"és az álom búcsút int,De őrizd a csodát egy életen át."  Ez a dal járt a fejemben, amikor ismét az autópályán találtam magamat, hogy megyek. Bár ez egy film zenéje volt, ami szerintem csapnivaló lett. De ez a dal Somló, nagyon. Tetszik be kell vallanom.…

 Fura volt, az biztos. Elsőként magamtól ébredtem, a megszokotttól jóvala, 2 órával korábban. Próbálkoztam kicsit alukálni, de csak nem jött össze a dolog. Egy jó adag forgolódás és Samuzás után fel is keltem, s kicsit pakolgattam, rakosgattam a dolgaimat. Korán…

 Korán felébredtem. Hozzászoktam ahhoz, hogy az elmúlt pár nap mindig korai ébredést jelentett. Nomeg próbáltam rendet is szerkeszteni, hiszen reggel vendéget vártam. Lévén hogy megnézve a számláimat rájöttem: feleselegesen fizetek baromsokat a netért+telefonért, ha kevesebb…

 Indulás kicsivel 8 után, tervezett érkezés alig délre. Ja...csakhogy akadt az M5ősőn pár játékos, melyből keresztbe árokba forult teherkocsi, rakománya az úton, az M0as M7es részénél két egymásnak csattant kamion, a Lágymányosin pedig 3 egymásbacsúszott szgk. Szóval…

"...hisz újra csak elmúlt, egy balatoni nyár..."  A KFT eme nagybecsű örökzöldje cseppent bele a fülembe amikor hajnalban elkezdtem eszmélni, arra hogy fel kell kelni. Sajnos ejött, ez a nem várt nap, amikor reggel útra kelünk, s már csak a lelkünkben (na és…

  Szóval, volt ma reggel miből felocsúdni, az biztos. De erről majd inkább szívem szerint akkor írnék, amikor már egy kicsit lecsengett, leülepedett s ezáltal letisztult bennem az egész élmény. Ma kicsit későbbre fogtuk a kelést mondván: mert megérdemeljük. Így is…