Ma kicsit beleuntam a rohanó világba. Állandóan csak rohanunk és futunk. Hajszolunk valamit. Sőt, általában többvalamit. De vajon miért? Azért hogy jobbá tegyük az életünket, de könnyen lehet hogy ezzel tesszük éppen rosszabbá. Namindegy. Vagy inkább éppenhogy nem mindegy.

 Tegnap a Nigger beleültette a fülembe, hogy új váz kell nekem. Ami nem igazán kell, mert még müködik a régi, de tutira jobb és könnyebb lenne az újjal melózgatni.  Kevesebb zaj a képeken, ergó nagyobb záridő a magas ISO miatt. Ok, erre az olvasóim jelentős része csak hümmög, mer asse tudják miről nyomom itt a vakert. Bocsi tőlük, csak hangosan gondolkoztam (már megint).

 A mai blog eléggé csapongós azt már érzem, de valahogy nem pörög úgy az agyam, ahogy szokása. A délutánom naplementés részét romantikával töltöttem. Kedvesemmel, a felső szomszéd Gáborral a teraszomra érkezett áldást távolítottuk el. Nagyobb meló lett, mint merész álmaimban gondoltam volna. A nagy rész olyan súlyos volt, hogy megemelni nem tudtuk, csak csúsztatni és görgetni. Nemkevés ágat kellett letördelni, lefűrészelni a csonkról. Nem akarom elkiabálni a dolgokat, mert a sötétben korlátozott a látásunk: talán egy kőlap sem törött el. Jobb is lenne, mert pótolgatni nem könnyű a dolog. Gyors zuhany, majd egy gép szemrevételezése után mentem fotózni színházat. A mű címében volt valami stukker (Komámasszony, hol a stukker?), a soproni Petőfi Színház társulatának előadásában. Ez a stukker volt a kulcs (bár volt egy másik is kulcspozícióban), mármint hogy mikor kinek a kezébe kerül, s mit dirigál. Az első felvonás kicsit vontatott volt, kevés mozgással volt kísérve a cselekmény. A második már jobb volt szerintem, a stukker vándorolt, s megismerhettük mindenki jellemrajzát. Végülis jó volt, bár áldozatként finom hazai cuccról maradtam le: oldalas, sülthusi és házkolbász. Az Élet igazságtalan: semmi sincs "ingyen". S ha már a pénznél tartunk: ma sikerült egy kisebb jelentős összeget begyűjtenem, ami sosem jön rosszul. Talán éppen az új fényképezőgéphez? Easy come, easy gone?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.