Lenni vagy nem lenni? Nem ez a kérdés. Hol lenni, ez sokkal inkább. Most örültem volna annak, ha fénysebességgel lehetne közlekedni 853 km távolságokat. Mert akkor szinte egyidőben két helyen lehettem volna, amire hatalmas szükségem lett volna. De még mekkkora...hiszen testileg Erdélyben voltam ma délelőtt, de lelkileg Kanizsán. Reggel ébredéskor már ez ugrott be az eszembe, majszolgatva a finom reggelit. A reggelit, mely derekas adag tojásos cucc volt hagymával, szalonnával és kiskolbásszal. Jó reggelihez szól a nóta: a majálist ott rezesbanda kezdte, s a szomszéd háznál tolták éppen a cuccost. Első megálló Csíkszereda volt, ahol felmértük a sajtolási lehetőségeket és kicsit lófráltunk a városban.

 Remek idegenvezetőnk volt, Sanyi bácsi, aki Szentegyháza egyik nyugdíjas tanárja és nagyon kedves és derék székely ember. Első látásra és szólásra megszerettem ezt a kis törékeny, mokány öreg embert. Kísérőmnek szegődve sokat mesélt mindenfelé a látnivalókról, mint pl a Taps-térről, ahol ő is sokadmagával több napig gyakorlota hogy hogyan kell megfelelően megtapsolni Csaucseszkót. A piacon friss epret vettünk valami igencsak nevetségets, 8 RONos áron, ami kb 500 Ft/kg. Na ez már valódi eper volt, ízzel és zamattal. Nyamm volt nagyon! Szépséges portékák voltak ki, melyeket folyamatosan locsoltak, így szép színben és frissnek tetszelegtek. Akárcsak a tulipánok :)

 Sikerült egy aprócska templomba is benézni, ami nagyon szépen volt kifestve. Egyfajta ékszeresdobozként tekintettem erre a kis kápolnára. Nade ugrás lóra, izé buszra és meg sem álltunk Gyimesi Hágóig. Innen gyönyörű kilátás nyílt a tájra, az időjárásnak köszönhetően kevés pára volt, messzire el lehetett tisztán látni.

 Nagy szerencsében volt részünk, ugyanis egy rövid ideig tartó virágnak a kezdődött a virágzási szezonja. Makróobi elő, lecsüccs és alkot. Szépséges lett, nekem tetszik :)

 Gyimesbükk, Rákóczi-vár következett. Itt megnéztünk egy nyugdíjas vasutas ingyenmunkájának eredményét, egy épületnyi megmentett múltat a vasútunk történelméből.

 Sajnos időben kicsit elmásztunk, így kiamradt a tervezett túra az ezeréves határig. Ezt így utólag is nagyon bánom, remélem meglesz még ez nekem mihamarább! Idő haladt, gyomor korgott, kis késéssel ebédhez fogtunk. Csángó földön hol máshol, ha nem egy csángó étteremben? Pár ember tanácsára pisztrángot kértem, mely nagyon finom volt, remek fokhagymás öntettel, bár be kell vallanom, kicsit féltékenyen néztem azokra, akik csángótálat kértek, mert hatalmas mennyiségű húsanyagot zúdítottak rá az amúgy sem picike fatálra.

 Hazafelé véve utunkat megáltunk egy csángó múzeumnál, ami szintén önerőből szerveződött. Az alapító egy festőművész, s minden évben ezen a helyen tart találkozókat, ahol mindenfée náció képviselteti magát. Ingyenes az egész, a falu minden lakója segíti őket, s minden művésznek egy alkotásába kerül csak az élmény. A fő nevezeteség egy fába vésett keresztrefeszített jézus volt, akit egy akkor halott fába vésett a szerző, s következő évben a fa újra életre kelt. Láthattunk eldugott második világháborús tárgyat is, nomeg a múzeummal szemben egy katonai bázist, ahol gyönyörű székelykapu volt régesrégi motívumokkal. Sajnos a katonák kijöttek, így nem mertük megörökíteni a szép kaput. A víz nyugtató hatását kihasználandó a gyönyörű napsütésben megálltunk egy halastónál, melynek olyan tiszta víze volt, hogy pisztrángok is voltak benne. Jó volt kicsit ülni a napon, nézni a vizet. Valami hihetetlen nyugalom szállta meg az embert, kár hogy ismét menni kellett tovább. Maradtam volna még szívesen egy kicsit.

 Csíksomlyó. Mosolyogva mondtam magamban alig két hét és újra itt leszek. A templomban akkor már javában ment a zarándoklat, hiszen május Mária hava, s a templom is az ő nevét viseli. Nomeg első szombat, szal tényleg sok ember volt a templomban és a környékén. De mi lesz itt pünkösdkor? Amikor több százezer, önmagát elsősorban magyarnak valló ember lesz a végeláthatatlan mezőn. Nos, az lesz talán egy fontos pillanata az életemnek. Visszaérve a szállásra gyors rendbehozódás, majd vacsora következett. Finom leveske és sült hús és párizsi szeletvolt káposztasalival. Az este sikeredett jópár páleszt és mégtöbb söröcskét elpuszítani. A sörről csak annyit, hogy a közelben palackozzák, nagyon lágy és könnyen lecsúszó típus, nem túl sok alkoholszármazékkal vegyítve. Az éjszakába jól belehúztunk, hajnali 2 környékén a már szinte sötét éttermeben araszoltuk a vízszintes pihenőalkalmatosságig :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.