október 09, 2009 - kiállítás +1. jazznap
2009.10.10. 01:59
Mai munkának csak a képek felaggatása és egyéb helyi apróságok voltak vissza, így kényelmesen kelve és erősen regggelizve érkeztünk a HSMKba. Azt hittem nehezebb lesz a drótos megoldás, de rá kellett jönnöm, hogy igazán jól lehet vele haladni, főleg ha nem kell szegeket beverni, mert nincs éppen jó helyen felfogatási pont. 2x sikerült megkoppantani, s elsőre rendesen ráverni kalapáccsal az ujjamra, de úgytűnik semmi maradandót nem alkottam ezen a téren. Van újra paradicsomlekváram viszont :)
Kis önrendberakás után sikerült elvergődni, átesni az Életünk c. fotókiállítás ?kissé? elnyúlt megnyitóján, majd kocsi haza, gépek vállra: lets go jazzin'!
Harcsa Veronikát alig ismertem meg, pedig már 3x volt szerencsém vele optikán keresztül találkozni. Az újabb japán turné és az aznapi fotózás nagyon más hajat és sminket varázsolt rá. A már megszokott kellemes jazzmuzsikát kaptuk meg, egy kis meglepetéssel fűszerezve: a Too Early magyarul csendült fel. Egész jó a fordítás, nagyjából fordításhelyes, s csak néhol változott a szótagszám, így jól ráénekelhető. Majd a Molnár Dixieland Band kissé senior összeállítása zúzott egyet a dixie világán belül velünk. Kellemes zene, rutinos rókák + Malek Andreával együtt 2 főre kiegészült rutinos rókalánnyal. Malekban sikerült csalódni, lazára, sőt túl lazára fogta a dolgot: több helyen elfelejtett belépni, vagy ha megtette, késve, hibásan. Persze színésznői allürjeivel próbálta meg nem történtté tenni, de számomra ez nem működik így.
Amikor szóltak hogy ez az utsó szám, akkor uccu futottam ki az előtérbe, nehogymár lemaradjak az első önálló kiállításom megnyitójáról. Nos, az utolsó számuk az az utolsó 3ból az első volt, így legalább mindegyik ellátogatóval volt lehetőségem dumálgatni. Köszi mindenkinek, akik eljöttek: Vali, Évafeleségem, Zolka Nigger, Miklós Kisnigga, Makrai Márton extárs, Molnár "klubvezető" Tibi, Csabesz, Tyson, Zsu+elfelejtettemanevétbarátnője, Zsófka oldalkocsistúl és midazok, akiket elfelejtettem felsorolni, vagy nem ismerem őket konkrétan nevükről. Ja, Szakony Jules is ottvolt és kaptam kritikát is, amit nem osztottam, de ki fogok probálni mert még akár igaz is lehet. Robi megnyitót tartva kicsit zavarban volt, mert lelkében szerintem az U20as magyar meccsen volt, de azért megtartott a megnyitót ahogy én szerettem volna. Meglepetésként a hely "szelleme" azaz az igazgató megkaparintotta Robi után a mikrofont és egy régóta beszélt dologra tett nagy nyilvánosság elött igéretet (a fejleményekről majd beszámolok). A megnyitó után egész jól sikerült egy pohár bor elfogyasztása közben kicsit "házigazdáskodnom", olyannyira, hogy a nap sztárvendégeinek első 2 daláról le is maradtam. De aztán mindent hallottam, hogy mire képes a hegedűspáros önmagában ha Lajkó Félix és Brasnyó Antal alkotja. Egy félig kiszálasodott vonó a veszteségük, de mekkora nyereség volt mindez számunkra! Az első sorból nézve valami fantasztikus volt látni, hogy vakon játszották végig a dalok 90%át. Őket a kamarateremben a Whiteful Jazz Quartet követte, akik egy kis technikai kitérő után kezdtek neki a zenélésnek. Bevallom, nekem nem jöttek be, túl modern, agyonmodulált zenét hallottam, bár lehet hogy a "kicsitfáradt" állapotomban nem voltak megfelőek a receptoraim. Mára ennyi, megyek aludni, jóéjt mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
