Ja. Ma hosszú éjszakának néztem elébe, bár hosszabb lett, mint gondoltam volna. Hisz minden nap addig tart, amíg álomra nem hajtja az ember a fejét. Legalábbis nálam ez valahogy így történik. Lássuk csak tőszavakban: délelőtt meló, délben fincsi ebédke, majd egy pár órásra tervezett alvás következett, mely előtt azért becsúszott pár nem várt teendő is, mely persze az alvás kárára történt. 5 felé jöttek értem, s elvittem a tett színhelyére, Karosba.

Ahol Goldy bratyó 30. szülinapjára dolgoztattuk meg a májunkat. A csapat limites volt, kb 10-15 arc volt hivatalos a nagy napra. Mikor érkeztem szinte az utolsót rottyantotta a sokórás munka eredményeként sikeredett seriffpörkölt, mely nekem kicsit natúr volt, de pár kényes gyomrú arc miatt történt mindez. Bekerült a látókörbe egy üvegecske mézes szilva játékos, mely egyből mindannyiunk kedves barátjává vállt s megalapozta az alaphangulatot. Megalapítottuk a Karosi Fény 2010 koktélt is, mely pálinka és vérnari szörp elegye. Ahogy telt az idő, egyre rövidebbek lettek a páleszüvegbontások közötti időtartalmak, s volt olyan arc is, aki besokallt és bealudt a zsivaj közepén. Reggelig, szarrá is csípték a szúnyogok rendesen. Volt ott minden, meglepetéshegyek, poénos teendők és baromkodás, poénkodás dögivel. Jól éreztem magamat, reggel 4kor az egyik kanizsaára jövő konkurrenciával hazaérkeztettem magamat. Persze még itt sem volt vége a napnak, két emberem egy kis afterparti jelelgre bejött még egy kis pálinkakortyolgatásos dumálásra. Hajnali fél6 s már az álmok rövid mezejére léptem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.