonnal "lehúzta" az elért lufikat)), az aranylemez "átvételét" (ami nem volt tőbb, minthogy Lukács kezében behozta és megmutatta fél percig az embereknek, aztán jólvan).
Persze volt hatalmas hang- és fénytechnika, füst- és tűzcsóvák, őrjöngő ezrek. Néha volt rá alkalmunk, hogy letéve a fotóapparátot benyomuljunk a tömegbe és élvezzük egy kicsit magát a koncertet is. nagyon jó hangulat volt a nézőtéren, a rendesen telepakolt Főnix kedélyesen élvezte az ünneplő Tankcsapdát és rajongóit. Belemehetnék, hogy milyen dalsorrend volt, hogy melyik mennyire jó dal, de most nem teszem, hiszen minden Tankcsapda dal jó :)
A koncertnek ahogy vége lett, máris a piálda felé vettem az útirányt, hiszen három órával elötte is már nagyon szomjas voltam. Az az ásványvíz akkor nagoyn kellett, a sok kiabálástól már teljesen smirglinek éreztem a számat, torkomat és nyelőcsövemet. Közben előhalászva a telefonomat, bekapcsolva azt vettem észre, hogy 23:59ról fordul az óra ...
Szerző: ph0t0
Szólj hozzá!
Címkék: rock koncert bor debrecen tankcsapda csoda dejavu élvezetek a pillanat
december 28, 2009 - de nehéz
2009.12.28. 23:41
4 nap melóhiány után újra bemenni melózni? Köszi, finom volt. Főleg hogy sokan a karácsony alatt olyan bűnös gondolatokkal gazdagodtak, hogy azt bizony nekik ki kell engedniük magukból az informatikai szaküzletekben. Így mondhatni: érdekes nap volt a mai is. Ennél már csak a holnapi lesz, ami kicsit futós, nemkicsit mozgalmas lesz: budapest-debrecen-budapest, es valahogy haza kanizsa. Ma volt a fotóklub évzáró piálása, de egy pohár bornál több nem kívánkozott belém. Valahogy olyan fáradt frusztráció kapott el (micsoda alliteráció....), hogy haza is jöttem. De nagyon jól tettem, hiszen az egyiket úgy érzem sikerült eltűntetnem. Hogy melyiket is? Ezt találjátok ki, mert én olyan fáradt vagyok, hogy azonnal bealszok :D