A természetnek megvannak a saját kis és nagy törvényei. Főleg a nagyok emlékezetesek a mai naptól újfent felemlegetve. Az ember a nagy károkat akkor tudja okozni, ha ezeknek a törvényeknek fittyet hányva eljátsza az istent. Így tettek a falszomszédaim, de az ostor rajtam csattant. Történt anno, hogy nyáron jól megfáradva érkeztem pár óra alvás után Londonból arra, hogy a falszomszédaim teljesen önállóan, engedély nélkül átjöttek a mi udvarunkba és a kertemet is képező borostyánokat, illetve kúszómagvas faszerű képződményemet megritkították. Utóbbi a két udvart elválasztó gyenge lábakon álló téglakerítésen foglalt helyet, melynek ezáltal pl a teljes őoldalukra eső bokorrészt szimplánpusztán kivágták. Ez volt a baj, a fránya természeti törvényt és egyensúlyt megbontották, melynek a beteljesülése ma volt. Gyk: a sok esőtől és jelentős mennyiségű hótól megnehezedett a fa, s alámosódott az egész hóbelebanc. A kerítés felső része kiborult, rá a kültéri lapokkal borított teraszomra. Jópár eltörött, az egész zöldség a teraszomon landolt. Lesz mit darabolni-eltűntetni-újra kerítést csinálni. Ráadásul kimozdult a helyéről műholdas tányérom is, így a tévézésről is le kell félig mondanom. Már csak az a kérdés, a biztosító mit szól a kis mókához. Remek kis nap ez, bár Niggernek meg a verdájában az ékszíj ugrott le. Frankós esős-ónosesős időben legalább a kiállítás anyaga felkerült a falra. Csak miért kellett ezeknek megszegni a természet törvényeit?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.