november 01, 2009 - temetőnap
2009.11.01. 21:25
Hajnalban ébredni arra, hogy az ember cicája folyamatosan prüszköl és rá nem jellemző hangokat ad, nagyon rossz kezdet egy napnak. Főként hogy alig bír utána visszaaludni. Így a délelőttöt kissé kómásan viseltem, s még bolhapiac se volt, hisz a mai nap hivatalosan munkaszüneti nap. Érdekes, mert koszorúspiac meg lehetett...ki a fene érti mindezt?
Ebéd fincsi volt. Vörösboros vaddisznópörkölt gombával és nokedlivel. Kis prücskörészés, majd jött aminek jönnie kellett. Meglepően kicsi volt a forgalom, mintha jóval kevesebben mentek volna idén temetőbe, de lehet hogy sokan inkább délelőtt vagy tegnap tették tiszteletüket. Lehet hogy én vagyok csak maradi, de azt gondolom, a mindennapi élet változásait nem lehet bevinni a temetőbe. Nagyon sok ember mobiltelefonált és ráadásul hangosan tette. S egyre nagyobb a különbség az emberekben a megélés szempontjából. Van, aki a temetőben arról lelkendezik hogy "tegnap este mekkora hangulat volt", s mindezt a mobilján rögtönzött videókkal és slideshowval bizonygatja. Temetőben. Van, aki fennhangon hülyéz le valakit, hogy "ez nem normális, mennyibe került ez a koszorú". Temetőben. De van, aki több mint félórát ül a sír szélén a sötétben, hogy szinte észre se veszed. Temetőben. S van olyan is, aki egy mostanában meghalt 16 éves lány sírjánál ül, s hallod ahogy potyognak a könnyei a kőre. Temetőben. Ahol egy olyan sírt keresel s bolyongasz majd egy órát, s mégsem leled. Temetőben. Ahol egy fiatalon meghalt srác sírjánál egy közösen elszívott cigivel emlékeznek a srácok. Temetőben. Ahol ugyanezen síron gyönyörű, friss, hófehér virágkoszorú van, mert hiába 7 éve történt a pillanat, ami a család életét kifordította magából, a szülők sosem felejtik el. Itt jutott eszembe az alábbi idézet, ami utána folytonosan körözött a fejemben:
"Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz
Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek!
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről"
Ma nem teszek fel képet. Erre nincs kép(em).
ui: egy részeg miatt állt a forgalom vagy 3 percig a Petőfi utcán, amíg négykézláb átmászott az úttesten. Temetőnap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Radioastronomy · http://h-r-a-o.extra.hu 2009.11.02. 16:55:21
Zúg végig lelkemen
megbénít testet lelket tudatot.
tűrni és érzékelni ahogy elvész minden,
miért eddig éltem.
Amiért túléltem bármit.
Most bénán remegő ajkakkal földre rogyva tehetetlen testem
szemébe néz. és a könny feléleszt engem.
de akkor már csönd honol mindenütt.
Mégis szívemben vizhangzik hangod, fokozva a kínt.
Nem tettem semmit.
Féltem hogy elveszítelek,
Nem tettem semmit
s elveszítettelek.