+áfa az új kinézett váz ára :I Kell azért jozzá egy jóideig gyüjtögetni, de aztán akkor kicsivel szebb képeket tudnák készíteni. Szebb színek, kevesebb zaj, gyorsabb reakció, meg minden. Jó lenne, dehát...talán valami jótündér besegít. A lehetőséget megadom számára: veszek holnap egy lottót. Pontosabban ma, mert már hajnal van.

 Tavasz van. Akár hiszitek, akár nem. Az ékes bizonyíték erre Samu. Aki érzi. Nagyon viszket neki. Dugni akar, ismételten, már megint. Még szerencse, hogy azért túljutottunk azon a szinten hogy hasonlóképpen fejezzük ki nemi vágyainkat. Nem végigvernyogva az éjszakát, aludni nem hagyva másokat. Szóval kedves olvasó hölgyeim: kérem a felajánlkozást ki fogadna be erre a pár napra, amíg ez tart nála. Mert ha nem pihenem ki magamat, akkor nem vagyok túlzottan jó formámban. Ezt meg nem akarhatjátok, igaz?

 Ilyen éjszaka után egy pörgős nap következett. Jópár elmaradásomat egyszerre elintéztem, hasznosan telt el a délelőtt. Túróscsusza - ahogy én szeretem: tejföl, reszeltsajt, pirított szalonna :) Délután cégnézőbe mentünk, egymás után két helyre is. Talán sikerül velük hosszútávú üzleti kapcsolatot kialakítani mindkettőnk megelégedésére. 

 Meló után egy kis elmaradás pótlása: Pammék régi hűtőjének leadása a nagyfehérben. Az alábbi itinert terveztem be: gyors becuccolás, gyors kicuccolás és futás. Napersze... Az itiner első harmada simán ment: hűtő verdába be. Jött a fogós kérdés a pultnál: számlát elhozták? Persze nem, szal go4számla. Aztán várakozás arra, hogy találjanak egy lő embert, aki segít keresni egy db békát, merthogy a fene cipeli a nehéz hűtőt. Az unalmas várakozás alatt elintéztem pár elmaradt telefont és megtekintettem a vásárlóucca szépségeit melyből egy fotósihlet is született, de majd tavasszal tudom csak megcsinálni :) Sőt azt is megtudtam: a nagyfehérben feldolgozatlan állati részeket nem igazán érdemes vásárolni, kicsit sok a vevői reklamáció, hiszen egy nap alatt képes hűtőben megromlani. A szag mindent elmondott számomra, hogy ez nemcsak urban legend, hanem való világ...

 Ugye unjátok már a színházas napokat? Én is, bevallom őszintén, a mai volt a héten az utolsó. Save the best for last, vallja a nagybecsű költemény, de ez most nem jött be. Kár volt tegnap olyan jól éreznem magmat az előadáson, ma jött a mérleg második nyelve. Ez a nyelv nem volt más, mint a József és a színes, szélesvásznú álomkabát modern előadása. Mindezt dalban mondom el jelleggel tették, cigiző és mobilozó rabszolgatartóval, modern pushuposruhában császkáló narrátorral és hasonló modern elemekkel átszőtt cselekménnyel. Hát, félútig bírtam, bevallom őszintén. Az első felvonás végén elhagytam a helyszínt, bár a hallban még eldumálgattam amikor hirtlen vilanyleó+riasztóhang. A tűzjelző rendszer lépett működésbe, mint később kiderült a színpadon gerjesztett hatalmas menyniségű füst egy része kiszivárgott az öltözőfolyosókra s beindította a védelmi rendszert. A tűzoltók automatikusan 2 perc alatt kiértek, bár őket láttam koraeste két autóval száguldani a városból kifelé. Mint kiderült: valaki csak megviccete őket, hogy Letenye mellett eg yhegyen tűz van. Nem tudom megérteni azokat az embereket, akik ilyennel viccelnek. Lehet hogy nekik csak egy jó poén, de ez nemkis anyagi áldozatot is von magával. Arról nem is szólva, hogy mi lenne ha eközben valahol egy valódi tűz ütne ki, s az ilyenkor eltávozott kollegák nem tudnának segíteni. Remélem így csak azok járnak, akik ilyen fals kiszállásokra riasztják a lánglovagokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.