... amiben nincs áram. Bizony, isten önképű teremtményei határtalan baromságokra is képesek. A boncolgatásba inkább bele sem mennék, legyen elég a tudat. De van másféle tudat is....asszem kezdek kicsit belefásulni a blogírásba. Mármint kezdem magamat unalmasnak érezni mostanság (gondolom Ti már régebb óta). Szal vagy feldobom magamat, magy eldobom magamat (blogügyileg). Mindez miközben is jutott eszembe? Tegnap, amikor kínai popzenét digitalizáltam MiniDiscről mp3ba. A magyar popzenétől sem állok a fejem tetejére, de ez nagyon fura érzet, ha a gitar-szinyó-pozán triumvirátust (számomra) érthetetlen habraty ötvözi "eleggyé". Lapozzunk inkább. Problémás nap, tele rohanással s egyéb érdekfeszítő dolgokkal, mint két fontos megbeszélés. És igen! Ma megjöttek az előhívott képek pestről, köszönve Sanyinak. Nem is tudom, hogy lehettem olyan szerencsés, hogy elsőre beletrafáltam vagy 3 éve egy "tökéletes" fotóelőhívó helyet találnom. Ismét nem csalódtam bennük, a képek gyönyörűek lettek, igazi élmény rájuknézni, főleg nekem, aki materialista elvű. Kézbefogni egy fotót még mindig nagy élmény, kicsit olyan mintha a gyermekét tartaná az ember a kezében. Persze ez nem úgy gyermek, csak alkotás. Bár a gyermek is az, csak azt más szerszámmal készítjük :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.