Lehet hogy én nem tudom beosztani jól a szabadidőmet, vagy csak szimplán a pihenés kerül mindig az utolsó helyre? Nemtudom, de ma megint a kellemes ágybanlét maradt ki az életemből. Ugyanis a munka hőse immáron megint "unatkozott" itthon, így (nemlétező) felesleges energiáit a munkahelyén élte ki, mondván: ma legalább kicsit csökkenti a régi elmaradását. Hát persze...ha nem jönnének azonnali teendők és ügyfelek, akkor ez így is lett volna. Délután kis ügyetlenkedés után "tiszta a levegő" projektet tartottunk. Nem foglalt nőnél voltam, hanem Morzsival a szokásos Csótós sétánkat ejtettük meg a 0 fok közeli metsző hidegben. Tiszta fejet ugyan okozott, de az álmosságot is felfokozta bennem. Haza siethettem,mert 4re vártam valakit, akivel a program nemkicsit meg is csúszott, így az estére tervezett kellemes látogatós programom kicsit rövidre sikeredett, hiszen este 9re ígértem magamat a Juiceba.

  Ha szombat, akkor általában koncert: a mai préda a Bőgőmasina volt, melyek valamilyen Ska zenekar követett volna, de nem érkeztek. Nem mintha nekem a megbeszélt időben eccerű lett volna bejutnom, talán nem is csoda hogy a Bőgőbrigád majdnem hajnali egykor kezdett. A köztes időt relatíve végigdumáltuk, de az ülés méginkább álmossá tett. Fel is keltem, jártam fel és alá, belekontárkodtam a hangtechnikába is, csak hogy végre legyen már valami. A zenészek eléggé furcsa kapcsolatban álltak a külvilággal, mint kiderült már egy buliból érkeztek s feltűnően jó volt a hangulatuk valamilyen bevitt származék okán. Ez sajna a zenén is meglátszott: nem szóltak jól, és még félre is játszott némely zenész. A csapat amúgy érdekes felállású: 3 gitár (2 szóló, 1 basszer), 4 fúvós (altsaxi, saxi, pozán, trombita), egy szinyó, egy kornyika. Nem hiányzik valami? Ja igen, volt egy dobagy is, aki időközben néhanéha hasonult gazdáihoz: ki-kihagyott dolgokat, volt olyan dal is, amibe bele se tudott kezdeni valami hiba folytán. Rövid kis bemutatót kaptunk, kemény félórán át szórakoztattak bennünket. Az meg talán jelent valamit, hgoy a saját hozott közönségük a "szar volt" skandációval köszönte meg tapsok helyett a dalok végén az leadott produkciót. Sokat várakozás - kevés élmény.

 "Ha valamit korábban kezdesz el, csak később tudod befejezni" Örök igazság, hiszen hiába készülsz fel mindenre, mindig lehet meglepetéssel szembesülni. Délelőtt rohantam az elmaradásaim után, majd fini ebéd után nagylevegő és irány Zalakaros, egyik ügyfelünk. Már megemlítettem neki, hogy a szállodája szerintem átkozott területen épült, mert náluk aztán minden előfordul. Pl meghaló netpontok, bolond levelezőrendszerek és abnormálisan reflektáló hálókarik. Szóval, ami lehetséges, az itt megtörténik. Késve is indultam haza, kellőképpen lefagyva agyilag.

 Levezetésképen még egy hűtőszállítást sikerült összehoznom, melynek a végeredménye: 1 bódóg ifjú pár első hűtőjükkel :P, egy kiakasztott kiszolgálócsajszi és 5 friss zsömle, mely nemsokkal ez előtt fogyatkozott 3ra.Jó, mi? Amúgy a múltkor mutogatott koporsósreklámos cucc ellen egye többen hördülnek fel minden egyéb médiában. Bár a negatív reklám is reklám, nomeg ingyen van. Holnap délelőtt ismét munkás időtöltésben fogok szenvedni, de délután...asszem kialszom végre magamat rendesen. El is kezdem, most azonnal, de előtte azért elmegyek tornászok egyet, hiszen pép testben pép lélek :)

 Ami reggel 9kor kezdődik és este 9kor fejeződik be, az már döfi. Mármint ha pihenés. De ha munka, akkor kissé szíváskategória, de néha kell egy kis ilyen is, hogy az ember jobban tudja a dolgokat értékelni. Pl azt, hogy most álmos vagyok olyan szinten, hogy az agyam sem igazán úgy dolgozik, ahogy szokott. Pedig ma volt Fábry, a vendég Benga vót. Majd holnap leírom inkább, jó?

 Ma kicsit beleuntam a rohanó világba. Állandóan csak rohanunk és futunk. Hajszolunk valamit. Sőt, általában többvalamit. De vajon miért? Azért hogy jobbá tegyük az életünket, de könnyen lehet hogy ezzel tesszük éppen rosszabbá. Namindegy. Vagy inkább éppenhogy nem mindegy.

 Tegnap a Nigger beleültette a fülembe, hogy új váz kell nekem. Ami nem igazán kell, mert még müködik a régi, de tutira jobb és könnyebb lenne az újjal melózgatni.  Kevesebb zaj a képeken, ergó nagyobb záridő a magas ISO miatt. Ok, erre az olvasóim jelentős része csak hümmög, mer asse tudják miről nyomom itt a vakert. Bocsi tőlük, csak hangosan gondolkoztam (már megint).

 A mai blog eléggé csapongós azt már érzem, de valahogy nem pörög úgy az agyam, ahogy szokása. A délutánom naplementés részét romantikával töltöttem. Kedvesemmel, a felső szomszéd Gáborral a teraszomra érkezett áldást távolítottuk el. Nagyobb meló lett, mint merész álmaimban gondoltam volna. A nagy rész olyan súlyos volt, hogy megemelni nem tudtuk, csak csúsztatni és görgetni. Nemkevés ágat kellett letördelni, lefűrészelni a csonkról. Nem akarom elkiabálni a dolgokat, mert a sötétben korlátozott a látásunk: talán egy kőlap sem törött el. Jobb is lenne, mert pótolgatni nem könnyű a dolog. Gyors zuhany, majd egy gép szemrevételezése után mentem fotózni színházat. A mű címében volt valami stukker (Komámasszony, hol a stukker?), a soproni Petőfi Színház társulatának előadásában. Ez a stukker volt a kulcs (bár volt egy másik is kulcspozícióban), mármint hogy mikor kinek a kezébe kerül, s mit dirigál. Az első felvonás kicsit vontatott volt, kevés mozgással volt kísérve a cselekmény. A második már jobb volt szerintem, a stukker vándorolt, s megismerhettük mindenki jellemrajzát. Végülis jó volt, bár áldozatként finom hazai cuccról maradtam le: oldalas, sülthusi és házkolbász. Az Élet igazságtalan: semmi sincs "ingyen". S ha már a pénznél tartunk: ma sikerült egy kisebb jelentős összeget begyűjtenem, ami sosem jön rosszul. Talán éppen az új fényképezőgéphez? Easy come, easy gone?

 Alig kiérve pestről az M7esen engedelmeskedtünk gyomrunk hívásának, egy kúton megállva néminemű meleg étket gyömöszöltünk torkunkon lefele. Ki gondolná, hogy első érzetre a világ egyik legfinomabb sajtmártásos-baconos pizzája terem előttem? Hát senki. Ha már kút, akkor megosztom veletek a tegnapi út egyik érdekességét: megállva egy kúton némi itóka után néztünk s az alábbi megdöbbenésemnek adtam hangot. Láttatok már olyant, hogy az azonos márkájú/típusú félliteres gyümilé vs egyliteres gyümilé azonos árban van? Ráadásként alig többe kerül a nullahármas kólánál a litéres 100%os narancs? MegaLOL. Hazaesve gyorsan az ágyban végeztettem magamat, de a dolog nehezebbik része csak most következett: hajnali 5ig nem jött egyszerűen álom a szememre. Amikor félötkor felkelek pár korty sörért, az már eléggé abszurd, nemdebár? De legalább használt, s be kell vallanom a reggeli fél8as ébreszés nagyon váratlanul ért. Kellemesen kóválygó fejjel mentem melózni, ahol igencsak pörgős és a változatlanul autóvezetős napom lett: ma is letoltam több mint 100km-t. Még ebéd előtt jöttementem és szembejött velem egy reklám. Persze, mondjátok legyintve: mindenhol reklám jön szembe, s ebben teljesen igazatok van. És tényleg: mindenhol a fránya reklámokba botlasz: tele van vele a tv, a rádió, minden heti- és napilap, magazin. Az utcák tele vannak rakva megállítótáblákkal, falragacsokkal és színes plakátokkal. Egyszerűen lassan beléjük fogunk fulladni, mert mindegyik azt akarja elhitetni önmagáról hogy ő aztán az Űberjó. Neked. Űberjó. Érted?

 Mint például a napi fotóm: nézzétek csak, egy társadalmi szervezet egy halott kislánnyal és üvegkoporsóval "reklámozza magát" s ácsingózik az adónk 1%ára. Durva kicsit nem? Lassan már annyira bedugult ez a marketingvilág, hogy a figyelemfelkeltéshez már extrém, abszurd kellékekhez kell nyúlniuk, merthogy immunisak lettünk. Beindult bennünk egyfajta "természetes szelekció", szemünk képolvasásként átugorja a reklámot, fülünk bezárja agyunk értelmező kapuit ha reklámveszélyt sejt. Ez az egész reklámszakma szerintem egy hatalmas "boom" előtt áll. Fel kell találniuk a reklámok új generációját, ami érdekli az embereket és megérinti. Aki ezt kidobja az agyából előre blokkolhatóan milliárdos lesz (persze ha jól le tudja védetni a mechanizmust). Talán nincs is messze a közelmúltban scifinek tűnő jelenség, ahol mindenki előtt holografizálódnak agyából orvul kilopott személyes vágyai köré automatikusan fonódott reklámok. Talán mégsem akarom ezt a jövőt?

 Rutinos leányzók egyből azt hiszik, hogy valami baromiranagy sale van a drogospiacon (drogeria markt), pedig ez egy kicsit más élmény, hiszen eljött a koncert napja. A koncert, melyre nagyon vártam már, bár volt alkalmam múlt nyáron is ottlenni, de akkor kicsit rontott az élményem két apróság: alacsony (tömegbe nem alkalmas) csapattagok és lyukrafutás (ez egy értelmezésben igencsak kellemetes dolog, de itt a rossz vágányra váltást jelenti). Mindezek után azt gondoltam, hogy nademostaztán mindent bepótolunk, de nagyon ám, sőt még annál is többet :) Félnap céges melózás után egy kis késéssel indultunk pestre, ahol a töltelékteendőinket nem sikerült megoldani, ergó a nap nem túl jó mederben folyt. Ez a kijelentést az időjárás abszolút cáfolta: bár rövid időre, de még a nap is áldásként szórta ránk sugarait. Eső noku, hó nuku, mindenegyéb égből pottyantós sültvarangyok noku, bár ahogy az eőrejelzést vizslattam inkább a viszaúttól tartottam leginkább.

  Felérve nagyfaluba régi Kanizsai haverunk, Z lakásán kezdtük a bemelegítést, ahol megismertük leányának anyját és magát a fentemlített aprócska jövevényt, aki az első pillanattól imádatáról biztosított (ok, ezt minden nő megteszi :P). Közben beesett Z munkatársa Matyusz, aki nőnemű egyed, s két legfontosabb jellemzője: bírja a pálinkát (jobban iszik mint az anyja) és képes kb 25 percet csuklóból a tükör előtt sminkelve eltölteni. Bár, - ahogy be is vallottam neki -én nem láttam a az after-before effektust igazán (jelzem ez két dolgot jelenthet: vagy szarul sminkel, vagy nem segít szebbé tenni). Z-ék egy könnyed kis 15perces sétára laknak az Arénától, így a kocsi is jó helyen volt, nem kellett parkolózgatással bajlódni. Próbálkoztunk többféle hátszéllel, hogy póri állójegyünket megturbózva egyenesen Dave lábai elé csattoghassunk, de hasztalan. Beletörödve helyzetünkbe azért kihoztuk a maximumot: a kordon második soráig hoztuk be a formánkat, ahol (köszönhető a magasításnak) egész jó kilátásunk lett. Sok minden jót mondhatnék a koncertről, sőt, szinte csak jót, de nem ömlengek inkább. Azért pár apróságot azért bedobok: a Home végén olyan hangosan dúdolt a közönség, hogy nem kezdték el a következő nótát, hanem egy kis finom dobalapra szólózhattunk vagy 1-2 percig, míg Dave fejet hajtva előttünk köszönte az élményt. Kapott is belőle rendesen, s éreztük: ennek köszönhetően nagyon odatették magukat. Nagyon sok improvizációt hallhattunk, eredeti előadásmódban a Man Behind The Wheelt is elnyomták. A magyar fanclub is készült, az Enjoy The Silence alatt a közönség jelentős része különböző-ezerféle koronában mulatta végig a dalt, mely alatt felhívtam ugyan valakit, de ő nem értékelve a helyzetet nem is hallgatta meg...khmmmm. Rutinos DMesek jól tudják, hogy a Never Le Me Down Again alatt begyakorolt dolog, hogy az egész megvilágított közönség kartlengetve ordítja a szöveget. A porondról tuti nagy látvány lehetett, mert Dave "csak" annyit mondott: incredible (jelzem, egyik koncerten sem minősítette eddig ezt a cselekedetet). Mi sem panaszkodhattunk: minden hangszer egyedileg és összeségében is teljesen profin szólt. Mondom: teljesen profin! Természetesen mindannyian kiordítottuk a torkunkat, széttancoltuk magunkat és nem is értettem igazán, hogy az hogyan van, hogy a vállamtól lefele a lábamig úgy éreztem, hogy folyik rajtam az izzadtság. Egy apró szomorúságom akadt csak: a StrangeLove sajnos most nem volt bent a setlistben....brühühühü :(. Gyors kiszabadulás, fürge ruhatárazás, pár ötös+néhány smaci kiosztása után elkezdtünk visszamászni a kocsihoz. Közben megvárandó Z-éket nekiálltam az egyik fehér táblára kivetíteni a képeket, melyen sokan jót derültek, persze mi is remekül szórakoztunk. Z-től, Ágitól és Bekómázott Glóriától (aliasz Matyesz kicsit kiütve) elbúcsúzva kocsiba be, DM MP3 be, elindultunk haza idő be.

 Derisz számtín medzsik in dí ér, mondta eccer valaki, de most nem ugrik be kicsoda. Nembaj, nem fontos...az a fontos, amit mondott. Aki ismer, tudja hogy az agyam matematika alapján működik, s hiszek az összefüggésekben, mint pl a mai napban is...2010.01.10. Kicsit sok az 1es meg a 0. Az igazi jo majd 2010.10.20 lesz :D Bár már lemaradtunk a 2010.01.02ről, eléggé korán az év elején. Ma a drágalátos biológia órám szokás szerint kipattintotta a szemeimet, nem hagyott pihenni, szal felöltöztem és letéptem a bolhapiacra. Hiába jártam végig kétszer az egész piacot, egy apró darab tartalékjelleggel felhalmozott kábellel gazdagodtam csak. Mivel holnap DM koncert, s az egyetlen nemünnepi fekete gatyómat utolérte a vég, így kénytelen voltam minden eshetőséget megtekinteni, hogy nehogy világos gatyóban lásson meg Dave bratyó. Nos, rájöttem, hogy a Plázánk egy nagy pucegva fos (a jogdíjakat majd kicsengetem kedves Réka!). Van benne egy Cosmos City vagy mifene bolt, hol olyan cuccokat láttam, hogy a nemlétező pészmékerem feldobta az elemtartóit egyből. Eksün van, a 2500ftos gatyákat 1350ért lehet betornászni a szatyorba. Az anyagminőségekről csak annyit, hogy ha túlél két lightos 40fokos mosást akkor asszem extraordináré túlélőverzsünt kapott ki a szerencsés delikvens. Finom ebéden kifáradva elhatároztam magamat, hogy mégeccer szerencsét próbálok a Vögelénél, mert ott még láttam olyasmit, ami -ugyan nem teljesen- de nagyjából- meg is felelne. Alighogy bementem, a nappali fényben egyből megakadt a szemem egy, tegnap még nem is látott gatyeszon: hümmhümmm...ez már tetszetős. Persze, a méretemben éppen nem volt, így biztosra menve eggyel nagyobbat vittem be próbára. Ja, meg még vagy 4 másfélét, hátha... Az 5ből seccperc kizártam 2t, majd a harmadikat, így kettő befutó volt. A kettő közül a kicsit strapabíróbbnak tűnőt választottam: bízok benne, hogy a húzósabb árcédula a jobb minőséget hivatott jelezni ugyanazon bolton belül. Azt mondják: előre nem lehet kipihenni semmit, de én mégis megpróbáltam ma délután 2 óra alvással előredolgoztam (bár szerintem baromira sok elmaradásom van) a holnapi napra. Hiszen holnap koncert, melyre előrehangolódtam a nyári koncertDVD újfenti megtekintésével és némi albumhallgatással. Előbbi olyan jól sikerült, hogy nem sikerült meghallanom az egyik lakó kopogását :) Az estémben is még belefutott egy gyors látogatósdi, mely remek eredménnyel járt. Nomeg jött a kérdés a féltizenegykorteszkóbanjárók klubjának prominens tagjától: melyik a jobb a küvé vagy a kabernet? Nesztek egy kép, aki megmondja milyen bor van pohárban s melyik pincészettől, az nyer egy szóbeli tibicsokijegyet!

ui: ja az egyik régi csapatnak is van ilyen misztikdala, talán ismerős is egy kicsit? :)

ui2: 

I'm always willing to learn
When you've got something to teach
And I'll make it all worthwhile
I'll make your heart smile

ui3: ugy mindenki tudja, hogy ami kék, arra rá kell kattintania? :)

 ...mit el nem csókolunk

 Hitet téve Szigfrid Aurél alias H. Bóna Márta mellett, a mai napra bevállaltam a szombatot. Hiszen mint mondta olyan lágyan és kedvesen: egész nap heveny csapadékolás lészen. Könnyen lehet hogy nem nyugatMo-ra gondolt, csak a családi vízcsap hibás működésére, de azért darabjaiban igaza volt. Reggel ugyan nem esett, de késő délelőtt ismét megnyitották ott fent az égi csapokat, s a fagypontközeli hőmérsékletben lehetett találgatni nagy bőszen: eső, ónoseső esetleg havaseső hullik éppen alá az égből. A vásárlók mennyisége szerintem valamelyest egyenes arányban áll az időjárással, s ez ma is gyér látogatottságot eredményezett. Ebédre házi pizza volt, ebéd után pedig kellemes alvás. Este próbálkoztam kis városunkban egy épkézláb sötét nadrágot beszervezni, de vagy az igényeim magasak vagy a kínálat volt karcsú. Mindegy, holnap még talán valahol belefuthatok egy jó vételbe, bár teljesen nem merek hitet tenni mellette. De legalább megpróbálom. Este fekapartit tartottunk, amolyan utószilvesztert, bár a termelésünk jócskán alulmúlta az elvárhatót, de legalább jól eldumáltuk az időt...teljesen reggel 1ig. S a címből máris fakad a kép, ismét Szalóki alias Karády. (upsz, juteszembe, még mindig nem küldtem át neki (se) az ígért képeket)

 A természetnek megvannak a saját kis és nagy törvényei. Főleg a nagyok emlékezetesek a mai naptól újfent felemlegetve. Az ember a nagy károkat akkor tudja okozni, ha ezeknek a törvényeknek fittyet hányva eljátsza az istent. Így tettek a falszomszédaim, de az ostor rajtam csattant. Történt anno, hogy nyáron jól megfáradva érkeztem pár óra alvás után Londonból arra, hogy a falszomszédaim teljesen önállóan, engedély nélkül átjöttek a mi udvarunkba és a kertemet is képező borostyánokat, illetve kúszómagvas faszerű képződményemet megritkították. Utóbbi a két udvart elválasztó gyenge lábakon álló téglakerítésen foglalt helyet, melynek ezáltal pl a teljes őoldalukra eső bokorrészt szimplánpusztán kivágták. Ez volt a baj, a fránya természeti törvényt és egyensúlyt megbontották, melynek a beteljesülése ma volt. Gyk: a sok esőtől és jelentős mennyiségű hótól megnehezedett a fa, s alámosódott az egész hóbelebanc. A kerítés felső része kiborult, rá a kültéri lapokkal borított teraszomra. Jópár eltörött, az egész zöldség a teraszomon landolt. Lesz mit darabolni-eltűntetni-újra kerítést csinálni. Ráadásul kimozdult a helyéről műholdas tányérom is, így a tévézésről is le kell félig mondanom. Már csak az a kérdés, a biztosító mit szól a kis mókához. Remek kis nap ez, bár Niggernek meg a verdájában az ékszíj ugrott le. Frankós esős-ónosesős időben legalább a kiállítás anyaga felkerült a falra. Csak miért kellett ezeknek megszegni a természet törvényeit?

... amiben nincs áram. Bizony, isten önképű teremtményei határtalan baromságokra is képesek. A boncolgatásba inkább bele sem mennék, legyen elég a tudat. De van másféle tudat is....asszem kezdek kicsit belefásulni a blogírásba. Mármint kezdem magamat unalmasnak érezni mostanság (gondolom Ti már régebb óta). Szal vagy feldobom magamat, magy eldobom magamat (blogügyileg). Mindez miközben is jutott eszembe? Tegnap, amikor kínai popzenét digitalizáltam MiniDiscről mp3ba. A magyar popzenétől sem állok a fejem tetejére, de ez nagyon fura érzet, ha a gitar-szinyó-pozán triumvirátust (számomra) érthetetlen habraty ötvözi "eleggyé". Lapozzunk inkább. Problémás nap, tele rohanással s egyéb érdekfeszítő dolgokkal, mint két fontos megbeszélés. És igen! Ma megjöttek az előhívott képek pestről, köszönve Sanyinak. Nem is tudom, hogy lehettem olyan szerencsés, hogy elsőre beletrafáltam vagy 3 éve egy "tökéletes" fotóelőhívó helyet találnom. Ismét nem csalódtam bennük, a képek gyönyörűek lettek, igazi élmény rájuknézni, főleg nekem, aki materialista elvű. Kézbefogni egy fotót még mindig nagy élmény, kicsit olyan mintha a gyermekét tartaná az ember a kezében. Persze ez nem úgy gyermek, csak alkotás. Bár a gyermek is az, csak azt más szerszámmal készítjük :)