Na, ilyen sem volt mostanában...hogy 11kor még az ágyban fexek, bár laptoppal az ölemben, de a reggeli kispici-kiskaki projekten kívűl még nem hagytam el indokolt esetben sem az ágyat. Végre rendet raktam a gép egy részén, kicsit rendeztem a káoszelméleteket, töröltem a feleslegeseket, s egy halom nyitva lévő, olvasandó oldalt kivégezve immár áttekinthetővé tettem a böngészkémet is. Na meg a levelezésemben is kihajigáltam a felesleget s rájöttem: jé a kis notim egész gyors is tud lenni, ha kicsit kiszellőztetik a kis fejét :)

 Munka, édes munka... Nem is tudom mi lenne velünk, emberekkel, ha nem kellene dolgoznunk. Minden bizonnyal halálra unnánk magunkat s nem tudnánk mit tenni a kis életünkkel. Még szerencse, hogy van munkánk, persze már akinek, hiszen a munkanélküliségi ráta ismét nem áll valami fényesen. Ha jól végiggondoljuk, minden egyes munkanélküli sajnos duplán "teher" a dolgozóknak, hiszen eggyel kevesebb befizető + eggyel több kifizetendő a dolgok rákfenéje. Ugyanez igaz a nyugdíjkorhatárral, amit emelgetnek, mert ők is tudják: 1 év eltolás bizony nekik 2 évnyit hoz.

 Elkezdődött a kiállításos szervezkedés, mármint lesz a balatonon is egy kiállításom alig potom egy hónap múlva, melynek a helye izé helyisége bizony még bizonytalan. Van egy lehetőség, de amíg nem látom élőben (hiába a sok fotónak róla) valahogy szkeptikusan érzem magamat. Persze lehet hogy az élő bejárásnál már elmúik ez a fajta negatív véleményezésem, de az majd csak ott derül ki.

 Munka után éde s a felüdülés: egy kiállítás megnyitójára voltam hivatalos. Mint sajtós, és mint a művész ideiglenes tolmácsa. A burmai születésű Patrick M. Yay festménykiállítása a HSMKban még jóidejig megtekinthető. Viccesen kért meg mindenkit a megnyitó alkalmébl, hogy nyugodtan, bárran véleményezzék a képeket. A legjobb kritikusaiként a gyermeiket említette, akik bizony nem egy képére aggatták rá a szar, gáz, stb jelzőket. A megnyitóra egész faluja eljött szinte, Valkonya jelentős számban képviseltette magát, még egy idős nénike is eljött a kis otthonkájában :) Megemlítette azt is, hogy az, hogy kikerült most a falra egy alkotás, nem azt jelenti hogy az készen van. Hiszen a Mona Lisa is 8 évig készült :) 

 Hazaérkezve nekiláttam a teendőimnek, nomeg az egész napon dúdolt dal eredeti verziójának meghallgatásának. Ez a dal egy emberről és a jelenlegi helyzetéről jutott eszembe. Hangerőt fel, bólogatás indul!

 Krisztusi korba léptem ma, lévén hogy ez a 33. születésnapom. Az éjjel vagy 4x ébredtem fel különféle smses jókívánságokra. Remélem mindenki olvassa a blogomat, szal itt köszönném meg mindenkinek, akinek eszébe jutottam e jeles napon. Persze nem kell túlspilázni a dolgot: az öregedés napról napra lászódik, s nem ezen a napon történik az egész éves változás egy szemvillanás alatt. Szabadságon voltam ma, s először azt terveztem, hogy beülök az autóba, s megyek, amerre csak az út visz, s ahol kedvem van ott megállok, pihenek, fotózok, vagy csak nézek ki a fejemből. Valahol egy jót eszek s kicsit levetkőzve minden gondomat egy napig úgy élek, hogy nem kutatom se a jövőt, se a múltat.

 Persze elsőként vannak kötelességeim. Meglepem magamat e szép napon egy kis ajándékkal. Elmegyek az okmányirodába és megcsináltatom a lejáró személyimet és jogsimat. Bár éjjel ramatyul aludtam és sokszor felébredtem, egy jó, kiadós reggelivel kedzdtem a napot, majd nekivágtam az okmányirodának. Ablakból ablakba vezetett az utam, de egy könnyed félóra alatt végeztem s. De jó hogy foglaltattam időpontot :) Következő utam a céghez vezetett, kicsit körbeszimatoltam aztán mentem az EU egészségügyi kártyámat kiváltani. Na, ez már szívásosabb volt. Először is nem volt nálam a TAJ kártyám, pedig annak a s záma kellett a papírok kitöltéséhez. Így hát galopp haza, majd kis idő múlva vissza. A sor áll, benne pár ismerős, akikkel kellemesen átbeszéltük hogy milyen tök jó és egyszerű lenne, ha a sok kártya helyett csak egy lenne. Lenne benne egy chip, ami egy kütyühöz érintve minden adatunkat tartalmazná, ami most 10 kártyán van. Személyi, jogsi, lakcímkártya, útlevél, biztosítás, bankkártya, netán még mobilkártya is lenne egy apró kártában. Nem kéne teli zsebbel rohangálni állandóan, meg figyelni a fránya lejáratokat. Nae nézük a dolgok jóoldalát is: most 3 évre kaptma meg a kártyát, s nem egyre. Ezzel kétszer egy órácskát megspóroltak nekem, jippijááááéééé! Hazaérve elkapott a soknapos kevesetalvás, így az utam az ágyba vezetett. Alig 2 órácskát sikerült az sem túl taralmasan pihenni, de ígéretem hívott, s beugrottam egy szülinapi jókívánságért és ajándékért, majd a fotóklubtagok többszöri telefonálgatásainak okán mentem a szeánszra, ami külső fotózás volt. Helyszín a régi laktanya egyik elhagyatott omladozós, törmelékes épülete volt. Nagyon nem volt se kedvem, se ihletem fotózni. Valahogy a modellnek hozott lányok sem hoztak "tűzbe", szinte alig lőttem érdemeset, de azért pár, a jövőben kivitelezendő ötlet azért született. Itthon pedig eltelt az este a teendőkkel és kellemes beszélgetéssel.

 Nem is tudom hogy az álom ilyenkor melyik naphoz tartozik, talán a felébredéséhez. Ritkán szoktam álmodni, s emiatt is tulajdonítok talán nagyobb jelentőséget az álmaimnak, merthogy eléggé jövőformáló hatásuk van. Bár kicsit fura dolgok is történtek benne, azért remélem sok minden valósággá fog vállni belőle :)

 Rövid álom volt, alig pár órás lehetett, hiszen 9 előtt már lent is voltam a bolhapiacon. Gyorsan elintéztem a dolgaimat és siettem vissza haza, hátha egy kis pótalvás összejöhet még. Hát nem. Hazaérve megrökönödtem: Samu a folyosón várt rám s morcos hangnememre reagálva hanyatt-homlok menekült a fürdőablakon át vissza a lakásba. Nem gondoltam volna, hogy képes ezen kijönni, de úgy tűnik lebecsültem. Szal mostantól zárva kell azt is tartanom, ha jót akarok s nem néminemű fattyakat :I

 Az alvásból semm inem lett, de legalább összekészítettem a dolgaimat, s ebéd előtt még egy kis kocsimosás is belefért, kicsit fáradtan vágtam neki a kellemesnek tervezett délutánomba. Sikerült pihenve lennem végre egy kicsit és nagyon jól éreztem magamat. Finom ételek, remek ital, szép hely, pótolhatatlan környezet tette feledhetetlenné a délutánt. Ja, és 33 fokot mutatott a virtuális hőmérő. Futás haza, gyors átöltözés és menetelés a (vágóhídra helyett a) Zhafira hastáncestjére. Nem is gondoltam volna, hogy kétfelvonásos és közel 2.5 órás lesz a műsor. El is futottam közbe haza, majd vissza. Az este maradék részét kellemesen töltöttem, korán ágyba kerültem.

 Ja. Ma hosszú éjszakának néztem elébe, bár hosszabb lett, mint gondoltam volna. Hisz minden nap addig tart, amíg álomra nem hajtja az ember a fejét. Legalábbis nálam ez valahogy így történik. Lássuk csak tőszavakban: délelőtt meló, délben fincsi ebédke, majd egy pár órásra tervezett alvás következett, mely előtt azért becsúszott pár nem várt teendő is, mely persze az alvás kárára történt. 5 felé jöttek értem, s elvittem a tett színhelyére, Karosba.

Ahol Goldy bratyó 30. szülinapjára dolgoztattuk meg a májunkat. A csapat limites volt, kb 10-15 arc volt hivatalos a nagy napra. Mikor érkeztem szinte az utolsót rottyantotta a sokórás munka eredményeként sikeredett seriffpörkölt, mely nekem kicsit natúr volt, de pár kényes gyomrú arc miatt történt mindez. Bekerült a látókörbe egy üvegecske mézes szilva játékos, mely egyből mindannyiunk kedves barátjává vállt s megalapozta az alaphangulatot. Megalapítottuk a Karosi Fény 2010 koktélt is, mely pálinka és vérnari szörp elegye. Ahogy telt az idő, egyre rövidebbek lettek a páleszüvegbontások közötti időtartalmak, s volt olyan arc is, aki besokallt és bealudt a zsivaj közepén. Reggelig, szarrá is csípték a szúnyogok rendesen. Volt ott minden, meglepetéshegyek, poénos teendők és baromkodás, poénkodás dögivel. Jól éreztem magamat, reggel 4kor az egyik kanizsaára jövő konkurrenciával hazaérkeztettem magamat. Persze még itt sem volt vége a napnak, két emberem egy kis afterparti jelelgre bejött még egy kis pálinkakortyolgatásos dumálásra. Hajnali fél6 s már az álmok rövid mezejére léptem.

Végre. Valamelyest vártam már hogy ez a nap következzen. De előbb egy kis szabadkozás: mostanság nemkcisit elmaradtam a bloggal, melynek az oka főként egyfajta fáradtságnak köszönhető, bár akad benne lustaság is nemkevés. De most, izé ma, bepótolok, amit csak tudok :)

 A péntek mindig egy kemény futam, merthogy szélsőnap jelleggel működik. Bizti ti is mindent pénteken akartok elintézni, hiszen akkor egyfajta egészséges önelégültséggel  lehettek a hétvégén. Magam is próbálkoztam, de azért nem alkottam maradandót ismételten. Este sietős fotós futkosásom volt. Balettos-kisgyerekes táncos est volt az első állomás, ahova kicsit késve érkeztem. Hatalmas hőség volt, az oldalajtók is tárva-nyitva voltak, hogy legyen egy kis levegő legalább.

Következő helyen épp ellenkezőleg. Czene Csabi verses estjén alig voltunk, s a levegő is teljesen megváltozott. Mintha azt éreztem volna, hogy az eső közeleg rohamléptekkel felém. Nem is maradt el a várt áldás: egy rövidke zápor frissítette fel a levegőt. Várt az otthon, s a pihenés.

 Sütőtök, alias csütörtök. Legyen annyi elég róla, hogy bolond nap volt. Éppen eléggé, s csúszott pár dolog. Mint pl a telefonom, ami holnap fog megjönni. Pedig üres napot szerveztem rá, hogy sikerüljön mindent a helyére visszatennem. Ember tervez, másik ember végez. Persze az idő elment, végre teljesítttem egy 2hetes ígéretemet, s ittam pár korty borocskát is. Mivel minden reggel álmosan, fáradtan ébredek, napok óta tervezek egy korán ágybakerülőst, hosszúalvóst. Tervezek, de amikor ez eszembe jut, máris későre jár, vagy inkább már nagyon korára. Hmmm...és ma felbukkant valaki, aki egy időre eltűnt (örökre). Valahogy ma nincs kedvem írni, szal enniy voltam mára. Byebye!

 Nem könnyű visszazökkenni a már megszokott irodai melódiába. Persze tennivaló akadt, kedvesek a kollegák: meghagyják az embernek a munkát. Furcsa dolgot konstatáltam ismételten: ha az ember mozgásban van, akkor gyorsabban telik az idő. Nomeg jár az ember agyacskája a közelmúlt történésein. Nomeg röhög kellemeseket a kijött poénokon, mint pl amikor valaki többször is hibásan tett meg dolgokat, s beszólva "Rád jár a rúd" megjegyzéssel volt aki rávágta a kis magyar borzasztó Belmondó nevű csapat refrénfordítását (akit érdekel keresse meg). Persze az elmaradhatatlan egymáscukkolások se hiányozhattak mint pl: "álljál már vissza a képbe, mert a csajra élesítettem, nem rád". 

 Nyár van, forróság. Eszembe is jutott, hogy lassan jó lenne kitalálni a nyári menetrendet, hogy mikor hova merre is kéne menni. Ajánlatokból sincs hiány, már csak nekem kellene jó(ka)t döntenem, hogy a nyaralás témájában meglegyen a kialakult itiner.

Hova is kellene menni?

Új, ismeretlen helyekre, vagy inkább régi, beváltakra?

Megapoliszba, vagy csak ki a szabadba?

Esetleg mindegyikből egy kis csipetet?

Ki tudja, mi lenne a jó.

De döntenem, na azt nekem kell.

 Utólag viszanézve ez volt a leghosszabbnak ható nap. Persze ugyanakkora volt, mint a többi, de máshogy hatott. Bizony, órában hasonló volt, de valahol már éreztem hogy már a harmadik napja a kezemhez nőtt a gép, ami bizony a karosi vízből is kapott egy keveset. 

 Reggel a színterápiás szoliban kezdtünk, majd optika nélkül beszagoltunk a szaunába is. A szoliban megfejtettük a színterápia gyorsítható technikáját . Következett az új fejlesztés részeiként létrejött babaetető, játszóház, fitness- és erobikterem. Legelsőben egy gyönyörű kislány és egy aranyos kisfiú várt bennünket, míg a játszóházhoz egy egész csoport ovist szerveztek, akik aztán azonnal birtokba is vettek mindent. Alig győztük kapkodni a fejünket jobbra-balra, hiszen mindenhol téma volt, ami nagyon gyorsan mozgott.

  A folytatás a kinti élményfürdőben folytatódott, ahol ismét a gyönyörű természeti környezetben dolgozhattunk a szép modelljeinkkel.

 Az első napon kimaradt a kamikaze csúszda, ami rövid ámde meredek egy darab. Na itt sikerült pár baromira jó képet összehozni, mint pl ezt is. Ugye, ti is így gondoljátok? 

Ismét egy kis befutás a belső részre, ahol a nagy térbe most kicsit több emberke jött össze. Külön örültem az alábbi családnak, ahol a kisbaba az első körben még nem vett észre, de amikor igen, akkor már szabotálva a fotózást nem volt önkéntes és engedelmes alany. Nem baj, azért meglett az, amit szerettem volna.

Itt elválltak az útjaink: a videósok elmentek PRfilmet forgatni a vezérrel, én pedig addig végre magam urává válltam csak mentem az orrom után mindenfelé. Jólesett kicsit szabadon mászkálni és vadászni a témákra.  

Gyermekmedence, majd hullámmedence és egy kis dejavu következett. Felkerestem azokat a részeket, amikre emlékeztem a sok évvel ezelőtti nyarakról s kicsit elgondolkoztam a múlton, s az akkori tudatlan boldogságon. Bizony, nagyon régen voltam már kicsi gyerek.

Még egy kis fotüzgatás, aztán a nap végén egy kicsit elmerültem a sportmedenécben egy rövid időre. Jólesett kicsit úszni, elnyúlni és élvezni a vizet. Gyors indulás haza, majd ithon egy kicsit összeszedni magamat és a kissé elhanyagolt lakást.

 Nos, a tegnapi képeim úgy tűnik, bejöttek. Legalábbis úgy tűnt, hiszen eléggé ragaszkodtak ahhoz hogy ha van ré egy mód, hétfőn és kedden is menjek. Persze ez nem egyszerű, hiszen kapcsiból hétfő van, a cégnél sok a meló. Lóhalálában elindítottam a dolgokat, megoldottam a rám várókat, majd elindultam ki fotózni. Mint kiderült, néhány dologról maradtam le, amik nem voltak jelentősek. Aqua-fitness, azaz moccanjunk a verőfényes szabadtéri medencében. Egész jelentős embermennyiség jött össze, így jobban sikerült sokemberes képeket csinálnunk.

 A következő futam az seniorok fotózása a gyógyfürdő részlegekben Először kívül, később belül is.

Bent a fényviszonyok inkább fényiszonyok voltak. Hatalmas fénykülönbségek, sötét részek, és nagyméretű, fotókon zavaró fűtéscsövek.

Sókamra, majd masszír következett. Utóbbi helyileg és fényileg bőven okozott fejtörést, de a sok agy helyzetet győz. Végülis egész jól sikerült képek lettek a 2 csajról és 1 srácról, ahogy a lávaköves, bambuszos és csokis masszírt élvezték végig.

 A fotózás végeztével levezetésként nekiültünk átbeszélni a holnapi tervet kiülve egy teraszra egy limonádé mellé. A limonádéból lett egy vacsi és egy kis pálinkakóstoló is, nomeg az eddigi és a holnapi forgatások / fotózások átdumálása. Hazaérve a fotókhoz hozzá se nyúltam, mert a sok egyéb dolog elvitte az időt rendesen.