...nap és itt van a karácsony. Itt van, amire mindig egy teljes évet kell várni, hogy összehozzon mindenkit, aki rohan az egész évben (akárcsak Te vagy én). Apropó rohanás: mindenki baromira vigyázzon, mert elvileg holnap (kedden) ónos eső várható, ami ellen semmi se véd. Se a dráútkoszorú, de a csokimikulás, se szögesgumi. Csúszik mint állat, bármit is teszünk ellene. Persze ez csak a bünti a mai nap miatt. Végre egy nap, amikor nem volt mínusztizenakárhány, s kisütött a nap. Délelőtt egy órácskát egy harmadik emeleti irodában töltöttem, ahova besütött a nap. Az arcomon éreztem a melegét, s a fényét. Ilyenkor, amikor kockára fagy még a zöldalma is, ilyenkor realizálja az ember azt a közhelyet, hogy a fény, a nap az élet maga. Úgy hatott ez rám, mintha kicsit feltettek volna töltőre. Bizony, csak egy kicsit, mert most már semmit sem érzek belőle. A munkában többszöri külső keverések voltak, így a problémamegoldó modulomat rendesen próbára sikerült tenni. Nomeg az idegeimet is, de azt a töltöttség remekül hárította. Koraeste pedig ismét sikerült egy folyó ügyet lerendeztem. Sikerélmény, s remek emberi kapcsolat kiépítése. Eztán fotóklub, benne "sárga" hp (házipályázat), amire én lusta dög módjára nem vittem semmit, de azért négyen mobillal neveztünk :) Persze a viccet ugyan értékelték, de a képeket nem, így egyikünk se került dobogós helyre. Nembaj, a poén miatt megérte. Előzetesen volt tervezve mára egy fotózás, de végül elmaradt. Helyette itthoni rendrakás és dolgok helyretétele volt. Most meg alvás jön, mert holnap (pláne hogy az már ma!) munka. De tudjátok jól: már csak 2...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.