Szeretem a kilencest. Éppen nem tíz, éppen nem kerek érték. Majdnem a tökéletes, de mégsem. Nos, ez a nap azért nem volt egy kilences, de elment. A fallabda istenei megint nem szerettek eléggé feltünően, így csúnyán kikaptam, statisztikai értékekel inkább nem szolgálnék, legyen elég ennyi erről. Tudtátok hogy az emberi különbözőségek milyen jól képesek kiegyenlíteni egymást? Hogy milyen jó ha két különböző látásmódú embernek szükséges véleményeiket és tapasztalataikat egymásnak ütköztetni és egy arany középutat találnia, mikor kicsit egyik, mikor kicsit másik irányába kimozdulva?

 "Nem ide jöttem, nem ezt akartam..." Mára nem ezt ígértem. Mea culpa. Mea culpa maxima. Sajnos ismét a fény miatt nem sikeredett a tegnap mára beígért képem, így ismét jön egy vasárnapi. Tegnap meg is kaptam Zolkaniggertől, hogy kicsit úgy érzi, hogy átvettem a stílusát, persze nem vádolt meg plágiummal, de érzékelem hogy eltaláltam azt a fajta fényerő-kontraszt-kiemelésstílust, ami hasonlít az övéhez. Viszont ma azt mondta, hogy tetszik az a két kép neki, ami nagy szó tőle, hiszen nem dobálózik a dícséretekkel az tuti. Jólestett, remélem ez is bejön neki. Az elmúlt percekben a kiállítás okán megjelenő újságcikkhez próbáltam magamról és a fotózáshoz fűződő kapcsolatomról írni pár gondolatot, majd holnap kiderül mennyire tetszetőset, s mennyire szófukart vagy tán szószátyárt. Ha megjelenik online is, belinkelem aznap :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.