január 26, 2010 - ökódéj

2010.01.26. 23:17

 Érdekes, hogy gyakran papolnak a globális felmelegedésről, de én úgy veszem észre a sokadik -7 fokos napon, hogy valami ebben nem stimmel. Valami tuti van, de hogy micsoda, azt nem tudom. Hiszen ha globális felmelegedés van, akkor most igazándiból mínusz mennyi lenne valójában? Lehet hogy rossz a megfogalmazás "globális felmelegedés", de az biztos hogy valami történik azokkal a sokmillió éves természeti törvényekkel. Nem is olyan régen egyik nap +16 fok volt télidő közepén, a következőn pedig -6. Egy nap alatt 22 fok változás...csoda ha mindenki megsínyli? Az emberek agyilag kicsit bekészülnek, s tesznek olyan dolgokat amiket jóésszel nem biztos hogy megtennének. Na mindegy, valamit tuti tenni kell a dolog ellen. Persze a "védjük a természetet" szlogen sokaknak eléggé egyedi dolgokat jelentenek. Például tessék itt egy érdekes termék, melynek a célközönsége a lakosság 2/3ának felnőtt nemzedékét is értintehtné mgfelelő marketinggel. Hogy mi is ez? Hát egy kurblis vibrátor, melyet nemes egyszerűséggel Földangyal-Ökovibrátornak neveztek el. A termék honlapján még egy unalmas, már már futurisztikált videó is megtalálható -csak erős türelmű nézőinknek ajánlom!

 A mai nap összességében jó nap volt, mely a késői ebédnél csúcsosodott ki, melyet végigbolondoztunk. Asszem mindkettőnknek azonosan volt ki az agya, így simán kikészítettük a körülöttünk található arcokat. Ma egy kicsit ráhúztam a napomra, közel este 8kor estem haza a cégtől. De legalább egy újabb dologgal jól előrejutottam. Nos, utána sem unatkoztam, hiszen voltak idehaza is apróbb elmaradásaim. Nem akarom elkiabálni a dolgokat, de ... talán Samu kijött a tavaszbanfílingből. Drukkoljatok :)

Ui: mivel Zolkaniggernek kikértem a véleményét, így kénytelen vagyok feltolni neki mégegy fotót. Különben ha nem tenném, akkor mit nézegetne a reggeli kábelfektetés közben a szifonján a rötyin? Ha nem lenne kép, akkor még a végén beleejtené a szifont a klozetba, a hibás meg én lennék... Persze végre a helyére kerülnének a dolgok: szar a szarhoz :P

január 25, 2010 - megoldás

2010.01.25. 23:31

 Igen. Ma megoldottam azt, ami eddig közel két napomat vett el. Az alapoktól kezdeni sokkal egyszerűbb, ámde megoldhatatlan problémát vetett volna fel. Így mit tehettem mást, mint Mission Impossiblét játszva nyomtam az egyetlen utat. Utat, melyből csak egy van az ember életében, s melyről letérni nem érdemes. Nem érdemes, hogy eladd a lelkedet, a gondolataidat vagy az érzéseidet. Még ebben a "pénzúr" válságos időszakban se gondoljon rá senki, hogy húsvér rabszolgává tegye önmagát ledegradálva egyfajta állati szintre.

 Persze a megoldás csak estefele jött, s előtte egy már megszokott lendületű hétfő érkezett meg. Sok problémás ügyfél, nehezen megoldódó helyzetek színesítették napomat. Jó is volt benne, nem is kevés: kaptam egy csokis pudlingot, nomeg egy jó hírt, amit nem akarok lelőni addig, amíg nem jön el az ideje, ami február 1. Délután egy másik dolgot is megoldottam, bár a szépséghiba miatt holnap még lesz vele teendőm sajnos. De rekordsebességgel vettem az akadályt, de sajnos mindig van olyan helyzet, ami megakaszt. Ma a csajoktól, akik a lófarkamat akarták (vajon a hátul vagy az elől hordottra gondoltak?) valami nagyon fini vörösáfonya teát kaptam. Olyannyira autentikus volt, hogy el is gondolkoztam: nem valami gyümölcslevet forrósítottak fel és viccelték meg ezt a beszűkült szemű féleszűt? De nem, echte tea volt. A megoldás felé vezető út első hatalmas lépését úgy tettem meg, hogy elkéstem a fotóklubból :I Persze bevallom őszintén: nem is igyekeztem, most a fontossági sorrend máshogy volt. A klubban a vetítés végére értem oda, de egy jó kis csevejre bőven maradt idő. Aztán itthon befejeztem a "nagy művet", majd most, mint egy jó teremtő pihenni térek: "a gép forog, az alkotó pihen".

 vagy inkább éld az Álmodat! Bár gyarlónak tűnök, de én most az elsőt választanám, mert ismét alig aludtam és egyre fáradtabbnak érzem magamat. Nagyon közelít az a nap, amit végig fogok aludni. Kíméletlenül, keményen. De addig is...

...addig is teszem a dolgomat. Szívok, mint egy torkosborz ma egy géppel. De tényleg, ekkora szivattyúval még nem volt dolgom, az hótziher. Megmagyarázhatatlanul viselkedik, de teljesen. Inkább rövid napértékelés: reggel bolhapiac, összesen pár képkeretet vettem. Semmi mást, mert nem láttam olyan dolgot, ami megmozgatta volna a fantáziámat. Ebéd finomság volt: pulykafalatok minden jóval ellátva. Délután egy kétórás alvást sikerült összehoznom, majd a fent emlegetett fránya gép töltötte ki minden időmet. Közben a horvát fotóklubos srác (akivel angolul dumáltunk sokat) bejelentkezett: irt emailt, s mint kiderült olvasta a blogom egy részét dupla fordítással: először magyarról angolra, majd angolról horvátra. Kíváncsi lennék milyen eredmény jön ki egy ilyen dupla átfordításból, szerintem katasztrófális :) Lehet kénytelen leszek valahogy kimagyarázni bizonyos részeket belőle :D Ez a kép is ott készült, a Mura partján.

január 23, 2010 - nice trip

2010.01.24. 03:04

Milyen nap kezdete lehet, amikor kb 2 órányi alvás után hajnali 5kor kelsz? Valóban: nemkicsit fárasztó, főleg hogy közel 24 óra talponlét és jópár, a minusz 7 fokban letalpalt kilométer után, hajnalban 3kor írom a blogot. Hogy miért is kellett hajnalban kelni? A válasz eccerű: a kapcsolatok építése érdekében szükséges néha a korai kelés, hiszen a kapcsolatok nem mindig helyben vannak. Sőt, nem mindig azonos országban, mint most is.

Történt ugyanis, hogy a csáktornyai fotóklub szíves invitálására érkeztünk a szomszéd országba, hogy kölcsönösen kellemesen gyümölcsöző kapcsolatot építhessünk ki velük, illetve a szintén meghívott lendvai és muraszombati fotóklubokkal. Lendvára időben érkeztünk, majd a reggeli folyékony télikabát (gyk: pálesz) bevételezése után indultunk tovább Cakovecbe, alias Csáktornyára. Itt ismerkedtünk meg a helyi fotóklub tagjaival, majd kis városnézés után az alkotásaikkal, melyből éppen kiállítás nyílt a a helyi művelődési házban. Eztán egy bányamúzeum, s a környékén található sörfőzde + almalékészítő + almachipsgyártó + páleszgyárt látogattuk meg, ahol a módunkban állt jópár kellemes nedűt megkóstolni. Itt ittam életem első nem teknokolízű páleszét.

 

 Egy testet is átmelegítő forró tea után indultunk tovább hogy meglátogassuk a híres Dráva folyót. A következő megálló egyfajta modern farm volt, ahol a vékony jéggel küszködő vadkacsákkal és egyéb állatságokkal szembesültünk. A következő megállóban két szépséges templom fogadott bennünket, majd utunk végállomásaként egy helyi kastélyban fogyasztottuk el vendéglátóink finom süteményét (többek között diós-csokis! bejglit és remek sörkiflit), mialatt megtekinthettük az arrafelé szokásos Vince napi hagyományokat, mint pl a szőlőtükékre helyezett kolbászok újborral való locsolását, mely a biztos elődegítése az elkövetkezendő szezon jó és megfelelő mennyiségű termésének. Kellemes elbeszélgetés, majd a jövő rövid megbeszélése: februárban a csáktornyaiak vendégei leszünk, míg áprilisban mi látjuk mindkét klubbot Kanizsán vendégül. A kirándulás a tervezett déluán három óra után, közel este 6kor fejeződött be. Fárasztó, de jó élményeket okozó nap volt. Hazaérve ebédelte, majd segítettem anyu kicsit rossz Honfoglalós statisztikájának javítását. Egy kis megbeszlés egy régi haverral, majd húzás a NiggerParty vol 2-be, ahol a már megszokott csapat várt. sajna az új játékos, kedves feleségünk nem jelent meg, melyet utólag is sajnálunk, bár hozzáteszem: azért elboldogultunk nélküle is. Kisnigga kicsit befáradt, bár bennem sem tudom mi tartja még most is a lelket. Jó éjt mindenkinek!

Igen, ez most túl sok mindent jelent itt. Főként arról jutott ez eszembe, hogy azt gondolom: az emberi kapcsolatok mostanság hihetetlenül felszínesek lettek. Gyorsan változnak és szűnnek meg. Az emberek elfelejtik mindazt, amit annó gondoltak, kimondtak és megígértek. Egyik pillanatban mindent megtesznek valamiért, a következőben pedig már el is dobták. Értéktelen világot élünk. Eltűntek az igazi értékek, amik belül vannak. Átvették a helyüket azok, amik megfoghatóak. Drágák. Sok pénzt érnek. Sokba kerülnek. Nem az a fontos, hogy használhatóak e, vagy hogy adnak e bármi pluszt. Csak meglegyenek. A birtoklás iránti vágy a jelenkorban elhatalmasodott. 

 Ha már birtoklás, a nap már rég előre bejelentett híre: április 11-én lesz az első fordulója a választásoknak. Indul a harc. Harc a szavazatainkért. Jönnek az ígeretek, a másik túllicitálása. Maguk tömjénezése, a többiek lehordása. Nem kicsi a tét: 4 évnyi "bő esztendő"re hajt mindenki. Ezért bizony bárki bármit megtesz. Csak figyeljétek meg!

 A mai napom egyszóval: rohanás. Délelőtt elkezdtem, délután befejeztem. Utána csakmost, csaknekem: frissen sütött cigánypecsenye extra adag fokhagymával. A dupla fogmosás+ szájvíz se segített teljeskörűen, dehát egyszer élünk, nemigaz? Meló után futás: squash. Zolkaniggerrel toltunk egy lazát, mert nem volt teljesen formában, fájdalmakkal küszködött. A laza ismerkedős játékot 3:1re megynertem, de ezt nem biztos hogy győzelemként kellene felfogni, mert inkább lazára lett a dolog fogva. Utána egy kis meló + egy kis megbeszélés, majd megint egy kis meló következett. Nem is mondtam, ma kutyásnapom is volt, két rövidke de tartalmas találkozóra volt alkalmunk. Affrancba, megint nincs kéznél a mobilom, amin vannak a képek. Fel kellett kellnem miatta...nesze nektek!

 

Az elsőn egy cégnél a falon lévő, a támogatott projektek tábláira hajazó vicces, de mögöttesen mélytartalmú üzenetet, a másikon pedig Mr Smiley reinkarnációját láthatjátok premierplánban.

január 21, 2010 - szívás

2010.01.22. 00:00

 Szimpla szívás a mai nap egyenlege. Miért is? Na nézzük is a legelején a reggellel. Esik a hó, a kocsi csupa havas, és igen: kemény mínuszok vannak, szal fázós a hangulat. Egyik cégnél megállt a net(=megállt az élet), másiknál megállt a számlázás(=megállt az élet). A délelőtt így gyorsan elment, finom ebéd után csak maradék unalmasnak nem mondható délután következett. Alighogy végeztem, jött is a szívás valójában: 5 perce munkából az lett, hogy még mindig itt ülök felette és töröm a fejemet, hogy ezt most így hogy...mármint hogyan oldom meg hogy mégis jó legyen? Hiába a Windows mindig tud meglepőeket produkálni, mellyel kellemetlen helyzetbe tud hozni embereket. Most éppen engem :I Persze mindezekmellett vannak egyéb sikerélményeim is, s a magamnak kitalált tervet azért mindennap letudom. Megyek is vissza, csinálom. Ma nem kaptok képet, mert llsuta vagyok a mobilomrol levenni...pedig ha tudnátok mik vannak rajta.... Majd holnap :)

január 20, 2010 - 160.400

2010.01.21. 00:43

 +áfa az új kinézett váz ára :I Kell azért jozzá egy jóideig gyüjtögetni, de aztán akkor kicsivel szebb képeket tudnák készíteni. Szebb színek, kevesebb zaj, gyorsabb reakció, meg minden. Jó lenne, dehát...talán valami jótündér besegít. A lehetőséget megadom számára: veszek holnap egy lottót. Pontosabban ma, mert már hajnal van.

 Tavasz van. Akár hiszitek, akár nem. Az ékes bizonyíték erre Samu. Aki érzi. Nagyon viszket neki. Dugni akar, ismételten, már megint. Még szerencse, hogy azért túljutottunk azon a szinten hogy hasonlóképpen fejezzük ki nemi vágyainkat. Nem végigvernyogva az éjszakát, aludni nem hagyva másokat. Szóval kedves olvasó hölgyeim: kérem a felajánlkozást ki fogadna be erre a pár napra, amíg ez tart nála. Mert ha nem pihenem ki magamat, akkor nem vagyok túlzottan jó formámban. Ezt meg nem akarhatjátok, igaz?

 Ilyen éjszaka után egy pörgős nap következett. Jópár elmaradásomat egyszerre elintéztem, hasznosan telt el a délelőtt. Túróscsusza - ahogy én szeretem: tejföl, reszeltsajt, pirított szalonna :) Délután cégnézőbe mentünk, egymás után két helyre is. Talán sikerül velük hosszútávú üzleti kapcsolatot kialakítani mindkettőnk megelégedésére. 

 Meló után egy kis elmaradás pótlása: Pammék régi hűtőjének leadása a nagyfehérben. Az alábbi itinert terveztem be: gyors becuccolás, gyors kicuccolás és futás. Napersze... Az itiner első harmada simán ment: hűtő verdába be. Jött a fogós kérdés a pultnál: számlát elhozták? Persze nem, szal go4számla. Aztán várakozás arra, hogy találjanak egy lő embert, aki segít keresni egy db békát, merthogy a fene cipeli a nehéz hűtőt. Az unalmas várakozás alatt elintéztem pár elmaradt telefont és megtekintettem a vásárlóucca szépségeit melyből egy fotósihlet is született, de majd tavasszal tudom csak megcsinálni :) Sőt azt is megtudtam: a nagyfehérben feldolgozatlan állati részeket nem igazán érdemes vásárolni, kicsit sok a vevői reklamáció, hiszen egy nap alatt képes hűtőben megromlani. A szag mindent elmondott számomra, hogy ez nemcsak urban legend, hanem való világ...

 Ugye unjátok már a színházas napokat? Én is, bevallom őszintén, a mai volt a héten az utolsó. Save the best for last, vallja a nagybecsű költemény, de ez most nem jött be. Kár volt tegnap olyan jól éreznem magmat az előadáson, ma jött a mérleg második nyelve. Ez a nyelv nem volt más, mint a József és a színes, szélesvásznú álomkabát modern előadása. Mindezt dalban mondom el jelleggel tették, cigiző és mobilozó rabszolgatartóval, modern pushuposruhában császkáló narrátorral és hasonló modern elemekkel átszőtt cselekménnyel. Hát, félútig bírtam, bevallom őszintén. Az első felvonás végén elhagytam a helyszínt, bár a hallban még eldumálgattam amikor hirtlen vilanyleó+riasztóhang. A tűzjelző rendszer lépett működésbe, mint később kiderült a színpadon gerjesztett hatalmas menyniségű füst egy része kiszivárgott az öltözőfolyosókra s beindította a védelmi rendszert. A tűzoltók automatikusan 2 perc alatt kiértek, bár őket láttam koraeste két autóval száguldani a városból kifelé. Mint kiderült: valaki csak megviccete őket, hogy Letenye mellett eg yhegyen tűz van. Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik ilyennel viccelnek. Lehet hogy nekik csak egy jó poén, de ez nemkis anyagi áldozatot is von magával. Arról nem is szólva, hogy mi lenne ha eközben valahol egy valódi tűz ütne ki, s az ilyenkor eltávozott kollegák nem tudnának segíteni. Remélem így csak azok járnak, akik ilyen fals kiszállásokra riasztják a lánglovagokat.

 Most már nem az a ciki, ha csörög iszonyhangosan a telód szinházban előadás közben, sőt még az is "normális" ha fel is veszed. De az azért már csak ciki, ha több mint egy percig nyomod a dumát bele? Ez a dolog ami ma este tőlem kb 3 méterre történt meg szinte hihetetlen... 

 Persze a nap inkább reggel indul, mintsem este. A mai nap frontos napnak tűnt: én túl kedves voltam, az ügyfelek pedig túl ingerültek. Utóbbira bizonyíték, hogy ketten is fogyaszóvédelemhez akartak volna fordulni, sőt egyikük a pár hét után ismét vírusossá vált gépnél garanciáért kiáltott, hogy ezt nekünk kötelességünk helyrehozni. A másik helyzet már érdekesebb: az ügyfél ugyanazon márkájú és típusú terméket vette meg, amiből már kettő van a családból, s mindkettőnek azonos hibája volt, mint a harmadiknak, amit megvett. Mondhatni, örök optimista, ami nem biztos hogy mindig célravezető tud lenni. A nap egyik fénypontja az ebéd volt. Zsófkával lenyomtunk egy menüt a Plataniusban, majd egy kis fagyival hűtöttük le a kínzott pocakunkat. Az idő csak úgy rohant, a baromság meg ment, így egy picit túl is léptem az ebédidőre avanzsált időkeretet, de megérte :) Majd úgyis ledolgozom alkalomadtán :) Ma hirtelen felszabadult egy órám, mert kihagytuk a squasht. Lassan egy hónapja nem fogtam ütőt a kezembe, hiányzik is a mozgás és a játék szenvedélye. De majd jővő héten...szarrá verem az ellenfelemet, ha máshogy nem megy pusztakézzel :) A felszabadult időt két külső ígéretemre fordítottam, így sikerélménnyel tudtam le a nap ezen részét. Tegnap elhatároztam hogy miden nap csak egy olyan dolgot megoldok, ami már itthon hever egy ideje. Legalább egyet, vagyis egyet legalább.

 Aki ismer, tudja hogy utálom a politikát és a művelőit is. Főként azért, mert öncélú cselekvéssorozatnak tartom, továbbá kétesnek tartom pénzügyi-államkincstári tekintetből, s nem utolsó sorban morálisan is egyre több problémát vetnek fel. Hiteltelenné válltak. Csak azt látjuk, hogy a nagy- és kishalak egymást tromfolják, csakazértisből ellentmondanak, ahelyett hogy a dolgok valódi okát tekintve összefogjanak. Összefogjanak azért hogy jobb legyen az ország lakosainak. Hogy jobb legyen mindenkinek, nekünk. Sajnos ezek a pártok mind-mind kinevelik a saját bigott, szemellenzős mélységig lesüllyedni képes "rajongótáborukat". Akik bizony képesek az egész világot akár egy piros, akár egy narancssárga, vagy más színű szemüvegen keresztül nézni. Embereket minősíteni azon tény okán hogy miben-kinek hisznek. Barátságokat, családi kapcsolatokat felégetni mások eszméi miatt. Hol is van a saját belső értékítéletünk és hol vannak az elvek, melyek az embert, mint értéket helyezik minden egyéb főlé? Eltűntek, a humanizmus végkorát éljük.

 

A mai színház talán eddigi egyik legjobb előadás volt, amit eddig volt szerencsém látni. Az Új Színház hozta el nekünk a Fogat fogért című produkciót, melyben nagyon remek egyéni játékokat láthattunk. Remek mimikákat, mozgalmas és érdekes cselekményt, formabontó és tökéletes díszletet. Élmény volt fotózni és élmény volt élvezni egyúttal az előadást. Többet terveztem róla írni, de mindenkinek inkább azt javaslom: nézze meg ha lehetősége adja ezt a művet, higyjétek el, érdemes. 

 

 

 

 

 A színház után volt egy rövidre sikeredett beszélgetésem, majd mint az éhes medve, amikor málnával álmodik: elindultam étel után nézni. Egyetlen mentsváram, egy belvárosi pékség zárt ajtóval fogadott...ó a francba, nincs nekem ma kedvem teszkózni, inkább EAT projektet játszunk. EAT, azaz Együnk Ami Találunk. Nos, be kell vallanom: a kakaóba mártogatott babapiskóta nem az esetem, így inkább ittam, mintsem ettem volna. Jól nem laktam, de enyhült a pocakomban az emésztés iránt ébredt vágy. Majd holnap reggel bepótolom, most inkább hasznossá teszem magamat. Ti meg...álmodjatok rémeket :)

 A mai névnap az a Piroska. Érdekes egy név, s talán nincs is ember, akinek ne a klasszikus mese jutna az eszébe. Számbavéve az ismerősöket összesen egy Piroska van a kapcsolatok listáján, de róla jelenleg jót nem igazámn tudok mondani. Rosszat meg minek? Azt bárkiről lehet bőven. Ismét felelevenítettem a hétfő reggeli rítust, pontosabban a reggelit. Aki nem hiszi, az járjon utána, de egy szalonnástojással tuti máshogyan indul meg a napja. Főleg ha rutinosan rászokik, hogy lenémítja a telóját, mert a fekete (ördög) sosem alszik. Azaz alszik az, csak nem akkor, amikor te, mert at gondolja: ha ő már ébren van, akkor már mindenkinek ébren illik lenie. Hát nem. Lehet hogy ő is meglepődne, ha most felhívnám :) A délelőtt munkásan telt el, kicsit hozom felfele az elmaradésokat, bár még így is maradt elég holnapra, azutánra, és még egy picit továbbra is. Ebéd a tegnapi istenség maradéka, vacsora meg a hűtő kis maradékaiból csipegettem kulinarista módján aprócska falatokra cincálva. Persze a kettő között volt ám történés, nem is kevés... Kezdjük azzzal hogy megint citromos napom volt, kb egy liter teát végigengedtem a bélszerkezetemen Aztán jópár nagyon sürgős munkát csináltam meg, és rohantam a fotóklubba, bár ami lehetett, csak hátráltatott. Késve érkező emberek, csigamódjára közlekedő droidok és éppen rosszkor telefonáló emberek. Just in time, mondtam és csettintettem a nyelvemmel, amikor megérkeztem. Pont akkor kezdődött el a fotóklub kiállítási anyagának kielemzése. Siettem volna sínhéázat fotózni, így elsőként nyúltam a kalapba, hogy véleményt mondhassak valakinek a képeiről. Pont a kutasniggert kaptam meg, aki remek természetfotókat csinál. Imádom a természetfotókat, s tudom magamról, hogy nem lenne elég türelmem hozzá. Ott seggelni a szúnyogfelhő közepén mozdulatlanul szinte, várni hogy egy madár oda szálljon le, vagy más vadat éppen arra egye a fene. Ezért is vagyok elfogult talán ezekkel a fotókkal, mert míg tudom hogy nekem némelyik fotó pár pillanatot igényel, addig ezekben hosszú órák fekszenek. Nem is igazán kritizáltam, hiszen már látott és kitárgyalt képek voltak ezek. Ezután vártm hogy végre valai kihúzzon engemet, azaz megfikázhassa a képeimet. Mikor Zolkanigger jött volna sorra, mondtam a kalap őrzőjének, hogy keresse elő az én cédulámat és tegye középre,mert Zolka úúúúgyis középről húz. Ez bejött, s valójában nem mondott rosszat a képeimről, bár a már szokszor felrótt hibáimat (vagy inkább sajátságos szerkesztés?) ismét jelezte.

 Ezután futottam is a nagyterembe, ahol már javában ment a Képzelt beteg cimű előadás. Elégge egyszerű a díszlet, kevés a mozgás is a darabban, ezért a késéssel csökkentett első felvonás is hosszúnak tűnt. A színészek remekül játszották a szerepüket, de a mű keretein túl nem tudtak jutni. Pedig próbáltak..hajjjajj! Reppelni azért nem keleltt volna, mert lén azt gondoltam a dologról hogy inkább élcel csinálják, s kiderült: ők ezt itt és most komolyan gondolták. Sebaj, végülis komédia, belefért. A szünetben elbeszélgettem Balage-zsal, akiknél vészesen közelbe került a gyermekáldás, így minden napjukat ezen előkészületek töltik ki. Hmmhmmm. Hazaérésem után semmi hsznosat nem csináltam, csak kommunikálgattam. Nomeg volt egy kis köröm még, hogy midnent helyre tegyek a mai napomban. Nyugodtabban is fexek ilyenkor már az ágyban és pötyögöm a blogot nektek. Nem is mondtam: elkezdtem egy kis külön pénzgyüjtést hogy vegyek új fényképezőgépvázat. A kassza neve: easycome-easygone lett, és ide szórok be minden váratlanul hozzám beérkező pénzecskét, s a jövőbeli cserét ebből fogom finanszírozni. Egyenlőre nem lesznek tvreklámok, se rádiószpotok és az óriásplakátokról se fogok lemosolyogni vagy leszomorkodni azon célból hogy adományokat gyüjtsek. Becsszó!

január 17, 2010 - nincs mese

2010.01.17. 23:51

 Aki korán (hajnalban) fexik le alvásra hajtva fejét, de reggel időben ki akar menni a bolhapiacra az bizony keveset alszik. Aki meg keveset alszik az álmos marad, de a fagyos hidegben gyorsan képes ezt elfelejteni. Főleg ha mindenféle érdekes dologra bukkanik. Mint pl kedvenc fogorvosára, ki mint eladó tévedt ki a piacra :) Najó, a valódi igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a fia szeretett volna túladni megunt és kinőtt dolgain, hogy ezáltal a zsebpénzét meggyarapítva valami új dolgot szerezzen be. Persze nem ők voltak az egyedüli eladók és ettől függetlenül nagyon érdekes dolgokba sikerült belefutnom.

  Mint pl ebbe a két órácskába, amiből a barna tetszik jobban, bár az női. Persze belefutottam még pár hasznos százforintos apróságba, melyet nem volt szívem otthagyni. Összességében talán egy pizzányi összeget sikerült elherdálnom, de hatalmas kincsekkel gyarapodtam :) Ebédre az egyik kedvencem volt: lecsós tepsis csirke erdélyi módra, finom friss kenyérrel. Ebéd után egy beszélgetésben vettem részt, majdpedig egy rövidke alvást engedélyeztem magamnak, hogy kicsit összeszedhessem magamat. Az este dumálgatással és képrendezéssel telt el, nomeg a szépítkezés oltárára is dobtam nemkeveset egy fullgenerállal. Ilyenkor a nap végén az ember mindig számot vet, hogy a tervezett dolgaiból mi hogyan sikeredett. A mai nap eléggé rosszul fest, sokminden kimaradt, s mint tudjuk: ami kimarad, az elmarad, s ami kesik az megromlik. Ja, és Andersen meghalt, nincs mese!

süti beállítások módosítása