Hiszen olyan felesleges az egész hétvégét pihivel tölteni, jobb lenne, ha inkább a szombatot még a munka hőseként élnénk át. Így is lett, és a délelőtt ügyféldúsan telt, sok ember aprócsprő és számára hatalmas problémáit oldogattuk meg kedves mosollyal az arcunkon. Azt gondolom, sikerrel vettük az akadályt, melyre a finom ebéd a hurkakolbász pároltkápuszta és sült krumpli kombójával reagáltunk. A délután sem volt uncsi, ugyanis határidős nagymennyiségű scannelést kellett abszorválni. Külső segítséget vettem igénybe, aki a meló oroszlánrészét magára vállalva nekiugrott a harci feladatnak. Ezalatt illetve ez helyett én egy halom dolgot elintéztem. Pl. elintéztük az esti fekapartira a bevásárlást, megjavítottam egy fényképezőgépet és egy vírusos gépet és egy kicsit próbáltam a hazai káoszon túllenni. Ja, meg Lacibácsinak okoztunk nagy örömöt: működésre bírtuk két nyomtatóját, melynek hírére nagyon nagy örömet láttun viszont az arcán. Megérte, az tuti. Apropó bevásárlás: sikerült egy szinte elveszettnek tűnt régesrégi ismerőssel szembetalálkozni a nagyfehérben. A nap maradék részében egy kellemes eszemiszom dínómdánom volt, melyet egy újabb teszkótúra követett, majd a vége fekapartiba torkollott. A parti egész jó volt, fini pizzát toltunk, válogatott söröcskéket burítgattunk és eldumáltuk az időt hajnalig. A póker kimaradt, szal potyára cipekedtem oda is, meg vissza is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.