Bár a kezdése érdekes volt, hiszen ma szabadszombatos voltam, mégis a cégnél kezdtem a napomat. Bár teendőm alig volt, bent sem voltam, szinte csak megmutattam magamat, hiszen egy fontos megbeszélésem volt, mely már egy ideje tervezve volt. Örülök, hogy végre sikerült összehozni, s jó sokáig el is tartott. Rosszul fogalmaztam, inkább úgy mondanám: rövidre sikeredett. A lényeg az, hogy ha minden jól megy, akkor néhány képem illusztrációként fog megjelenni egy könyvben. A kiválasztás egy részben megtörtént, bár még vannak fehér foltok, ahova még kell találni fotót. Előzetes terveimben a "végre alszok egy jót" szerepelt, mely simán kiborult, ugyanis egy régi haver a segítségemet kérte, hogy menjek el vele, mert egy gépet akar venni másodkézből. Persze hogy elkísértem, naná! Az utat végigbaromkodtuk, majd szerencsésen megérkeztünk Balatonszabadiba. Egy félig felépített házhoz értünk, ahol a kedves eladóval találkoztunk. Frankó dumálgatás közben letoltunk egy nagyon finire sikerült török kávét sok tejjel, és kipróbáltuk a cuccokat. A végén kicsit több cuccot hoztunk el, köztük én is beruháztam egy Nikon vakura, mert kellemes árat sikerült belealkudni a mókába. A visszaút is kellemesen lezajlott, első tervhez késve érkeztem, de mint kiderült nem maradtam le semmiről, mert a Tom White zenekar fellépése nem 7kor, hanem 9kor kezdődött. Bár én akkor már nem terveztem ott lenni, így ez most kimaradt. Nekik is, meg nekem is.

 Hiszen egy zártkörű partira voltam hivatalos, melyet néhány kedves ismerősöm szervezett. Kicsit távol a várostól, a Jazzland kocsmájában egy érdekes fúzióra volt kilátás: jazz és dnb zene egyvelegére. Azt képzeltem, hogy együtt fog a két dolog szólni, de mint kiderült, külön-külön blokkokban van a dolog intézve. A jazzblokkok nagyon jók voltak, végre úgy is tudtam hallgatni hogy nem kellett szorongatnom a kezemben a gépet, bár az elején azért kattingattam egy keveset. A falon nonfiguratív vetítés zajlott, a vendéglátás afféle földi disznóságörömök voltak, azaz csípős házikolbász, füstölt szalonna és házi töpörtyű. Mindez savanyúubival és friss kenyérrel tényleg jó kis étek volt. A társaság egy részét jól ismertem így gyorsan elment az idő a Sapi korrekt hangtechnikájának hallgatásával. Sajnos utolért a fáradság, így hazafelé vettem az útirányt. De én barom még most sem alszok, hanem Nektek írok. Hát normális vagyok én? ( köszi, ne válaszoljatok inkább :) )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.