Szóval, volt ma reggel miből felocsúdni, az biztos. De erről majd inkább szívem szerint akkor írnék, amikor már egy kicsit lecsengett, leülepedett s ezáltal letisztult bennem az egész élmény. Ma kicsit későbbre fogtuk a kelést mondván: mert megérdemeljük. Így is lett, az első napsütéses reggel köszöntött reánk Hidegségpatakán. A mai reggeli reszelkrumplis tojás volt, melyet személy szerint megturbóztam nemkevés zöld erőspaprikával, szalonnával és sajttal. Nomegpersze az elmaradhatatlan kakaóval öblögettem nagy merészen. A csapat jelentős része elment a hegyi kis kápolnába misére, amit én kihagytam több okból is. Egyrészről nem vagyok egy nap templomlátogató, másrészt végre jó az idő a környék fotózgatásához. Nomeg van rá szabad idő és még fény is doszta.

 Így hát elindultunk Andreával kettesben, merthogy ő sem óhajtott templomoskodni. Végre meglett a fotó, amit odaérkezésünkkor már kinéztem csak nem volt rá idő, mindkét értelmében. Jesz, máris láthatjátok itten. Meggondoltam magamat. Azt majd máskor, csak azért, hogy a nigger ne lássa :P Inkább mutatom ezt: ez a "szar" kilátás volt a teraszról. Borzasztó ugyebár?

 Magyarországról a csíksomlyói rendevényekre Budapestről két vonatot is indítanak: a Kárpátia- és a Székely-expresst. Ezek kicsivel dél után haladtak át a helyi vasúti átjárónál, így csatlakoztunk a helyeiekhez s kimentünk üdvözölni-integetni velük. Öröm volt látni annyi mosolygós, boldogan ismeretleneknek tiszta szívből integető embert. Azon is kaptam magamat, hogy a szokások szerint minden szembejövőnek köszönök. Mert ez itt teljesen természetes. Az pedig kicsit meglepó csak, hogy valaki ott talált egy olyan követ, melynek egyik oldala a jelenlegi magyarország formáját vette fel, míg a másik oldala a Trianon előtti állapotot formálja. Na, erre mondjatok valamit...

 Ahogy a vonatok elhaladtak, mi is nekiindultunk a mai túránknak: Torda és a Szent-Anna tó környékét céloztuk be magunknak. Útközben megmértük: 18 kmes dugó alakult ki a vonat miatt, ebből is látható, hogy mennyien igyekeztek a vonat végállomására, a közeli 1000éves határhoz. Teljesen jól haladtunk, gyalogosan bejártuk Tusnádfürdőt is, mely kissé kihalnak tűnt ezen a napon. Mivel megéheztünk, így a jól eldugott Molnár vendéglőbe tértünk be egy harapnivalóra Pali bácsi javaslatára :) A pincér kedves székely emberként bő mondanivalóval kommentálta minde cselekedetünket, melyre mi magunk is rákontráztunk csuklóból, így a kívánt hangulat nem maradt el. A beszólások jelentős része diktafonilag megvan, kis időt kérnék és a feldolgozás végén közkincsé teszem őket, becsszóra! Bár az étkek nem arattak osztatlan sikert, én meg voltam elégedve a pisztrángommal, melyhez puliszkát javallottak. Pár kellemes óra után átmoccantunk a 20 kmre lévő Szent-Anna tóhoz, ahol a háromhéttel ezelőtti állapot várt, de a ráérő idő azért eredményezett néminemű új képet, mely egy kellemes kis látkép erről a magában állatvilágot meg nem tűrő, teljesen egyedülálló tóról.

  Viszaúton a regincen megálltunk fotózni, ahol ismét jó kis panorámaképecskék keletkeztek, de ezekből majd kicsit később inkább. Viszaúton egy tehéncsorda állta közútunkat, s bőven volt időnk tépelődni a pásztor nemi identitásán, melyből azért kis többséggel a női keresztnevet néztük ki, bár nem volt teljes a meggyőződésünk. Visszaérve általam kihagyott zöldbableves és növendék borjúpörkölt, desszertként pedig meggyes piskóta következett, melyet kissé mosolyogva áfonyalekvárral tetéztünk meg. Az estét, tekintettel lévén a honap hajnali kelésre és egésznapos utazásra eléggé kurtára tettük: mindenki lefeküdt gyorsan és máris álomba szenderült, kihagyva egy esetleges Kormorán koncertet is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.