január 27, 2010 - rohanás=felületesség?
2010.01.28. 20:56
A kérdés adott... vajon azzal hogy rohanunk, felületessé vállunk? Mondhatni egy újszülöttnek minden vicc új jelleggel meglepődve hallottam a 2007 év egyik, Pulitzer-díjas cikkéről. Cikk, de valójában maga az ötlet, a történés a lényeg. Próbára tenni embereket mindig is kétélű, veszélyes dolog. Kétélű, hiszen az ember előre kigondolt spekulációját akár alul-, akár felülmúlhatják a kísérlet eredményei. Mint ahogy alulmúlták a jelenlegi helyzetben, hiszen sok embernél a fenti mondat beigazolódott. Történt pár éve ugyanis, hogy megnézték: az emberek meg tudják e különböztetni a gagyit a minőségtől, ha rohannak.
Felfigyelnek e arra, ha mondjuk egy metrómegállóban egy utcai zenész helyett egy virtuóz profi játszik egy 5ezres hegedűnek zsúfolt fadarab helyett egy 3.5 dodómillás Stradivarin. Érdekes egy szociológiai kísérlet, nemde? Joshua Bell, a teltházas bostoni koncertjét követő 2 nap múlva egy washingtoni metróállomáson január egy hideg reggelén előadta Bach 6 legnehezebb, művét, melyet "futólag" 1097en hallottak. Joshua tesó összehegedült amúgy 20 embertől cuzámmen 32 dodót, míg a koncertjére az átlagos jegyár 100$ volt. 45 perc alatt elég gyenge, nem? Főleg hogy egy ember volt, aki felismerte, s csak néhányan álltak meg 2-3 percre hallgatni a frenetikus játékot. Sokan úgy dobták be a pénzt, hogy oda se néztek, s lendületük megszakítatlanul vitte őket tovább útjukon. Szerintem egy ilyen teszt kishazánkban mégrosszabb eredményt hozna, bár ez is kissé lehangoló.
Ma talán a napomról keveset is írnék, talán csak pár jelentősebb momentumot. Pl. azt hogy kaptam egy láda sütit. Hogy miért, valójában nem is tudom, de kaptam. Nem hiszem hogy komolyabb jelentőséget kellene tulajdonítani a "a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út" című szállóigémhez, melyet kifejteni most azért sem fogok. Nomeg, egy hajnali kolbászparti a vásárcsarnokban, főleg hogy te vagy ameghívó, s mégsem te fizetsz? Aztán ismét a hátam mögött tudhatok egy régóta folyamatban levő dolgot. És a főhír: Samu ismét "normális" és hagy nyugton aludni, ergo nem teszi hallhatóvá mocskos perverz gondolatait. Éljen a nyugodt álom, hejhóóó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
