július 22, 2011 - Krampussyng

2011.07.23. 15:35

 Ember tervez, ösztön végez. Valaki igazán elárulhatná végre, hogy hol a francba kell kikapcsolni a biológia óránkat, mert ez a köcsög mindig keresztülhúzza a számításaimat. Így hát a kellemes ébredés bizony félkilenckor úgy vágott hátba, hogy rájöttem: ez bizony nem álom, ez a való világ. Persze ettől még nem kell felugrani az ágyból és ponka sziú csatakiáltásokkal galoppozni végig a Gyergyó utca páratlan oldalának egybenőtt házacskáit, hanem lehet simán csak végiglustizni a délelőttöt. No meg a délután egy részét is, hiszen képválogatás, blogírás simán végezhető vízszinteshez közeli testhelyzetekben, nem? Persze kaját azért toltunk, merthogy a magyar ember eszik amikor éhes, oszt iszik, amikor szomjas. Egy órás szieszta is belefért a dolgokba, nomeg jelzem mindenkinek, hogy megtaláltam a nagy Ő-t. Régóta kerestem olyan weboldalt, ahol ha utazik az ember és van némi üzemanyaghozzájárulásért szaba ülőhelye, akkor fel tudja ezt tenni a netre. Nos, tixtelt hölgyeim és uraim, ezen hely neve Oszkár. Ne az alapmű kategóriába fényeződött Swarcenmarcona által alakított (ex)maffiavezér Provolone romantikus családregénye jussék az eszébe, hanem ez. 

 Az elindulás persze enyhe késéssel kezdődött, de szemlátomást semmiről sem maradtunk le, bár az emberek menynisége azért megnövekedett tegnaphoz képest. Hiába, a tegnapi nap után a becsületeseknek még végig kellett gályázniuk a mait, szal érthető volt ez az akut népsűrűségnövekedés. A naccínpad előtt gyülekezők kellemesen tinglitangliztak és énekelgettek az Irie Maffia dallamos nótácskáira ringathatták a hasnyálmirigyüket. Mivel mint kollegám is emlegette: ma olyan kis lazás napunk van, hát elfutottunk megnézni a kis sétával elérhető színpadot a víztoronynál, ahol Dresch Misiék quartettje tolta a fülbevalót. Igazi kis csemege volt a finom kis jazzmuzsika a sok nagyhangú pop/rock/szar kategóriák között. Kis séta, s Axl Rose hazánkbeli helytartóját csodálhattuk meg, akik a Welcome to the Jungle-al rángattak be a sátorba tömegeket. A gitáros arc vitte a hátán a csapatot, persze az énekes is odatette magát rendesen. Míg Gábor mítingelt, addig én berongyoltam a Tsátorban nagyhirtelen, de meg is bántam. Valami Frenk nevű csávó nyomta a kislétszámú hadseregnek a gondolkodtatót, de se a szövegek, se az előadó csontbuzi milliője nem esett jól a gyomromnak, szal kihúztam inkább a belemet és teljes gőzzel mentem a széljózsa, akarom mondani a Deák Bill Kapitány iránya felé. Szegény Bill eléggé lábbajosan van, 6hete sikerült egyet spiccelnie a színpadon, azóta sajnos ülve kénytelen tolni a blúzt, de ezt simán elfogadjuk tőle.

 Az ember próbál pontos lenni, nade a zenészeknek ez biza nem mindig sikerül, főleg, ha jólcsengő külföldi játékosról van szó: a Parov Stelar Band könnyed kis csúszásával még a rendesen elkésőket is bevárták. A koncert remek hangulatú volt, kellemes nujazzes beütésekkel, a közönség minden izmára kihatóan tolták a gépi alapokra rárézfúvózott és basszuspengetett vokális labdacsokat. Az énekes csaj nagyon tolta magát, feszülős cuccban és sztyúihasonmás kalpagban rázta magát, bár közelről nézve azért nem mind arany, ami fénylik :) Bár még bírtunk volna a zúzásukat, de másztunk a Mystery Gang zenés estjére. Na, ők ismét egyfajta mumusaim voltak: eddig sikeresen kerültük el a közös légtérben tartóózkodást, de most megtört a dolog, frankó fotóalanyoknak bizonyultak. Frenetikus odaadásal és elánnal tolják a rockabillyt, már-már olyan a tekintetük, mint akik valami tudatmódosítót tolnak nem kis sikerrel. A közönség vonaglott, hullámzott, a hátsó traktusokon táncra perdültek a jampecok 21. századi leszármazottjai kultúráltan. Minden út Rómába, egyesek szerint romába vezet, de egy biztos a Road az egy jó út. A nemzetirocknak titulált zenéjük megtelítette a sátrat, s a tömeg ordítva énekelte a dalok szövegét, mintha az anyatejjel szívták volna magukba a cuccost :) A második gitáros igencsak egyéni fej- és hajszerkezetével, nomeg ördögi pengetéseivel hívta fel magára a figyelmet.

 Este 10, Quimby a nagyszínpadon. Na, ha láttatok sok embert, akkor ez kb olyan volt. Amerre néztél a színpad látóköréből, mindenhol csak ember-ember-ember. Kiss Tibiék rendesen hosszú koncerttel hálálták meg a zarándoklást, s majdnem éjfélig tolták az ismert és kevésbe ismert dalaikat. Persze a fotós nem vár, rongyol egyből másik helyszínre, hiszen az Anima Sound System gépzenéje szólalt meg a sátorban. Második dalként betolták a mindenki által ismert '69-et, ami így élőben, kicsit átdolgozva (mégis hűen az eredetihez), extrahosszúságban, ott és akkor analógban nagyon frankón szólt, elismerés mind a művészeknek, mind a technikusoknak! Az énekes csaj meg mintha nikkelbolhát evett volna, autófókuszilag alig követhetően duracellnyusziszkodott a sztédzsen. Átmentünk a Folk Error végére, de a csúszásuk miatt az elejére a víztoronyhoz, de csalódottan jöttünk vissza...vagy türelmetlenek voltunk, vagy a setlistet kicsit át kéne gondolniuk. Na mindegy. A Road helyét a Paddy and The Rats, azaz a pudli&patkány vette át a színpadon, akik csupa olyan nagy gyerekből voltak, akik még mindig hisznek a télapóban, a fogtündérben, nomeg a gonosz kalózokban :D Mindenki énekelt, táncolt, a nézők szerintem visszamentek saját életükben pár évet, s cserébe frenetikusan érezték magukat. Nagyon komoly volt, az tuti az élmény, bár egy kis ingyenrum osztogatás azért beleférhetett volna még a csipetcsapat szolgáltatásába. A másik sátort céloztuk meg, hgoy ott mingyá kezdődik a 30Y, amiből egy nagy adag balfaxkodás és késés lett. Fél óra alatt sem sikerült behangolódni és elkezdeni a koncertet. Mi kint várakoztunk, s a Quimbyről áttekergő tömeg heringre zsufizta a sátrat, amit mi így kihagytunk. Nade kell mindig az embernek egy kis szenvedés, némi pánisment, hogy tudja étékelni, hogy bizony, milyen franó dolga van valójában. Emiatt én önkényszerűségből félméterre bevállaltam országunk egyetlen 11millió férőhelyes szívének gazdáját, "akit minden szeret és aki mindenkit szeret", az egyetlen szemébelógahaja nyálgépet: Kozsót, aki elvileg az Ámofutókkal jött el, de valójában csak az új luvnyáját hozta el. Új, mármint neki, közelről nézve eléggé megjáratott, nem első tulajtól való darab a csaj, aki bizony kitette, amije még van. Kozsómester az elmaradhatatlan fekete napszemcsivel, flitteres cuccal és aranyszínű ádídásszal készült a Campuspartira, persze néha problémákba ütközött a megfelelő CDmagára énekléssel.

 A cucc -nemkicsit- megfeküdte a gyomrunkat, szal a város egyetlen éjjelnappali kajáldájába bestünk be egy laza francipiritós+sajtoshambi kombóra. Itt megtudtuk hogy az adósok milyen fifikásak, s milyen kis trükkökkel próbálják a becsületes vállalkozókat megzavarni, hogy kis késéssel adják a nyugtát. Mondanom sem kell, eléggé gyomorforgató sztori volt. Hazaesve kis képnézés, majd hajnali háromkor az elburulás következett, hiszen a honapi este kemény lesz: Edda, Tankcsapda, csak hogy a két nagyfalatot említsem meg :)

Jahh! Lusta vagyok, meg elkések, szal a képek fent vannak a faszbúkon, megtaláljátok simán :)

A bejegyzés trackback címe:

https://napifoto.blog.hu/api/trackback/id/tr453091570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása