Amivel a biológia órát lehet sztenderre tenni? Figyelmes játékosoknak megvan seccperc, hogy 4 után fekvés, 8 előtt kelés kicsit karcsú éjszakának tűnik. Próbálkoztam azért felszakadni a lepedő fogságából, hiszen ma van a 2009 utolsó bolhapiaca! Igen, csak esik az eső, affrancba. Kicsit később megállt, akkor lefutottam, de eléggé kevesen voltak, s a felhozatal is csúfos volt. Szal wasted time, tépés haza, majd ebéd Anyuéknál. Tejfölös csirkepörkölt, nokedlivel: Istenkirályság! Délután meg dolgozgatás idehaza, lusti, pihi, mekisfagyi (bűnszar ez a csokis-kókuszos trutymó....pedig a kókuszt komázom (a csokit meg jóhogy!)). Előhangolódásként rájöttem, hogy nemcsak a Depeche Mode nyomja ki minden koncertjét megvásárolhatóvá, hanem a Metallica is. Szal most éppen közel a háromhónapos tampai koncertet hallgatom és magam elé képzelem a nem is túl távoli napot, amikor a hevimetál földi helytartói párméteres távolságban fognak pompázni és üvöltjük mint a sakál: Nooo, nothing else matters! Persze azért hátrább az agarakkal, előbb 2 nap múlva Tankcsapda Debrecenben, majd 2 hét és egy nap múlva Depeche Mode újra!

  ... a másikat. Ma végre természetesen ébredtem. Természetesen a fránya belső órámra, amit kikapcsolni nem tudok, az tuti. Ennek előnye: sosem késel el, hátránya pedig hogy sosem tudod kipihenni magadat. Persze az időt el tudtam okosan tölteni: ismét fokozódott a rendszer kis házamtájékán, s a feldolgozott információmennyiség aprócska mutatója is kitért pozitív irányba. Ebédként anyunak pihinap volt, a tegnapi dolgokat eszegettük meg, ami -akár mint tegnap- nagyon fini volt. Ebéd után terveztem ugyan egy kis sziesztát, de rávettem magamat, hogy a délelőtti lakássuvickolás beteljesedéséhez egy egészlakásos porszívóháborúval s azt követő tervezett elárasztással (lásd felmosás) próbálkozzak. Sikert sikerre halmozva mentem keresztfiamékhoz karácsonyozni, ahol kénytelen voltam megfejteni az jézuskám által hozott játékautó hogyisműködikez fejezetét. Nemkis próbálkozás után összejött, még szerencse hogy 3 év felettieknek ajánlják. Az este következő részét kellemes társaságban töltöttem, s olyan, de olyan szép karácsonyi ajándékot kaptam, hogy csak na... Szerintem meg sem érdemlem, de az biztos: nagyon jól esett. Hazaérve nemsokára egy ismeretlen szám csörgött a mobilomon: el sem tudtam képzelni ki az aki ilyen későn...Tomibácsi volt, jó hírrel fogadott: ma este kézbekapja a DM jegyeket. Uccu neki, mondtam én: mikor kaphatom kis kacsóimba: bármikor jött a válasz, a Pászti féle partiban kapja meg őket. 

 Mint piromániás a losangelesi tűzvészre ráizgulva egyből azon kaptam magamat, hogy fotóscuccomat kapva száguldok a célhely felé.
 Janinak úgyis ígértem fotókat, így kettőt egy csapásra megoldom, gondoltam. Jött is a jegy, s a jegyekkel egy nagyon kedves Katát ismertem meg, akinél kihagytam a "Szia, van egy Pepsid?" pickuplinet, inkább köszönetem jeléül kívánságára jägerkólával vendégeltem meg - magammal együtt (tudjátok: kis jäger, nagy kóla edition). Aki ismer tudná: nem vagyok egy jägeres, de amikor elővették a mélyhűtőböl és kiöntötték... (Nigger, akaszd vissza az álladat, folyik a nyálad vazzer!) Közben újabb emberek: holnap a kezemben lesz a Metallica jegyem is! Sőt, van fuvarom egészen Debrecenig 29én! Ójeeeeeeee! Egy halom kedves ismerős esett még be az ajtón, s rájöttem: az én korosztályom itt bulizik úgy tűnik. Majd jött a faladós: egy ismeretlen lány melltájékon hegyezve szegezett nekem egy kérdést, mellyel egyértelművé tette, hogy nekem van párom, s megkérdezte hol van. Jó mi? Főleg hogy én nem tudok róla hogy párom lenne... Mily érthetetlen és értelmetlen a női lélek. Persze ezután sikerült összefutni mégvalakivel, akivel egy régesrégi félreértést próbálkoztam helyretenni, de számomra úgy tünt a szem üres csillogásából hogy ezt nem vette le a másik fél. Sebaj(,) Tóbiás!/?

 

 Azon már meg sem lepődök, hogy ma sem voltam magam ura a reggeli ébredésnél. Dehát a karácsonyi ajándék az nagyon fontos, szal jobb híjján ember az alsóbbrendű. Nembaj, aki korán kel, sokat tud dolgozni :) Lassan kezdenek a lakásban a dolgok visszatalálni eredendő helyükre. Átkábelezgettem a hifitornyot is, beillesztve az új játékost is. Megy ez! Az ebédhez szánt bort behűtöttem, az anyunak régóta ígért sajtot sem felejtettem el. Az ebéd finom volt...kolbásszal töltött karaj, istenien átpárolódva és megsütve. Remekül illett hozzá a bordói grand reserve Kressmanéktól 2007ből. Nyamm. El is fogyott a palack, s megkaptam a jövő évi felkérést a borválasztáshoz. Jól is esett utána a kis séta, bár az időjárás...nem egy karácsonyi, inkább tavaszi jellegű, ahogy hallottam meg is dőlt az országos melegrekord nemkicsit. Ebéd után egy kis pakolgatás, majd végre valahára: délutáni alvás, egy kis pihenés, ami már nagyon kellett. Még szerencse....még szerencse hogy minden eshetőségre felkészülök, és lenémítom magamat. Még szerencse, mert volt olyan elvetemült, aki "ijedtében" hogy gond van a gépével gondolkodás nélkül hívott, meg smsezett. Karácsonykor. Hogy vannak akik nem gondolkodnak, s nincsenek tekintettel az ünnepre, meg az emberekre az kiakaszt. Néha tényleg azt gondolom, hogy átok a mobiltelefon. Persze ugyanúgy átok, mint bármi más, ha meggondolatlanul használjuk. Mindezek után egy kis Bengavisszaemlékezés következett, levezetésképpen, ahol szembesültem azzal, hogy elkúrták. Nem kicsit, hanem nagyon. Ugyanis a Hidrogénaférjetkeres hirdetését már a műsor előtt feltették a netre. Aki nem hiszi annak KUKK ide. Jaja, 12:57, a műsor meg este volt 9 környékén. Hát ez azért LOL. Meg az is, hogy egyes tvcsatornák érdekesen értelmezik a karácsonyt: a Coolon pl a ma esti főfilm a Végső Állomás 3, elég szimpatikus és realisztikus horrorcucc, ahol hullanak az arcok, mint éppen az eső. Megállás nélkül zuhog ott kint a hideg eső, így eléggé bukóra áll a holnapra tervezett fotótúra. A napi fotó mi más lehetne, mint a karácsonyfám? Kicsi, éretlen, de az enyém :)

 Megvan. Végre itt van. Gondoltam ezt, amikor reggel nem órára ébredtem. Persze ez csak félig igaz, mert a belső órám pontosan ébresztett, de egy félórás lassított kelést azért megérdemelten végrehajtottam. Próbáltam iparkodni, mert volt még mit tennem. Az idei év kreatív karácsonyi ajándékát is még meg kellett alkotni, nomeg jópár ajándékhoz kellett még egy kis kézrátételes gyógyítgatás. Mint pl anyu ajándékához, ami egy digitális képkeret volt. Fel kellett jó mélyen túrnom az arhívumot, hogy találjak képeket a családról. Bizony, mostanában nem is fotóztam őket. Fura, hiszen míg szinte mindennap jelentős mennyiséget kattingatok, a családról egy sem készül. Hmmm, ezen lehet hogy változtatni kellene egy kicsit a jövőben. Az első ajándékcsere az SpaceNiggerrel történt, ki meglátogatott szerény hajlékomban: tutter egyszerhasználatos csúcsgépet kaptam, amit már el is helyeztem a verdában. Jól fog jönni, hiszen nincs mindig ott az embernél a nagy vas, s volt már emiatt elszalasztott dolog a kis életemben. A kreatív ajándékot Zsófkának még ebéd előtt gyorsan átadtam, s hogy húzzam a kis agyát lelkére kötöttem: csak este lehet felbontani, miután már az összes ajándékot kibontotta. nem tudom betartotta e, de az esti órákban jelezte vissza hogy megvolt a meglepetés. Persze nem volt nagy dolog, de a poénküszöböt elérte: végülis ez volt a célom. Ebéd közben jött ki a nap poénja: öcsém elmesélte, hogy reggel anyu megkérdezte tőle, hogy mit ettem én. Öcsém meg rávágta. paraszttálat. Anyu kisvártatva visszakérdezett, hogy de most tényleg: mit evett. A válasz ugyanaz volt, s anyu kerekedett szemei hatására esett le öcsémnek: anya azt hitte hogy öcsém parasztáLlatnak nevezett. Hiába, a furfangos magyar nyelv csodákra képes. Nomeg az öcsém is: a történetet az újdonság erejével mesélte el újra mindenkinek vacsorakor is. De hagytuk végigmondania, s utána jeleztük hogy örexik, ez már reggel megvolt :D Délután a maradék képek válogatásával, fadíszítéssel és ajándékok átadásával telt el. Néha olyan jólesik az embernek nagy meglepetést okozni, úgy hogy valaki nem is számít rá, s így igazán sikerül teljesen őszinte hepifészt kapnia. Igen, ezért tényleg megéri! (nomeg egy kis sütiért).

Hamár süti, akkor itt a mai kép: ezt még karácsony előtt kaptam, de eddig jól eldugva tartottam, hiszen a Samu ön- köz és sütiveszélyes. Ez bicajküllőre helyezett mézeskalácslapok, melyeken gyöngyök vannak kókuszreszelékágyon. Tuti, mi? A szentestei vacsi finom volt, bár az egyik tradíció megszakadt: idén kimaradt a vörösboros vaddisznópörkölt nokedlivel rajtunk kívülálló okok miatt. nembaj, a többi is elég finom volt. Vacsi után pedig jött az este ajándékosztós része. Anyu először azt hitte GPSt kap, de egy idő után eloszlattuk a félreértését. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak, bár öcsémet pammal együtt nemkicsit megtréfáltuk, merthogy az ő ajándékát nem hoztuk be. Miután már mindenki megkapott mindent, beszóltam, hogy tök jó, akkor itt az ajándékozás vége: enyni volt, aki rossz volt, az semmit sem kapott. Öcsém arcáról lerítt az "most mivan, ezt baromira nem értem" végtelen ciklusa, mire megsajnáltuk és becipeltük a közel 20kilós dobozt ketten, és az ölébe tettük. Az őszinte meglepődés ismételt tanúi lehettünk: öcsém teljesen megdöbbent az ajándékán, amin nem csodálkozok. Mint azon sem, hogy egyből kipróbálás mezejére lépett. Kisvártatva hazajöttem, s elkezdtem az elmúlt hetek alatt feltorlódot rumlit oszlatni, s kicsit nyugodtan dumálgatni. Kellemes Karácsonyt Mindenkinek!

 ...please close the door. Milyen jó kis zene is ez. Kár hogy feloszlottak, bár a dalok még élnek tovább. A mai délelőtt egyik mottója az alábbi volt: ha már semmi sem megy, kezdjél mindent teljesen előlről. Mert az bejöhet, sőt be is jön ha minden jól megy. Délután pedig végre volt egy kis időm a belső bolondokházában résztvenni, s talán kicsit elősegíteni a káosz kiterjesztését.  Minden jó, ha a vége jó: sikerült egy kivételével az összes karácsonyi ajándékot magamévá tenni az ebédszünetemben. Sőőt, már előre is léptem: a holnapra tervezett karácsonyfát is begyűjtöttem, hiszen felkértek egy fa szállítására (véletlenül sem olvasandó egybe!), s a helyszínen magam is beszereztem egy karácsonyfát. Szép, nagyonzöld, mondta rá pamm, s igaza is volt: szép, arányos és nembökős normand fenyőke varázsolódott haza óvatlanul. Az eladó egy idős emberke, s azt is megkockáztatom, hogy a vétel valódi oka egyfajta együttérzés, sajnálat volt. Egyszerű, kedves és szegény ember ő. Meg is gondoltam, hogy hátha egyszer fotómasinával kellene elmennem és csinálni róla egy portrét. Feketefehérben, kicsit ütős kontraszttal, ahogyan szoktam. Talán? Holnap? Kitudja. Munka után pedig két boltot útba ejtve elérkeztem a nap beteljesedéséhez: megvan minden, amire szükségem volt az ajándékozéshoz. Bár egyikkel nemkevés kézimunka még lesz holnap délelőtt, de a többi már kulcsrakész, ahogy kell. A nap zárása a már tradícionális céges évzáró parti volt, ami evészet-ivászat-dumálgatás jelleget jelent. A Cornerben kajáltunk, a kaja jó volt, a pia szintén, majd a tespedés ellen átmásztunk egy másik helyre, ahol bekeményítettünk: megkóstoltuk a hely legerősebb, azóta kissé szállóigéződött Spiccrumát. Erről a koholmányról tudni kell, hogy 80% alkoholtartalommal bír, így lemenni nincs elég ideje, a szegycsontig leérve egyenesen a fejbe mászik bele, némi nyelvhegy és ujjvégzsibbadással kísérve. Volt aki alig bírta, sőt volt, aki nagyon nem. A második körre már nem is neveztünk be, bár páran jeleztük résztvételi szándékunkat, de a repríz elmaradt. Amúgy az est érdekessége mindig a környezettanulmány. Megfigyelheted, hogy milyen féle és típusú emberek járnak a szórakozóhelyekre, s így talán a népesség keresztmetszetét s meg tudod határozni, persze csakis bizonyos keretek között. Milyen emberek is vannak? Van pl magát istennőnek gondoló nőszemély, aki elő is adja magát affektálva; vannak kicsit már beiszogatott srácok néhány fős csapatokba tömörülve, akik néha hangosan méltatnak valós, vagy nem létező történéseket; vannak randis csajok, akik amikor a randira hívó srác nem figyel végigscannelik a helyet, s erősen az ember szemébe néznek sokáig; s vannak kedélyesen egymás magánéletét fennhangon kielemző vegyespárok. Meg még jó sok egyéb fajta, akikről szintén lehetne nemrövid jellemzőt írni, de inkább magatok szedjétek össze ezeket (és jósok más) arcokat egy-egy ilyen helyen.  És készüljetek: holnap szenteste napja, mindenki húzzon este a családjához, de előtte díszítse fel a karácsonyfáját. S ne a kutyafáját.... Mégvalami: tegnapelőtt a jó időre való tekintettel balga módon könnyítve a ruházatomon tavaszi jelleggel nyomtam, melynek az eredménye nemkis megfázódás lett. A tegnap esti pálinka hatalmas javulást idézett elő, s remélem a ma esti kényszerű bevitel ezt méginkább megtolja. Mert holnap végre akkor kelek fel, amikor én akarok, közel 24 nap óta először.

 Egy ember Pesten, kettő külső munkán, egy pedig futkozik mindenfelé. Igen, és egyvalaki bent van, s árut foglal, telefonokat kapkod, ügyfeleket szolgál ki. Bingó ez volt a mai melóm kora délutánig, ami után meg külső teendőket intéztem. Egyszóval szép kis nap volt, minden kolléga egyöntetűen elismeréssel nyilatkozott róla. Finom, de jó gyors ebédem volt: jéghideg sült kolbi mustárral és párolt lilakáposztával. Hami-nyami. Meló után egy kis ezmegaz, majd a napi fotózás: Anima koncert a HSMKban. Kellemes kétharmadház várta a már megszokott gospelkoncertet. Be kell valljam, én komázom a Gospelt, de csak akkor, ha tényleg azt érzékelem, hogy ez belülről jön a művészből. Itt nem lehet linkelni, úgycsinálni mintha, mert úgyis mindenki azonnal leveszi hogy ez fake. Persze ez nem egy ilyen koncert volt, a három vezető énekes kitett magáért, s az Anima Singers kar hozta a már megszokott formáját. Idén meglepetésként Anima Kids néven az apró gyerkőcök is előadtak két egyszerűbb dalt, melyet közönségsikerként lehetett már előre elkönyvelni. Maga a zenei és spirituális élmény remek volt, míg fotózni igencsak kacifántos volt. Volt aki vakuzgatott végig, volt ki vegyesen, én meg maradtam a vakumentes övezetben. A szólisták ezerrel meg voltak világítva, míg a hátttér, a kórus nulla luxon úszkált. Natessék, csináljál frankós együttállásos képeket az állandóan váltakozó fényvilágban és a töksötét háttérben, mi ez ha nem egy nemeccerű kihívás? A vasat a csúcson járattam, hogy legyenek egyáltalán használható képek. Tessék itt a végeredmény.... ize hagyjuk, tessék itt két portré, azt jólvan, karácsonyig egy szót se!

 ...nap és itt van a karácsony. Itt van, amire mindig egy teljes évet kell várni, hogy összehozzon mindenkit, aki rohan az egész évben (akárcsak Te vagy én). Apropó rohanás: mindenki baromira vigyázzon, mert elvileg holnap (kedden) ónos eső várható, ami ellen semmi se véd. Se a dráútkoszorú, de a csokimikulás, se szögesgumi. Csúszik mint állat, bármit is teszünk ellene. Persze ez csak a bünti a mai nap miatt. Végre egy nap, amikor nem volt mínusztizenakárhány, s kisütött a nap. Délelőtt egy órácskát egy harmadik emeleti irodában töltöttem, ahova besütött a nap. Az arcomon éreztem a melegét, s a fényét. Ilyenkor, amikor kockára fagy még a zöldalma is, ilyenkor realizálja az ember azt a közhelyet, hogy a fény, a nap az élet maga. Úgy hatott ez rám, mintha kicsit feltettek volna töltőre. Bizony, csak egy kicsit, mert most már semmit sem érzek belőle. A munkában többszöri külső keverések voltak, így a problémamegoldó modulomat rendesen próbára sikerült tenni. Nomeg az idegeimet is, de azt a töltöttség remekül hárította. Koraeste pedig ismét sikerült egy folyó ügyet lerendeztem. Sikerélmény, s remek emberi kapcsolat kiépítése. Eztán fotóklub, benne "sárga" hp (házipályázat), amire én lusta dög módjára nem vittem semmit, de azért négyen mobillal neveztünk :) Persze a viccet ugyan értékelték, de a képeket nem, így egyikünk se került dobogós helyre. Nembaj, a poén miatt megérte. Előzetesen volt tervezve mára egy fotózás, de végül elmaradt. Helyette itthoni rendrakás és dolgok helyretétele volt. Most meg alvás jön, mert holnap (pláne hogy az már ma!) munka. De tudjátok jól: már csak 2...

 ...és itt az ajándékozás ideje. Szal jobb lesz belehúzni, mondogattam kezemben az elméleti papírral fekve az ágyon. El is aludtam egy kicsit, amíg azon gondolkoztam hogy kinek és mit, s arra ébredtem, hogy kiesett a kezemből a papír s élesen csattant a padlón. Persze ez délután volt, míg a délelőtt unalmasan telt. Aranyvasárnap: vevő közel 0. Ennyire nem lehet recesszió szerintem...vagy az emberek a multiban vásárolnak mindent? Vagy csak nem elektronikai kütyük kerülnek a fák alá, hanem inkább étel és ruha? Nem tudom, de amióta kereskedelmben élek ilyen aranyvasárnapot még nem láttam. Pár napja olvastam a HVGben, hogy idén 10%kal csökkentek a számítógépeladások, szerintem a végeredmény egy kicsit nagyobb szám lesz. Szomorúságomat finom ebédbe fojtottam: anyu vadast csinált zsemlegombóccal. Régi idők bevett receptje, csalódást már nem is okozhat. Ma szinte minden ajándékot beszereztem, bár még maradt 1-2 fehér folt, ami holnap véglegesen el fog tűnni. Büszke is vagyok magamra, hogy mindenkinek sikerült szerintem ízléses és nemtucat jellegű ajándékokat találni, s azt is elhatároztam hogy idén nem csomagolok: ezzel is óvom a fákat és hódot eszek. Dejó, hogy az ember ki tudja magyarázni a fenemód lustaságát :D Ennek örömére elindultam egy kedves "ügyfelemhez", akinél elég sok teendő várt rám. Jól elbaromkodtunk s mindent sikerült frankósan a helyére tennem, sőt időben el is végeztem. Ahogy hasítottam hazafele a hatalmas hóban egy "kis ember nagy gitártokkal jár" jött szembe, akit felvettem, mert lekéste a buszt. Szerencséje volt, hazáig röpítettem a Burning Hands szólógityását. Ha majd eccer világhíresek lesznek, lehet jó leszek náluk egy repijegyre a tettem miatt :)

 

 Gyors készülődés, majd indulás a mai fotózásra: fittness fesztivál. Már az elején megboldogítottak azzal hogy 3 óra hosszú lesz. Előzetesen nem terveztem végig maradni, de érkezett egy késői fellépő megörökítésére vonatkozó kérelem, így végig ottragadtam. Ez volt a Szan-Dia klub fennállásának 20. szülinapja, s a 17. általuk szervezett fesztivál. Elgondolkodtató volt hallani a sok-sok sikert és eredményt, amit elértek e nem kevés idő alatt. A műsor nagyon pörgős volt, de sok fellépés volt, köztük a tvben mostanság futó Strokes ütőegyüttes is, akiket jópár ével ezelőtt volt már szerencsém fotózni. Az egész rendezvény igencsak színvonalas volt, mindkét előadás abszolút teltházzal futott. 

 Hopp, hamár Strokes, akkor Csillagszületik, s akkor jöjjön ami tegnap kimaradt. Akartam írni még két apróságot, egyrészt hogy jövőre sem áll meg a tehetségkutatás, mert az X-Factor (amcsi liszensz) megindul, ami igencsak énekes csodákat keres (lásd pölö Leona Lewis, Susan Boyle (aki eddig a világ legjobb elsőnapos és elsőhetes eladási eredményeit produkálta!)). A másik pedig hogy a retekklub futó üdvössége a mi kis drága StolBucink ismét kitett magáért, simán ledobta a felesleges papir osszegyűrve a földre, majd ugyanezt tette egy másik fecnivel is. Hiába a vér nem vállik vízzé, aki nem ismerné elég jól a Tisztelt Urat, annak ajánlom figyelmébe az alábbi kis bemutatkozó filmecskét, jó gyomrot kívánok hozzá!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

december 19, 2009 - hóhulló

2009.12.19. 22:21

 Régóta volt ekkora hó, mint amekkora ma keletkezett. Egész délelőtt hatalmas pelyhekben esett s délután is próbálkozott. Ma legalább 4x kellett nagyadag havat lecuccolnom a  verdáról, hogy kilássak egyáltalán. De nem baj, végre van egy kis hó. Az egész város hópálya, én összesen egy hótolót láttam, az is felhúzott ekével tolta az ipart. Ilyenkor mindig eszembe jut a ZH címlapja: felkészültünk a télre! Tisztelt közútkezelő! Ennyi év után már nem hisszük el, mutassátok már meg egyszer!!!! Tudom a kocsik, az emberek pénzbe kerülnek, de asszem fizetünk éppen elég adót, hogy ha hóesés is van, tiszta utak fogadjanak. Persze tudom esik mint állat, de hogy a főúton is az autósok taposnak ki ösvényeket, az azért mégiscsak túlzás. Ma még munkanap is volt, bár ez nem igazán látszódott: bárhol is voltam, kis emberjárásról hallottam. Bank, óra és ékszerbolt, posta.

  A délután maradékja a keresztfiammal telt: ma volt az 5. szülinapja. Fini marcipánkülsejű tortát kapott, amit kevesen bírtak így mindenki meghámozta, én meg betoltam. Tőlem egy autós, táblás szettet kapott, amire elsőre azt mondta: ennek örülök a legjobban! Ez jól is esett, és már az első negyedórában realizáltam: jó volt a gondolatom, hogy ne egy olyan játékot adjak, ami nem visz előre, hanem egy olyant, amivel tanul. Tanulja a táblákat és a közlekedést, tanulja tisztelni a tűzoltókat, mentőket. Mert őket tényleg tisztelnünk kell, s segíteni a munkájukat. Nem véletlenül használják a megkülönböztető jelzésüket, bár én ha tehetem akkor is elsőbbséget adok nekik, ha ezek nékül közlekednek. Sajnos egy dolog megcsúszása miatt lemaradtam a mai nap fotós részéről: a Kanizsa Big Band évzáró koncertjéről. Az Erzsébet téren ember nem is volt, de a Kanizsa Rádió szajkózta: érkezik a Bikini és hatalmas koncertet fog adni. Ekkora hóesésben még én is úgy döntöttem, hogy kihagyom, bár szeretem D.Nagyékat. Itthon ismét nem unalmasan, hanem dolgosan teltek a percek, miközben félszemmel a Csillagszületik döntőjét hallgattam, s a neten latolgattuk az esélyeket: persze bizniszalapon, mert az egész erről szól. Emszídíszi nempálya, annyira rétegzene. Ugyanez igaz Andréra, vele sem lehet sok lemezt kitolni. A táncoscsávóbol megint nem lehet lehasítani nagylét. Mit is vesznek az emberek? Hát popzenét, amit a mi kis falusi barátunk a kőkemény falusi arcával nyom le, megfelelő színpadias elemekkel tarkítva. Bár a színpadot betölteni nem tudja, olyan mint egy fadarab, de tudja mikor kell krokodilkönnyezni és némán állni. Ki nyert? Na igen, biznisz foreva! Ezután már csak a retekklub hírek kellettek: emelkedik a pályamatrica, legnagyobb mértékben a 4napos. Vajon miért, jelentkezzen aki tudja! Igen, igen: abból adnak el legtöbbet, így toljuk már jól fel az árát: így is megveszi mindenki, mi meg kasszírozunk mint állat. Helló Agyarország!

december 18, 2009 - 5%

2009.12.18. 23:13

 Őszinte vagyok, kissé már nem bánom, hogy lassan itt a karácsony. Talán azért is, mert azt gondolom, hogy a bolondokházahónap (vagy szimplán bolondokháza év?) ezzel ér végét. Másodrészt pedig jobb lenne ha még messzebb lenne, mert az üzletileg jót tehetne, nomeg nem fájna annyira éppen a fejem. Igen, rendszeres olvasóim jól tudják: a fránya ajándékozás stresszel. Ezen a napon sem jutottam semmivel sem előrébb a dolgaimmal, bár éjszaka szeretnék néminemű fejtörést okozva magamnak ajándékötleteket szülni. Ma érdekes napom volt, benne nagyok sikeres momentumokkal és persze hatalmas sikertelenségekkel. Azt hiszem lassan összeszedem a frontérzékenységet. Ma szerintem elég könnyen felpörgethetős állapotomban leledztem, bár ehhez éppen elegendő külső segítséget kaptam. Talán az is bennevan, hogy a "kollegám", akivel együtt dolgozik szintén frontérzékenynek tűnik. Ugyanarra pörög, mint én. Jó kis falat, ugyebár? A lényeg hogy megvolt a mai nap is, bár ismét tolódtak át dolgok holnapra is. Ha igaz, hogy csak az halhat meg, akinek már nincs mit tennie, akkor lehet hogy örökké fogok élni :) Az este kellemes része az egy régóta elmaradt beszélgetes és kutyafülsimigatás volt. Az ilyen dolgok képesek a lemerült emberi akkumulátorokat egy kicsit feltölteni.

Na meg a nevetés, így kapóra jött Kőhalmi Zoltán beltéri humorista ma estje, mely a Juiceban volt. Bár a poénok jók voltak, de a hangulat eléggé fagyos volt, hiszen késve próbálkoztak a befűtéssel. Na mindegy, gondoltam egy forró teával legalább egy kis belső meleget képzek, de kiderült: nincs tea. Hmm, pedig vagy három ember kereste rajtam kívűl. Nekem nagyon tetszett az előadása, csak azt sajnálom, hogy kevesen voltak rá kíváncsiak. Szemeim előtt megjelent a sóderklub színpada, s a teli nézőtér. Állítólag nem is olyan könnyű oda jegyet szerezni, itt meg kicsi az érdeklődés. Hogyisvanez? Azért a végső poénját megosztom: a történet szerint egy barátja új pártot fog alapítani, aminek a neve az egyiksem lesz. Hiszen az emberek a szavazófülkékben olvassák, hogy fidex, maszop, szadesz, stb, legalul meg: egyiksem. 5% hülye meg csak van köztünk, nem? :)

süti beállítások módosítása