a munkában a héten.

 Végre mondhatom azt, hogy most egy hétig szabin leszek s rá sem szagolok a céges melómra. De nem, mert még van jópár félbehagyott eset, amit be kell fejezni, el kell indítani és persze véghez kell vinni. Na erre kiváncsi leszek hogy mi sül ki belőle, izé mi sül meg belőle.

 Délelött gyors beteghazafuvarozás, majd egy kis külső meló következett, ami nem kicsit elhúzódott. Ennek oka az volt, hogy amikor a felhasználót rendeszergazdát látnak, egyből kavintonhatás ör elő belőlük, s mindenki magához próbál csábítani, hogy a saját kis ügyesbajosát megoldjuk. Sokszor pici meg a végére nem is kevés, így a hab a tortán még egy kis megbeszélés is volt a cég vezetőségével a jövendőt értendőlegesen. A déluátn sem volt unalmasabb, hiszen a déelötti és a délutáni terveimet is megpróbáltam véghezvinni. Végülis egész jól sikeredett. gondoltam hogy 5 és 6 között egy kis vízszintbekerülésre is sikeredek, de em nyeretm hangszórót, hiszen elapróztam az időme, s a gyors zuhany )) amire baromira nagy szükségem volt, hiszen úgy éreztem hogy ma széjjelszana izzadtam magamat (( után máris késéssel érkeztem a fotóklubos kiállítás megnyitójára.

 Mivel meg kellett örökítenem a ceremóniát, így a többiek hangos unszolásának ellenére sem álltam be közéjük a díszhelyre. Cserébe legalább lettek fotók. A megnyitó után kellemesen eldumálgattunk, két eddig ismeretlentől is megkaptam hogy az én képem a legjobb )) az egyik közülük Kisfeka nagymutterja volt, aki finomakat tud sütni ((. További dumcsizás a klubtagokkal és nemtagokkal, majd folytatva a hagyományokat késve érkezés a Kollonay féle Ír zenei estre.

 Zoliban az az egyik legszimpibb dolog, hogy hatalmas elánnal tudja magát beledobni mindenféle zenei világba, legyen az görög, klasszikus, netán mint most ír. Egyedi hangszerelés, törhetetlen tisztelet a zene iránt és maximális beleélés jellemzi az előadásmódját. Egyszóval jó koncert volt, bár én a felénél sietve kisomfordáltam, mert eléggé feszes volt az órarendem.

 Itthon gyorsan tettem amiket kellett,s készültem a karosi fürdő iccakai élményeire. Hjakérem, ez egyszer már megvolt, csak a vinyó úgy gondolta mégsem van meg. Egyszer meg beterveztem, de hatalmas vihar volt, így nem volt értelme menni. Bár most is csepegett az eső amikor a kocsiba vágtam magamat, de mivel ez idén az utsó alkalom, hát nagylevegő, tégla a gázpedálon és ki is érkeztem. Sima bejutás, majd körbenézés: szinte mindenki bent van. Neki is álltam a tetejétől az aljáig végigmászni az épületet, villanyok fel-le, s ))bár rám nem jellemzően alig exponáltam(( egészen bejöttek a tervezett figuráim. Hiába, másodszorra már minden sokkal könnyebb, nemde?  Az eső meg csak szakadt, így kint alig tudtam fotózni. Pár ismerőssel is összefutottam, s az egyikkel a fő téma az a fránya lett. Tudjátok. Az a szükséges rossz. Az a mocskos pénz. A gyerkőcének az apja, hogy ki tudják gazdálkodni a sok megemelkedett hitel havijait külföldön vállalt munkát, s most váltott, aminek értelmében 4-5 hetenként látja a kedvesét, nomeg a kiskölyköt. A csaj már most tart tőle, hogy hogyan fogják bírni ezt a távolságot és ritkaságot; főként hogy a gyerkőc hogyan éli meg mindezt.

 Valójában tényleg loholunk a pénz után. Sokan egyféle mágikus hatalmat, mindennek a megoldását látják benne, talán némiképpen megérthetően. Hiszen teljesen elpénzesedett a világ. Mivel tudsz elérni egészséget, örömöt, boldogságot, megfelelő végtisztességet, vagy bármit ebben a rohasztói társadalomban?  Pénzzel. Hiszen pénzbe kerül már a levegő is, hiszen ahol jó a levegő, magasan vannak az árak. Hajtjuk és csak hajtjuk ezeket a fránya bankókat, mintha az életlevelünk lenne mindahány. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.