...hogy ismét megváltsuk a világot. Na, ma sok sztori volt, szal nem lesz 2perces az elolvasás. Ma reggelre anyutól paprikánsült tojást lejmoltam tegnap esti rendeléssel, csak hogy kompenzáljam azt a gonoszan átküldött fotót, amin hasonló finomságok leledztek. De még elötte jött a telefon: az egyik szerverem nem működik, így elsődlegesen tendáltam feléje. Ilyen se túl gyakori: elromlott a benne levő memóriamodul működés közben s emiatt kicsit össze is keveredett a tartalom. Hatalmas mák, hogy 10 perc alatt sikerült találni hozzá való memóriát, és az adathelyreállítás is egész gyorsan megvolt. Visszafele máris szembejött, pontosabban mellémjött az első sztori: a bözsetéren a kétsávoson a piroslámpánál mellémáll egy kocsi. A pasi rámnéz, majd lehúzza az ablakot. Gondolván - hogy valamit mondani akar - , én is lehúzom az ablakot. Bár dohányozni kezdett, azért szóba elgyedtem a középkorú, kedvesnek tűnő arccal, s máris kijött belőlem az antidohányos-leszoktatós fíling, s megemlítettem hogy egy jó dumálás kevésbé lenne káros az egészségére, mint az a kurv@ bagó. Erre azzal érvelt, hogy neki abbahgyni a bagót kb olyan lenne, mint nekem "lejönni a pin@ról" :))) Persze visszavágtam csuklóból: talán magának is egy jó pin@ kellene, talán eszébe se jutna a bagó. Aztán zöld lett=megindult a sor, s csak egy kutyafutta viszlátra maradt idő. Így a délelőtt gyorsan elment, finom tegnapi (nekem újdonság, hiszen tegnap kimaradt) ebéd. A délután is mozgalmas volt: biztosító, majd Ráfázolbank, ahol nagyon kedves volt a pénztáros hölgy: kitöltögette helyettem a papírt én meg viccesen megkérdeztem hogy miért van ott az egyik kifelé mutató kijelzőn egy 50es. Próbálkoztam azzal hogy ennyi a vérnyomása vagy ennyien voltak ma már, esetleg ennyi az esély rá hogy a befizetett pénz a megfelelő helyre kerül e. Nagy nevetés közben mondta el hogy valójában mit jelent, de aki kíváncsi rá, hát kérdezze meg maga is :) Viszaérve szembesültem egy már pár napja tudott ténnyel kicsit szembejőve: a havi kultúrális pdfbe beleolvasva láttam, hogy kanizsán jótékonysági gálaestet rendeznek. Na kinek, találjátok ki! Nem, nem a szegényeknek, nem is az árváknak, se nem a kórház gyermekosztályának, vagy esetleg valami egyházi célnak. A haiti földrengés túlélőinek! Vágjátok? Az embereknek pénzük alig van, baromira sok célt lehet egy pillanat alatt találni, hiszen eléggé szarban van az ország. Ehelyett mit teszünk? Pénzt gyüjtünk egy gazdag országnak. De nézzük hogy mennyit is: ideális esetben 600 ember fér be a HSMKba, azaz 600x2000=1.200.000 + esetleg 100 támogatójegy=100.000. Ergo szumma 1.300.000. Persze szerintem ennek a fele ha összejön. A főbajom az ilyen gyüjtögessünk ilyen meg olyan országoknak és menjünk segíteni menteni katasztrófákkor című dolgokban az, hogy vajon ha mi kerülünk valami szarba ki lesz aki idejön és segít? Vagy gyűjt nekünk pénzt és idetolja? Vajon ez végigment a szervező Önkormányzat és Cigó Önkó vezetőinek fejében? Aligha.

 Napközben felhívtam egy régi haveromat, aki most egy kis időt kint töltött, számszerint Kínában, meg állítólag mindenfele. A héten egy fotónézegetős-mesélős este várható némi borszerű lőrével kísérve, melyen meg fogok tudni konkrétumokat arról, hogy a nemtökéletesen feltett obi milyen szépen el tudja cseszni az ember képeit, hogy újabb egy napba kerüljön hogy elmásszon és megcsinálja mégégyszer. Ugyanazt. Meló után rohanás haza, hiszen hóképe pályázat van ma és múlt hónapban sem vittem. Már előre tudtam mi az a kettő kép, amit vinni szeretnék. Kinyomtat és nyugodtan kivárva a száradást. Szépségesen kivág, majd elmegy bevásárolni ( upsz juteszembe, cuccok a kocsiban vannak, van egy köröm ki értük :((( ). Fotóklubba bérkezéskor pacsi a csapattal, jé hiányzik egy régi arc, de van egy új. Druszák, szal az új arc is Kristóf. Elhozta a most futó kiállításának képeit. Előre nyilvánosan beígértük Fekabiccsel hogy kussolunk, bármit is látunk. Hát egész könnyen ment, bár ilyen fotókat én nem mertem volna falratenni, pláne pénzt elcseszni a kinyomtatásukra. A hóképén az első hely ismét az enyém lett, de a szavazás végeredménye mégis egyfajta érdekes helyzetet alakított ki. Kipukkant egy, már súlyos hónapok óta felfújt lufi, mely változást sürget. A hat "díjazott" kép közé bekerült egy olyan, amitől kiakadt pár korosabb kolléga. Meg is értem: az a kép nem ér semmit, mégis az 5. lett. Ennek az oka az lehetett, hogy páran mindenféle fotózós "szem" nélkül szavaznak összevissza és ez a logikus végeredményt nagyban befolyásolja. Szóval mindenkinek van házifeladata: jövő találkozóra ki kell találnia mindenkinek arra javaslatot, hogy mivel lehetne ezt kizárni a rendszerből. A mai nap két egyéb érdekes dolgot is hozott. Az egyikre csak egy dalt küldenék, bár ez nem megoldás: de legalább valami.

 A másik pedig egy érdekes dolog, hogy az Élet hogyan változik. Vannak olyan emberi kapcsolatok, amik nagyon szorosak, szinte egymáshozláncolják azt a két embert. Aztán múlik az idő s szerencsétlen időzítések hosszú során teljesen eltávolódnak egymástól vagy inkább elkerülik teljesen egymást. Olyannyira elvonatkoztatnak a másiktól, hogy képesek egy nyilvános helyen egymástól négy lépcsőfoknyira úgy beszélgetni mással hogy úgy viselkednek, mintha a másikról tudomást se vennének. Pedig hallják tisztán a másik hangját és egyikük még a másik hátát is látja. Tudják, érzik és figyelik a másikat, de kifelé ebből semmit sem mutatnak ki. Nem beszélnek vagy köszönnek egymásnak. Az egyik sértett, a másik meg büszke. How stupid...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.