Krisztusi korba léptem ma, lévén hogy ez a 33. születésnapom. Az éjjel vagy 4x ébredtem fel különféle smses jókívánságokra. Remélem mindenki olvassa a blogomat, szal itt köszönném meg mindenkinek, akinek eszébe jutottam e jeles napon. Persze nem kell túlspilázni a dolgot: az öregedés napról napra lászódik, s nem ezen a napon történik az egész éves változás egy szemvillanás alatt. Szabadságon voltam ma, s először azt terveztem, hogy beülök az autóba, s megyek, amerre csak az út visz, s ahol kedvem van ott megállok, pihenek, fotózok, vagy csak nézek ki a fejemből. Valahol egy jót eszek s kicsit levetkőzve minden gondomat egy napig úgy élek, hogy nem kutatom se a jövőt, se a múltat.

 Persze elsőként vannak kötelességeim. Meglepem magamat e szép napon egy kis ajándékkal. Elmegyek az okmányirodába és megcsináltatom a lejáró személyimet és jogsimat. Bár éjjel ramatyul aludtam és sokszor felébredtem, egy jó, kiadós reggelivel kedzdtem a napot, majd nekivágtam az okmányirodának. Ablakból ablakba vezetett az utam, de egy könnyed félóra alatt végeztem s. De jó hogy foglaltattam időpontot :) Következő utam a céghez vezetett, kicsit körbeszimatoltam aztán mentem az EU egészségügyi kártyámat kiváltani. Na, ez már szívásosabb volt. Először is nem volt nálam a TAJ kártyám, pedig annak a s záma kellett a papírok kitöltéséhez. Így hát galopp haza, majd kis idő múlva vissza. A sor áll, benne pár ismerős, akikkel kellemesen átbeszéltük hogy milyen tök jó és egyszerű lenne, ha a sok kártya helyett csak egy lenne. Lenne benne egy chip, ami egy kütyühöz érintve minden adatunkat tartalmazná, ami most 10 kártyán van. Személyi, jogsi, lakcímkártya, útlevél, biztosítás, bankkártya, netán még mobilkártya is lenne egy apró kártában. Nem kéne teli zsebbel rohangálni állandóan, meg figyelni a fránya lejáratokat. Nae nézük a dolgok jóoldalát is: most 3 évre kaptma meg a kártyát, s nem egyre. Ezzel kétszer egy órácskát megspóroltak nekem, jippijááááéééé! Hazaérve elkapott a soknapos kevesetalvás, így az utam az ágyba vezetett. Alig 2 órácskát sikerült az sem túl taralmasan pihenni, de ígéretem hívott, s beugrottam egy szülinapi jókívánságért és ajándékért, majd a fotóklubtagok többszöri telefonálgatásainak okán mentem a szeánszra, ami külső fotózás volt. Helyszín a régi laktanya egyik elhagyatott omladozós, törmelékes épülete volt. Nagyon nem volt se kedvem, se ihletem fotózni. Valahogy a modellnek hozott lányok sem hoztak "tűzbe", szinte alig lőttem érdemeset, de azért pár, a jövőben kivitelezendő ötlet azért született. Itthon pedig eltelt az este a teendőkkel és kellemes beszélgetéssel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.