június 08, 2010 - harmadik
2010.06.10. 01:12
Utólag viszanézve ez volt a leghosszabbnak ható nap. Persze ugyanakkora volt, mint a többi, de máshogy hatott. Bizony, órában hasonló volt, de valahol már éreztem hogy már a harmadik napja a kezemhez nőtt a gép, ami bizony a karosi vízből is kapott egy keveset.
Reggel a színterápiás szoliban kezdtünk, majd optika nélkül beszagoltunk a szaunába is. A szoliban megfejtettük a színterápia gyorsítható technikáját . Következett az új fejlesztés részeiként létrejött babaetető, játszóház, fitness- és erobikterem. Legelsőben egy gyönyörű kislány és egy aranyos kisfiú várt bennünket, míg a játszóházhoz egy egész csoport ovist szerveztek, akik aztán azonnal birtokba is vettek mindent. Alig győztük kapkodni a fejünket jobbra-balra, hiszen mindenhol téma volt, ami nagyon gyorsan mozgott.
A folytatás a kinti élményfürdőben folytatódott, ahol ismét a gyönyörű természeti környezetben dolgozhattunk a szép modelljeinkkel.
Az első napon kimaradt a kamikaze csúszda, ami rövid ámde meredek egy darab. Na itt sikerült pár baromira jó képet összehozni, mint pl ezt is. Ugye, ti is így gondoljátok?
Ismét egy kis befutás a belső részre, ahol a nagy térbe most kicsit több emberke jött össze. Külön örültem az alábbi családnak, ahol a kisbaba az első körben még nem vett észre, de amikor igen, akkor már szabotálva a fotózást nem volt önkéntes és engedelmes alany. Nem baj, azért meglett az, amit szerettem volna.
Itt elválltak az útjaink: a videósok elmentek PRfilmet forgatni a vezérrel, én pedig addig végre magam urává válltam csak mentem az orrom után mindenfelé. Jólesett kicsit szabadon mászkálni és vadászni a témákra.
Gyermekmedence, majd hullámmedence és egy kis dejavu következett. Felkerestem azokat a részeket, amikre emlékeztem a sok évvel ezelőtti nyarakról s kicsit elgondolkoztam a múlton, s az akkori tudatlan boldogságon. Bizony, nagyon régen voltam már kicsi gyerek.
Még egy kis fotüzgatás, aztán a nap végén egy kicsit elmerültem a sportmedenécben egy rövid időre. Jólesett kicsit úszni, elnyúlni és élvezni a vizet. Gyors indulás haza, majd ithon egy kicsit összeszedni magamat és a kissé elhanyagolt lakást.
Szerző: ph0t0
Szólj hozzá!
Címkék: munka móka természet konklúzió portré csoda zalakaros egzotikum pillanatkép hogyisvanez dejavu élvezetek vajonmiért a pillanat
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.