...please close the door. Milyen jó kis zene is ez. Kár hogy feloszlottak, bár a dalok még élnek tovább. A mai délelőtt egyik mottója az alábbi volt: ha már semmi sem megy, kezdjél mindent teljesen előlről. Mert az bejöhet, sőt be is jön ha minden jól megy. Délután pedig végre volt egy kis időm a belső bolondokházában résztvenni, s talán kicsit elősegíteni a káosz kiterjesztését.  Minden jó, ha a vége jó: sikerült egy kivételével az összes karácsonyi ajándékot magamévá tenni az ebédszünetemben. Sőőt, már előre is léptem: a holnapra tervezett karácsonyfát is begyűjtöttem, hiszen felkértek egy fa szállítására (véletlenül sem olvasandó egybe!), s a helyszínen magam is beszereztem egy karácsonyfát. Szép, nagyonzöld, mondta rá pamm, s igaza is volt: szép, arányos és nembökős normand fenyőke varázsolódott haza óvatlanul. Az eladó egy idős emberke, s azt is megkockáztatom, hogy a vétel valódi oka egyfajta együttérzés, sajnálat volt. Egyszerű, kedves és szegény ember ő. Meg is gondoltam, hogy hátha egyszer fotómasinával kellene elmennem és csinálni róla egy portrét. Feketefehérben, kicsit ütős kontraszttal, ahogyan szoktam. Talán? Holnap? Kitudja. Munka után pedig két boltot útba ejtve elérkeztem a nap beteljesedéséhez: megvan minden, amire szükségem volt az ajándékozéshoz. Bár egyikkel nemkevés kézimunka még lesz holnap délelőtt, de a többi már kulcsrakész, ahogy kell. A nap zárása a már tradícionális céges évzáró parti volt, ami evészet-ivászat-dumálgatás jelleget jelent. A Cornerben kajáltunk, a kaja jó volt, a pia szintén, majd a tespedés ellen átmásztunk egy másik helyre, ahol bekeményítettünk: megkóstoltuk a hely legerősebb, azóta kissé szállóigéződött Spiccrumát. Erről a koholmányról tudni kell, hogy 80% alkoholtartalommal bír, így lemenni nincs elég ideje, a szegycsontig leérve egyenesen a fejbe mászik bele, némi nyelvhegy és ujjvégzsibbadással kísérve. Volt aki alig bírta, sőt volt, aki nagyon nem. A második körre már nem is neveztünk be, bár páran jeleztük résztvételi szándékunkat, de a repríz elmaradt. Amúgy az est érdekessége mindig a környezettanulmány. Megfigyelheted, hogy milyen féle és típusú emberek járnak a szórakozóhelyekre, s így talán a népesség keresztmetszetét s meg tudod határozni, persze csakis bizonyos keretek között. Milyen emberek is vannak? Van pl magát istennőnek gondoló nőszemély, aki elő is adja magát affektálva; vannak kicsit már beiszogatott srácok néhány fős csapatokba tömörülve, akik néha hangosan méltatnak valós, vagy nem létező történéseket; vannak randis csajok, akik amikor a randira hívó srác nem figyel végigscannelik a helyet, s erősen az ember szemébe néznek sokáig; s vannak kedélyesen egymás magánéletét fennhangon kielemző vegyespárok. Meg még jó sok egyéb fajta, akikről szintén lehetne nemrövid jellemzőt írni, de inkább magatok szedjétek össze ezeket (és jósok más) arcokat egy-egy ilyen helyen.  És készüljetek: holnap szenteste napja, mindenki húzzon este a családjához, de előtte díszítse fel a karácsonyfáját. S ne a kutyafáját.... Mégvalami: tegnapelőtt a jó időre való tekintettel balga módon könnyítve a ruházatomon tavaszi jelleggel nyomtam, melynek az eredménye nemkis megfázódás lett. A tegnap esti pálinka hatalmas javulást idézett elő, s remélem a ma esti kényszerű bevitel ezt méginkább megtolja. Mert holnap végre akkor kelek fel, amikor én akarok, közel 24 nap óta először.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.