Mivel most Erdélybe utazun ki, s a net lehetősége igencsak bizonytalan, lehet hogy nem kaptok friss blogot 25-ig. Ha mégis, akkor szerencsések vagytok :)

 ui: ilyen sem volt még , hogy előre írok blogot :D

 De hálistennek van itt net, szóval a függőségem nem fog elhatalmasodni rajtam. Szóval ma egy idegen ágyban, egyedül ébredtem vala a fényesség első sugaraira. A szokásos, de most ismeretlen fürdőszobában elvégezve a dolgaimat ébredeztem a hajnali tvre. Megtudtam, hogy milyen az, hogy valakinek egy életen át egy ilyen kerettel kell a felsőtestén élnie. Arról nem is szólva, hogy 9 havonta bizony ezt újra kell csinálni s újra megszokni az újat. Nem irigylem őket, hiszen ez egy életre szó, hiszen az állapotot megőrzi, s ezáltal nem romlik. De javítani nem tud rajta.

 Messze van Hidegségpataka. Bárhonnan nézve is, bár kmben tekintve nem sok, mégis sokáig tart ideérni. Sajnos az utak állapota néhol lépésenkénti haladást tesz csak lehetővé, s a sok lakott területen sem illendő száguldozni, mert a helyi Politia azért éber radarokkal őrzi a falukat. Nomeg nagy a forgalom, sok a munkagép és teherautó, melyet a kanyargós útszakaszokon igencsak lehetetlen megelőzgetni. Így nézve a kicsit több mint 600km bizony majd' 12 órát vett igénybe, pedig azért tolták a kollegák az ipart. A lényeg lényegében az, hogy ideérkezve nagyon kedves fogadtatásban volt részünk: finom friss levessel és kemencés sültekkel vártak bennünket. A sütikről már szólni se merek, se a finom borokról. Holnap az időjárástól függően városnézés/barangolás a természetben várható. A hely valami tünemény, majd megpróbálom lefotózni, bár ezt a természeti szépséget megörökíteni lehetetlen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.