De még milyen! Már ott kezdődött a dolog, hogy valami sugallat okán 7kor kipattintotta valami erő a szempillámat és kivezetett az ágyból, mint a nagy, színes mesekönyvben Mózes a népét. Rá is kellett jönnöm: baromira jó ez a korábbi kelés, mert tiszta fejjel máris meg tudtam pár dolgomat oldani. Ójesz! Persze a nap további része se unalmas malmozgatásból állt, volt bőven teendőm. Bár ha az ember "belefelejtkezik" a melóba, akkor gyorsan elmegy a nap. Főleg, ha az ebéd nokedlispörkölt :) Persze amikor mér azt modnod, hogy ez egy egész jó nap (bocs, csak mondanád!), akkor azért Murphy bátyó bedob egy kis ellensúlyt. Történt ugyanis, hogy egyik nagyonfontos ügyfelünk gépe újratelepítésre beérkezett, s az adatmentés elötti pillanatban elhasalta az adattárolóját. Rajta nemkevés adattal és levéllel... Persze ezeréves eszköz, nincs mégegy ugyanolyan, melynél a feltámasztás lehetősége fentállna. Persze nincs lehetetlen, minden iránya elmegyünk, hogy ezt megoldhassuk mielőbb. Meló után munka: régi ismerősnél. Ismét Murphy, a 10perces mutatvány kétórásra sikeredik. Utána még egy két gyors kör, Lbeszélgetés, majd tépés fotózni Takács Tamásékat teljes életnagyságban. 

 Előzetes infók szerint kezdés 9kor, gondoltam én feltízre pont jókor érkezek. Mikor odaértem már javában szólt a blúúúúúz, bár ismét nem voltunk túl sokan. De aki számít, az ott volt, mondjuk így. Kisebb médiagyűlés jellege is lett, mert elég sok kollegát láttam civilben enni-inni-bulizni-csápolni-jólérezni magát. Talán én voltam az egyetlen, aki "dolgozni" ment oda. Nem is ittam, mert már fáradt voltam, nomeg nem volt fáradtan cuccal a nyakamban hazáig gyalog somfordálni kedvem abszolút. De azért jó volt látni kollegát felszabadultan, kiengedett hajjal ezerrel csápolva látni az első sorban.. A koncert jó volt végre megvolt élőben a Pocsolyába léptem is :) , fáradtságom ellenére az utolsó szám felénél indultam haza. Fotózásilag szar volt. Fény alig, sőt még csak néha... Ez a Takács Tamás nagy egy arc. Én azt hittem egy ideig anno, hogy egy nagyképű barom, de rájöttem hogy egész normális. Bár hozzá kell tennem a dalok közötti agymenések elégge hosszúkásra nyúltak, s egy kicsit sokszor előjött a nemásoljátokacédéket szöveg. Ha jól meggondoljuk: persze, igaza van. De ott hol az igazság, hogy ők egy eladott példány után elég keveset kapnak, mi meg sokezreket fizetünk ki érte? Na igen, ezt kell megoldani, s talán az illegális másolatok ki fognak menni a divatból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.