Reggel felébredve azt mondtam magamban: végre itt van ez a hét, ami csak az enyém. Bár azt nem mondhatom hogy nem lesz tele programokkal, de még mindig jobb, mintha gályázni kéne ezerrel, nincs igazam? Ennek megfelelően a délelöttöm itthoni gályázás volt, melyben a cégben uralkodó dolgokat is figyelemmel kellett kísérnem. Kaja előtt be is mentem, terveztem vagy 20 percet erre. Ja. Lett belőle több mint másfél óra. Emiatt történt az, hogy a tervezett menetrendem teljesen felborult és késve érkezgettem a helyeimre. Lényeg a lényeg, a tervezettnél ((melybe a késésemet eleve belekalkuláltam)) később végeztem. Gyors hazakocsikázás és éppen beértem a fotklub utsó félórájára. Kicsit bolondoztunk, majd hazadobva Zsofkát hazaestem. Nem volt még kedvem pakolódni, így a gép elött "vertem el" az időt. Sikerült vele jókedvet csalnom sokak arcára. A konklúzió: jobb lesz valami frankós, erős mágnest beszerezni. S mivel az élet párosan szép, hát egyből kettőt.

 Aztán győzött a munkatudat: nekiálltam összepakolni a dolgokat. Mikor már azt gondoltam: végeztem, akkor találtam még ki pár dolgot, szal tekintélyes kupac alakult ki az utaztatásra váró csomagok halmazára. Na, ezt öröm lesz majd holnap mind kipakolni a kocsiba, óje. 

 Van még itt valami, ami ma ismét előjött, és kéne róla beszélni. A faszbúkon meglepő történések zajlottak ma. Először is nemkicsit vicces az érkezett email: anyu barátkozna velem a facebookon :D Nem tudom persze hogy ez a valós kapcsolatunkra milyne hatással fog lenni, de majd meglássuk. Lhet hogy mostantól itt fogjuk megbeszélni a szükséges dolgokat? Csaknem :)

 Nade a tényleg fontos dolog következik. Mint mindennek, ennek is sok köze van az objektívizmushoz. Vagy inkább a hiányához? Egyik fotózgatós imerősünk feltett egy általunk is ismert srácról fotókat. Kapott is érte, főleg hideget, ami az ő kedvét nem, de az alanyét megmozgatta, s igencsak elfogódottan írt az őt ábrázoló képről, hogy neki igenis, tetszik. persze, terszhet, miért is ne? Csak attól még hogy ott van rajta, meg hogy esetleg jó profilját mutatja meg a kép, az nem jelenti, hogy ettől még hibátlan, szerkesztésileg jó kép lenne ez. Hiszen hiába jó esetleg a kép tartalma, ha a vágása hibás. Újabb konklúzió. önimádatunk képes az amúgy nyilvánvaló tények tökéletes tagadására. Ámen.

ui: ez lemaradt

 A tengapi buli után lusta napom volt. Kihagytam a bolhapiacot is, mert inkább a pihi. Bár nem voltam fáradt, csak lusta, így a nyitott szemmel fekvést választottam az alvás helyett. Így telt el a délelőtt kellemesen, majd ebéd után kicsit nekidurálva magamat megoldottam néhány dolgomat, s a cégnél is előkészítettem mindent arra, hogy hiányomat ne feledjék: a melókat kiosztottam szépen nekik.

 Ki jól végzi dolgát, jöhet hát a megérdemelt pihike. A délután majdnemhogy kuyának érezhettem magamat, s a lustizás tovább folytatódott, majd estére sikerült felülkerekednem a dolgokon. Levezetésképpen egy kis munka következett, majd csevegés-csacsogás és lavinafigyelés. Mert a lavina remek dolog, csak jó pontból kell szemlélgetni a lefolyását.

 Szombat. Végre nyugodtan, nem órára ébredés. Majd hirtelen jött valami, ami azonnalivá és nagyon fontossá vállt, s kénytelen voltam miatta szinte mindeint távolabbra besorolni. Aztán jött egy kellemes ebédke, mely közben már rendesen fájt a fogam. Sajna az allergiám kicsit rámászott erre az amúgy is érzékeny fogamra. Remek az érzés, mondhatom. Nem elég hogy az orra folyik, a torka kapar, a tüsszentésektől zeng a ház, még ez is. Najó, majd csak túlleszünk ezen a fránya allergiaidőszakon is csak egyszer...

 Ebéd után hirtelen gondolva ledőltem egy kicsit...kicsit. Ja. Lett belőle fél7, meg egy halom némítva nem fogadott hívás. Gyors visszahívások után kiderült: nemsokára fekaparti. Pizzát szereznek ők, viszkit meg viszek én. Jó is volt minden, ettünk, ittunk, dumálgattunk, s lassacskán fogyasztgattunk. Belenéztünk a Borat rendezőének soronkövetkezet filmjébe, amiben a lényeg egy homi műsorvezető (le)szerepése. Nos, nem mondanám hogy sokáig bírtuk, pár jelenet rendesen kiverte nálunk a biztosítékot. Tudjátok van olyan hogy már nem nevetséges, hanem nagyon gáz. Na ez az, az tuti. Brüno vagy mifene.

 A partiról alig éjfél után sétáltam hazafele. Benyitva a lépcsőházba hang- és fénynyomokat követve az eső emeletre a felsőszomszéd partijában kötöttem ki. Bár fogyasztásilag igencsak gyengét produkáltam, de egész jól éreztük magunkat. A csapat jelentős része néptáncos volt, na ezek az arcok aztán tudnak inni/bulizni rendesen. A tecsőröl nyomattuk a nótákat, volt itt minden, fegyveres erők megjelenésétől kezdve a kézbenmaradt csaptelepig bezárólag. Fél5 táján már azt mondtam, lassan jobb lenne egynesbe kerülni. Lejöttem, s netezgettem, majd elburultam, fejem fölött pedig a buli tartott tovább...

a munkában a héten.

 Végre mondhatom azt, hogy most egy hétig szabin leszek s rá sem szagolok a céges melómra. De nem, mert még van jópár félbehagyott eset, amit be kell fejezni, el kell indítani és persze véghez kell vinni. Na erre kiváncsi leszek hogy mi sül ki belőle, izé mi sül meg belőle.

 Délelött gyors beteghazafuvarozás, majd egy kis külső meló következett, ami nem kicsit elhúzódott. Ennek oka az volt, hogy amikor a felhasználót rendeszergazdát látnak, egyből kavintonhatás ör elő belőlük, s mindenki magához próbál csábítani, hogy a saját kis ügyesbajosát megoldjuk. Sokszor pici meg a végére nem is kevés, így a hab a tortán még egy kis megbeszélés is volt a cég vezetőségével a jövendőt értendőlegesen. A déluátn sem volt unalmasabb, hiszen a déelötti és a délutáni terveimet is megpróbáltam véghezvinni. Végülis egész jól sikeredett. gondoltam hogy 5 és 6 között egy kis vízszintbekerülésre is sikeredek, de em nyeretm hangszórót, hiszen elapróztam az időme, s a gyors zuhany )) amire baromira nagy szükségem volt, hiszen úgy éreztem hogy ma széjjelszana izzadtam magamat (( után máris késéssel érkeztem a fotóklubos kiállítás megnyitójára.

 Mivel meg kellett örökítenem a ceremóniát, így a többiek hangos unszolásának ellenére sem álltam be közéjük a díszhelyre. Cserébe legalább lettek fotók. A megnyitó után kellemesen eldumálgattunk, két eddig ismeretlentől is megkaptam hogy az én képem a legjobb )) az egyik közülük Kisfeka nagymutterja volt, aki finomakat tud sütni ((. További dumcsizás a klubtagokkal és nemtagokkal, majd folytatva a hagyományokat késve érkezés a Kollonay féle Ír zenei estre.

 Zoliban az az egyik legszimpibb dolog, hogy hatalmas elánnal tudja magát beledobni mindenféle zenei világba, legyen az görög, klasszikus, netán mint most ír. Egyedi hangszerelés, törhetetlen tisztelet a zene iránt és maximális beleélés jellemzi az előadásmódját. Egyszóval jó koncert volt, bár én a felénél sietve kisomfordáltam, mert eléggé feszes volt az órarendem.

 Itthon gyorsan tettem amiket kellett,s készültem a karosi fürdő iccakai élményeire. Hjakérem, ez egyszer már megvolt, csak a vinyó úgy gondolta mégsem van meg. Egyszer meg beterveztem, de hatalmas vihar volt, így nem volt értelme menni. Bár most is csepegett az eső amikor a kocsiba vágtam magamat, de mivel ez idén az utsó alkalom, hát nagylevegő, tégla a gázpedálon és ki is érkeztem. Sima bejutás, majd körbenézés: szinte mindenki bent van. Neki is álltam a tetejétől az aljáig végigmászni az épületet, villanyok fel-le, s ))bár rám nem jellemzően alig exponáltam(( egészen bejöttek a tervezett figuráim. Hiába, másodszorra már minden sokkal könnyebb, nemde?  Az eső meg csak szakadt, így kint alig tudtam fotózni. Pár ismerőssel is összefutottam, s az egyikkel a fő téma az a fránya lett. Tudjátok. Az a szükséges rossz. Az a mocskos pénz. A gyerkőcének az apja, hogy ki tudják gazdálkodni a sok megemelkedett hitel havijait külföldön vállalt munkát, s most váltott, aminek értelmében 4-5 hetenként látja a kedvesét, nomeg a kiskölyköt. A csaj már most tart tőle, hogy hogyan fogják bírni ezt a távolságot és ritkaságot; főként hogy a gyerkőc hogyan éli meg mindezt.

 Valójában tényleg loholunk a pénz után. Sokan egyféle mágikus hatalmat, mindennek a megoldását látják benne, talán némiképpen megérthetően. Hiszen teljesen elpénzesedett a világ. Mivel tudsz elérni egészséget, örömöt, boldogságot, megfelelő végtisztességet, vagy bármit ebben a rohasztói társadalomban?  Pénzzel. Hiszen pénzbe kerül már a levegő is, hiszen ahol jó a levegő, magasan vannak az árak. Hajtjuk és csak hajtjuk ezeket a fránya bankókat, mintha az életlevelünk lenne mindahány. 

 Anno írtam a szer vagy szerelem című dalba foglalt okfejtést, de ma került szóba ez a két szó. Bár még bőven van mit végiggondolni sok oldalról a két szó kapcsolatában, egy biztos: egy betű különbség talán itt hozza a legnagyobb ellentétet a két szó közé. Egy aprócska betű s a legjobból a legrosszabb vállik egy pillanat alatt. Bár azt mondják a szenvedély egyben szenvedés is, de ez nem reverzibilis. Szerintem ez így nem igaz, bár "nyomokban mogyorót tartalmazhat".

 Sanyi pesten, feka a szervízben, nomeg egy kis délelötti frisslevegőzésen. Én meg álltam a sarat, meg az ügyfeleket. Rendeltem rend(ül)etlenül, intéztem izgágán és megoldottam menthetetlenül. S közben még fel is világosodtam, hiszen néha inkább kérdezzen az ember, mintsem találgasson. Bár mint igencsak gyakran, most is bejött. I'm on a right way. Délután egy ismerős amcsi férjével találkoztam, akit egy kis ideig hagytam hogy törögessen a magyarral (teljesen jól csinálta!), aztán amikor már csak angolul tudta kifejezni magát, akkor áttértem én is arra. Tök jól, pörgősen beszélgettünk mindenről, s a duma hevében teljesen gondolkodásmentesen beszéltem angolul. Mindenféle mesterkélés nélkül, olyannyira hogy a srác teljesen meglepődött a fluent englishemen. Gyors tankolás, mielőtt lerohadnék az út közepén, aztán a nap levezetése történt bent. Ja! És napközben sikerült megoldani a kéthelyen lét problémáját: Kisfeka lesz a helyi "magyarhangom", s fotóz nekem bőszen :) Kis ráadásmeló és kis kocsitakarítgatás után estem haza. Ja, nem is mondtam, sztár lettem. Benne vagyok a képes felemmel is a megyei napilapban. Mint ahogy kedves ismerősöm mondta: nem a legjobb kép, dehát ilyen az arcod :D

ui: csak a lustáknak...

 Szépséges szerda. Ja persze! Reggel olyan hűvös volt és esőre állt, hogy a kollegák eléggé furá néztek a kissé pihentebbnek tűnő szemembe, amikor megátták hogy rövidnaciban caplatok be. Meg is kaptam az itt van az ősz hűvösek a napok dumát.

 Namost ide be akartam szúrni Petőfi Itt van az ősz, itt van újra című versének valami normális szavallatát, de se tecsőn, se videán nem találtam szépet. Ha nem lenne ilyen frankósra allergiára alliterált a hangom, bizisten felmondanám, de most inkább megkíméllek ettől benneteket. )) Bezzeg szaros lédigaga annyi van mint a szemét, de a kultúra nem kell... ((

 Persze ha hosszúnaciban mentem volna, tutira hétágra sütött volna a nap. De így csöpögős-esős-borús nap volt. Nembaj, legalább az allergiám nyugiban maradt egy kicsit. Persze az ügyfelek az időjárás miatt kicsit nyugtalanabbak voltak. Bár sokuknak igaza is volt, hsizen kicsit csúszásban vagyok önmagamhoz és főleg az ígéreteimhez képest. Bele is kell rendesen húznom, hiszen jövő héten nem leszek idehaza. Azaz semmi munka, csak nyugalom és jazz. Nomeg a már beharangozott kiállítás + megnyitó + egyebek. De addig...hát rohamléptekben kell törnöm a nápolyit, ha nyugodtan akarok elmászni.

 Meló után volt egy kis ideoda futkorászásom, majd 7re ígértem magamat fekapartiligthba. Ebből majdnem 8 lett, mert közbejött pár apróság. Először is egy kis kertbemenetel, amikor megláttam hogy milyen gyönyörű az esőcseppekkel tarkított rózsa. Ha már van kéznél profi állvány, haddszójjon egy kis makrózás is. Ja...csak a legapróbb lengedező szelecske is hatlams kárt tud okozni. Persze, közben a fény is egyre kevesebb lett, így gyorsan vége lett a mókának. Azért tesséklássék mutatok párat. 

 Szal tépés fekapartiba. Kisfeka mint vendéglátó otthon, feka meg csajozik egy emelettel feljebb. Naszép, még a telót sem veszi fel. Nembaj, addig sörözünk. Kisfeka tárcsáz: 1 órája rendlte a pizzát, gonolta megkérdezi hogy mire számítsunk. A teló felvevő nú kioktatja, hogy értse meg, sok amelójuk, ne telefonálgasson. Fasza kis ügyfélbarát duma, ugye? Szinte le lett b@szva, hogy meg merte kérdezni. Mindezek után egész gyorsan megjött a pizza, de eléggé szar volt. a közepe tocsogott, a széle meg olyan száraz volt, mint a szahara pár hónap szárazság után. Sza a sör gyorsan lepergett, néztünk pár youtubeot, aztán minenki hazahúzott, nekem is dolgom volt. Kicsit kurta és fura lett, de nem jó hírt kaptam, s kicist elment a kedvem a naptól. Sebaj, legalább nem blogoltam és aludtam egy jót. Tiszta nyeremény mindenkinek :D

 Csak megjött, amit várt az ember! Hiába a kitartás meghozza a gyümölcsét, s ez talán a jövő szelét is jellemezheti. Ja igen, a tegnapi naphoz nem is írtam hogy ráeszméltem úgy nagyhirtelen pár dologra, mint pl az osztódás című projekt gyors határidejű megvalósítását igénylő helyzetekre....ehh, nem volt egy kellemes élmény.

 Ma korán csiripelt a telefon ébresztőt, félnyolckor már a kórháznál talált a harangzúgás.  De időben hazaestem s már reggel úgy indultam el itthonról, hogy tevékeny reggelem volt. Ezt a lendületet folytattam a cégnél is, így egész sok dolgot sikerült ott is helyrehoznom. Fincsi ebéd, bónusz édesség, meglepetés uzsi ((finom cserkészkolbász és nyelvzsibbasztó erőspaprika)), majd két betervezett meló következett. Az első nem sikerült, senki sem volt otthon, pedig másról szólt a fáma. A másik helyen kis szívás után sikerült egész gyorsan végeznem, majd következett egy jelentős szívás. Mivel a telefonom kicsit veszekedik mostanság a kihangosítószettemmel, elhatároztam hogy felfrissítem a firmwaret. Ember tervez, bluetooth meg szivat. Nem is akárhogyan. A lényeg hogy az állapot változatlan, mert egy dolog hiányzik a megvalósításhoz. Nade holnap is lesz egy nap, én azt mondom. Este összeütöttem az emailos és a papíralapú meghívót is, nomeg kicsit átgondoltam fejben a megnyitó teendőit. Ma egész lightos volt az allergiám, ami határozottan jobb hangulatot adott nekem.

 Nem mondhatnám hogy reggel úgy ébredtem hogy húde kipihentem magamat. Pontosabban mondva: hulla voltam és alig bírtam egyáltalán felkelni. Persze a napi pörgés egész gyorsan kirántott a fáradtságból, s megúsztam a munka utáni fő autós attrakciót. Állapotomat tekintve ezt cseppet sem bántam. A nap eltelt, bár egy fontos levél csak nem érkezett meg. Ma kimaradt a fotóklubos nyári kihelyezett foglalkozás is a sörözés oltárán elhelyezve. Sebaj, várt itthon pár roncsabroncs, amiből vidáman csicsergó vasat kellett varázsolnom. Nos, jó megfigyelők realizálhatják a tegnapi blog kezdési időpontjábol kalkulálva a hajnali fekvést. Nesze neked kipihenés...Nektek meg? Nesze meghívó 27ére, a fotoklub feketefehér össznépi kiállítására.

 A reggel gyorsabban eljött, mint gondoltam. Bizony, hiába fexel le korán, ha korán jön az ébresztés is. Egy kis friss vajas kakaóskalács sonkával és kakóval majdnem fekve azért kellemes előkészítése lehet egy jó napnak, nemde? Betáp után egészségügyi séta következzék: irány a bolhapiac. Lassanként már belenyugszok, hogy egyre inkább gyenge ez a délelőtti időtöltés. Friss áru alig, aranyárak mindenhol. Régebben az ismeretlen cuccokat bagóért adták, most meg iszony pénzekért. Teljesen meg vannak zizzenve, alkudni alig engednek.

 Ebéd fini töltött csirke, majd ebéd után szülinapozás. Valaki, amikor megkérdeztem mit szeretne szülinapjára, akkor azt találta ki, hogy vigyem el valahova. Mondjuk Sümegre.

 Végülis 1 óra alatt oda lehet érni. Najó, a lovak közé csaptam a gázpedállal, s már ott is voltunk. A várba elég meredek és csúszós út vezetett, ami az agyvízforraló melegben hosszúnak is tűnt. Bejutásunk gyorsan megtörtént, s saját idegenvezetőt is kaptunk, aki főleg olyan infókkal is ellátott bennünket, amiket nem igazán találunk meg sehol a neten. Mendemondák a vár utairól, s azok visszajáró szellemeiről és a korbeli szokásokról. Nem egy száraz, hanem egy igazán szórakoztató idegenvezetésben lehetett részünk. Felfedeztük a Mátyás korabeli emlékeket, a mulattató vári játékokba is belenézhettünk, s bejárhattuk szinte az egész várat, merthogy azért folyamatosan történnek építkezések, hogy egyszer teljes fényében tündökölhessék. 

Mint megtudtuk, a várból egy halom helyen nyílnak alagutak, melyek egy része befalazva, másik része "használhatóan" van. Hiába, akkor is gondoltak arra, hogy hiába a meredek kaptató és az erős vár: semmi sem bevehetetlen megfelelő emberáldozat árán. Kínzókamra, büfé, kisbolt, pénzverde + remek kilátás. Tényleg érdemes ide feljönni és eltölteni pár kellemes órácskát.

 Lefelé lassabban ment a futam, s )) nemcsak emiatt ((, de kicsit elkéstünk a lovagi tornáról. Ennek oka egy kis jágkásában és körbenézegetésben keresendő :) Aztán befutottunk, s én bőszen fotóztam a lóháton történéseket és a teljesen vérremenő csatajeleneteket.

 Csattogtak a kardok, repültek az emberek: látványos, valósághű jeleneteket láttunk, tényleg a középkorban érezhettük magunkat. A győztes lovagok a kapott virágokat a nézőközönség högytagjainak adták hódolatuk jeléül - ezt igázan szép gesztusnak tartom. Szóval egész végig úgy érezhettük magunkat, hogy ez nem egy átlagos intézmény. Itt figyelnek az emberre és nem csak lehúzzák róla a pénzt, hanem azt érezheti: kapott is a pénzéért valamit. Az előadás végén láthattuk, ahogy egyesek a nagy lakomába igyekeznek: kezet mosnak, merthogy kézzel-lábbal, evőeszközök nélkül fog zajlani a tápbevitel. Mi csak az édességükkel szemezgettünk, ami nagyon jól hangzott  )) de már elfelejtettem :( ((.  

 Gyorsan benéztünk a két nagyobbforma templomba, illetve az egyikben éppen a mise végére értünk be, s a gyors villanyleoltásilag még tudtam pár szép képet készíteni. A másikat csak kívülről tudtuk, merthogy egy zártkörű rendezvény volt éppen. Az édesség utáni vágyunk csak kierősödött, így kis városfelfedezés után a Huber nevű cukinál ültünk le 1-1 sütire. Csak volt egy picike kis bökkenő...nem tudtunk választani, szal 5őt kértünk. Ja, meg egyet el is hoztunk plusszba. Nagyon finomak voltak... tipikusan egyedi ízvilág, minőségi kivitel....isteni pocakélmény volt. Mindezt lemozogni 1 órás zötyi következett, kicsit pörgős, kerékcsikorgató kanyarokkal, s hazaérkezés után meglepően gyorsan elmentem alukálni. Today was a god day!

 Gondolom már jó sokan szembesültetek ti is azzal, hogy mire nem képesek az emberek, ha ünnep előtti nap van. Ez itt és most főként azt jelenti, hogy képesek úgy tenni mintha közeledne a világvége. Hatalmas csapatokban közelítik meg az áruházakat és olyan dolgokat is tesznek, amikre talán normál esetben nem nagyon viszi rá őket a lélek. Pl olyanra, hogy figyelmen kívűl hagyják azt, hogy valaki 1 perce áll, és várja hogy kiálljon valaki a parkolóbol. Ehelyett azonnal bevág a helyre, mintha nem is látná at, hogy még az irányjelzőmis ezt mutatja. Érdeklődő kérdésemre persze nem ad választ, hiszen a hatalmas napszemcsi mögül szemkontaktus hiányában nem jut el a tudatáig parasztságának szintje.

 De a nap nem itt végződött és nem is itt kezdődött. Utóbbi pörgös, forgós napot hozott magával, melyben a hét utolsó nekifutását személyesítette meg. Volt itt minden, hirtelen teendő, levelezési káosz és befulladó szervíz is. A napom már eleve rövidnek indult, hiszen délután temetésre mentem. Egy fiatalos fotóklubtag (meglepődtem amikor megláttam a koporsón a 76os számot) utolsó útjára mentünk el. Szinte az egész csapat képviseltette magát, s csapatiasságunkat is kimutatandő mindannyian egy azonos színű rózsát dobtunk a kiásott gödörbe. Agyilag kicsit túlaktívabb voltam, s kicsit megnéztem az egész ceremóniát, külsőséges szempontból. Bár ne tettem volna, mert jópár olyan dolgot találtam, ami nem pozitív értelemben, de szemet szúrt. Nem tudom ki hogyan van a dologgal, de szeirntem a rövid miniszoknya és a durván dekoltált felsőt nem tartom helyénvaló viseletnek egy temetésen. Hasonlóan járok el a csircsáré rohakölteményekkel, hiszen ha mindenki megadja a módját és vasalt nadrágot, inget és sötét színeket cesz magára, dacolva ezzel is az éppen eléggé meleg időjárással, akkor azt gondoom ez mindenki számára egyféle elvárásként fogalmazódott meg. Nomeg az is zavart -bár ez eléggé az én vesszőparipám- hogy sok ember napszemüvegben volt a temetőben. Számomra hozzátartozik a maximális őszinteség és lelki tisztaság, így zavarónak érzem azt, hogy vannak akik éppen a lelkük kapuját, tükrét fedik el ilyenkor.  Utolsó gondom a személyzettel Volt. Tudom jól, hogy nekik más a lelkületi hozzáállásuk, hiszen nem ismerik a halottat, s azt is elhiszem hogy egy nap nem egy ceremóniából veszik ki a részüket, de ettők függetlenül engem nagyon zavart a fém kézikocsi csörömpölése és a szállító autó forgolódása, motorjának hangja a pap távozását követő bensőséges és fenköllt percekben. Érdekes hogy egy általunk kulturailag kissé lenézett USAban pl addig a koporsóhoz sem nyúlnak, amíg az utolsó ember nem rótta le a saját elképzelései és habitusa szerint végső kegyeletét.

 A temetés után még egy kicsit elbeszélgettünk, majd egy tegnap elmaradt friss gyümölcsadagért tettem látogatást, majd következett a legfentebb említett bevásárolgatás. S, szinte észre se vettem, de megjött. Végre valahára. Itt van. A várva várt. Hosszú hétvége.