Egy ember Pesten, kettő külső munkán, egy pedig futkozik mindenfelé. Igen, és egyvalaki bent van, s árut foglal, telefonokat kapkod, ügyfeleket szolgál ki. Bingó ez volt a mai melóm kora délutánig, ami után meg külső teendőket intéztem. Egyszóval szép kis nap volt, minden kolléga egyöntetűen elismeréssel nyilatkozott róla. Finom, de jó gyors ebédem volt: jéghideg sült kolbi mustárral és párolt lilakáposztával. Hami-nyami. Meló után egy kis ezmegaz, majd a napi fotózás: Anima koncert a HSMKban. Kellemes kétharmadház várta a már megszokott gospelkoncertet. Be kell valljam, én komázom a Gospelt, de csak akkor, ha tényleg azt érzékelem, hogy ez belülről jön a művészből. Itt nem lehet linkelni, úgycsinálni mintha, mert úgyis mindenki azonnal leveszi hogy ez fake. Persze ez nem egy ilyen koncert volt, a három vezető énekes kitett magáért, s az Anima Singers kar hozta a már megszokott formáját. Idén meglepetésként Anima Kids néven az apró gyerkőcök is előadtak két egyszerűbb dalt, melyet közönségsikerként lehetett már előre elkönyvelni. Maga a zenei és spirituális élmény remek volt, míg fotózni igencsak kacifántos volt. Volt aki vakuzgatott végig, volt ki vegyesen, én meg maradtam a vakumentes övezetben. A szólisták ezerrel meg voltak világítva, míg a hátttér, a kórus nulla luxon úszkált. Natessék, csináljál frankós együttállásos képeket az állandóan váltakozó fényvilágban és a töksötét háttérben, mi ez ha nem egy nemeccerű kihívás? A vasat a csúcson járattam, hogy legyenek egyáltalán használható képek. Tessék itt a végeredmény.... ize hagyjuk, tessék itt két portré, azt jólvan, karácsonyig egy szót se!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.